Abaúj-Torna vármegye és Kassa (Magyarország vármegyéi és városai, 1896)

KASSAI NÉPSZOKÁSOK ÉS BABONÁK - „Sub regula”

,,Sub regula". 202 Kassai népszokások és babonák, nem eresztették be, mig az uj pár nem evett a frissen sült kenyérből s nem ivott a pinezéből akkor felhozott borból. Ott benn a vendégeket is megkínálták kalác­csal és borral, mire azok elszéledtek és csak a vacsorára tértek vissza. A vacsora az esti csillag feljöttével kezdődött. A vőfély terített, ő jelölte ki a vendégek helyét; ő határozta meg az ételek behordásának sorrendjét. Apincze szintén az ő kezelése alatt állott. Az ételek felhordásában segítségére állott a két nyoszolyaleány. Vacsora közben, mint általában mindenütt a magyar vőfélyeknek, a kassai vőfélynek is minden fogásnál rigmust kellett mondania s tehetségéhez mérten tréfával, mókával, dallal gondoskodni a násznép mulattatásáról. Mikor a vendég­sereg már jól belemelegedett a mulatságba, a vőfély kalapot fogott és ékes rigmusok közt gyűjtést indított a menyasszony fő­cötőjére. A gyűjtött húszasok közül természetesen nem egy tévedt az ő zsebébe. Nem sajnálták tőle, valamint jó kedvvel adakoztak akkor is, midőn csizmatalpra valót kért ezzel a rigmussal : „Sokat jártam, fáradtam. Elszakadt az új talpam." A vacsora után bevezette a bekötött kezű szakácsnét, a­ki jajgatva panaszkodott, hogy sütés-főzés közben elégette a kezét, adjanak orvosságra valót. A kalap ekkor is megtelt garasokkal. Az asztalbontást szintén a vőfély végezte a két nyoszolyaleánynyal; a szoba kisöprése azonban a nyoszolyók dolga volt. A seprőt rendesen nem tudták előkeríteni a leányok, mert az élelmes vőfély jó korán elrejtette és csak egy váltóforint váltságért adta elő. Mikor a szoba tiszta volt, a menyasszony a vőlegénynyel megkezde a tánczot. Utánuk a nyoszolyóleányok tánczoltak választottjaikkal. A czigány tányérjára az új házasok egy-egy forintot, a nyoszolyók egy-egy húszast dobtak. A nyoszolyók után a násznagy jött a nyoszolyó asszonynyal, a­kiktől két-két húszas taksa dobása dukált. A násznép csak ő utánuk állhatott be a sorba. Éjfélkor kifonták a menyasszony haj­szalagját, de még nem tették a főkötőt a fejére, csak kontyot tűztek neki, mert még nem asszony. Az ügyes vőfély igyekezett elvenni a hajszalagot, mert azért is kaphatott váltságdíjat. Ezután szétoszlott a násznép s másnap 9 órakor gyűlt ismét össze, de leányok már nem lehettek a mulatságon, mert nagyon vaskos tréfák járták. A idősebb nyoszolyóleánynak szabad volt elhozni az új menyecske főkötőjét, de azután ott kellett hagynia a lakodalmas házat. A nyoszolyó­asszony szintén ajándékozott főkötőt a menyecskének s ezt tették a fejére, hogy benne a templomba vigyék avatásra. A sok vaskos tréfa közt, melyekkel a második napon dévajkodtak, elmaradhatatlan volt az asszonyok patkolása és a férfiak borotválása. Az asszonypatkolás abból állott, hogy egy-egy dévajabb menyecskét nem éppen gyöngéd módon leültettek s egy darab fával addig ütögették czipője sarkát, mig meg nem váltotta magát egy húszason, melyen bort hozattak. A férfiak borotválását az asszonyok cselekedték. Ha lefülelhettek egy vigyázatlan férfit, bekenték az orrát korommal, liszttel, tésztával, sőt kulimászszal is és addig dörzsölték szalmacsutakkal, mig ki nem szúrta a húszast. A násznép szabadabb viselkedésű része néha az utczára is kivitte a mulatságot. Ha nagy kedvük szottyant, a férfiak asszonyruhába öltöztek, a nők meg férfiruhába, s farsangi menetben indultak dorbézolni. A vőfély volt a vezető, kezében tollseprővel. A szilaj kedvű csapat elment mindazok­hoz a vendégekhez, a­kik a második napon otthonn maradtak Minden ház­ban meg kellett traktálni a látogatókat. Ha elmulasztották, akkor leakasz­tották az ablakot, vagy ellopták a gazda ködmönét, párnáját s a legköze­lebbi korcsmában ittak a rovására. Innen üzentek a boszankodó gazdának, hogy jöjjön a jószágáért s váltsa ki. Mikor aztán megunták a sok duhajkodást, visszamentek a lakodalmas házba s ott mulattak ismét éjfélig, a midőn elbúcsúztak az uj pártól s a lakóinak vége volt. Érdekes, sajátos szokása volt a kassai iparos népnek a „Sub regula" nevezetű táncz, mely mindaddig dívott, mig a czéhek fennállottak. A „sub

Next