Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye 2. kötet (Magyarország vármegyéi és városai, 1911)

KISKUNHALAS - A fölszabadulás után

A felszabadu­lás után, 406 Kiskunhalas­ követte s a pusztulás után ismét benépesült városban a hívek 1592-ben már latin iskolát is tartottak fenn, melyet 1715-ben tovább fejlesztettek. Az 1598—99. évi hadjáratok alatt a tatár sereg pusztító átvonulásakor Halas is sokat szenvedett. Midőn 1602-ben Russwurm császári tábornok Budát ostrom alá vette, Hassán nagyvezér Szegedről Halason át sietett Buda alá. A városnak a XVII. század első felében, a török uralom alatt is bizonyos önkormányzata volt s mezővárosi jellegét ekkor is megtartotta. 1634-ből való a város legrégibb pecsétje, melyet a herczeg Coburg család szentantali levéltárában őriznek. Habár a város a hódoltsághoz tartozott, Pest vármegye mindenkép azon volt, hogy hatóságát Halasra is kiterjeszsze. Pest vármegye 1647. évi összeírásába Halas városa 4 portával (jobbágy-telek) volt fölvéve.­­ A XVII. század közepén sok baja volt a városnak a kóborló katonák miatt. 1659-ben tehát Koháry István­tól, a füleki és a szécsényi várak kapitányától oltalomlevelet nyertek, hogy az ide-oda kóborló, marhákat elhajtó katonák ellen feltámadhassanak s azokat el is foghassák. 1661-ben Koháry István füleki kapitány újabb oltalomlevelet állított ki nekik. Az 1663. évi hadjárat folyamán Apafi Mihály erdélyi fejedelem, midőn a nagyvezér az érsekújvári táborba rendelte, két ízben is átutazott Pest vármegye területén. Első útja alkalmával Erdélyből Zentán át jött Halasra, hol október 10-én megpihent. Visszautaztában, november 18-án ismét Halason találjuk. (Bács-Bodrog vármegye monográfiája II. 117.) — A XVII. század második felé­ben, 1657-ben, Agárdy András, Tornay Mihály és Cseh Mihály Fejértó, Balota, Rekettye, Füzes, Eresztő és Karapály halasi kun birtokokra szereztek nádori adományt, de beiktató levelük nem lévén, nem vehették a pusztákat birtokukba 1673-ban Hamar István kért némely Halashoz tartozó pusztákra adományt, a ki Tornay Mihály magvaszakadtával tartott igényt e birtokokra. A török hódoltság végszakában Halas városa is megsínylette a császári katonaság garázdálkodásait. Ezért már 1684-ben oltalomlevelet kért ellenük, de ha kapott is, nem sok hasznát vehette, mert Budavárának visszafoglalását követő időben szüntelenül panaszkodik a város a katonai erőszakoskodások miatt. 1686-ban báró Swertz, Szolnok várának parancsnoka, 300 arany lefizetésére kényszerítette a várost, mert két lovaskatona eltűnt Halason Heissler ezredéből. 1686 április 17-én Heissler tábornok hadai részére 3000 frtot fizetett a város. 1678-ben Mensingh tábornok levelet intézett a városhoz, a­melyben a május hónapra kivetett katonai porczióknak mielőbbi beszolgáltatását követeli, ellen­esetben katonáival fogja a város népén behajtani. Hogy nagyobb nyomatékot adjon rendeletének, a levélíró a tábornok aláírása mellé egy akasztófát és egy kereket is rajzolt. A török hódoltság megszűntével Pest vármegye ismét arra törekedett, hogy Halast a többi kun helyektől elszakasztva, hatósága alá helyezze. 1690-ben Halast a solti járás községei között írták össze, sőt a későbbi 1691. és 1692. évi összeírásokban adóval is megrótták. Pest vármegye buzgó segítőtársat nyert a Paksy családban, mely az 1561. évi adománylevél alapján földesúri jogot tartott a városra. A város e törekvésekkel szemben a nádornál kereset és talált védelmet. Esterházy Pál nádor 1689-ben Halas városához intézett oltalomlevelében kije­lenti, hogy mivel ő a hiteles írásokból meggyőződött róla, hogy Halas a Kunság­hoz tartozik, elrendeli, hogy a halasiak ezentúl csak tőle függjenek s másoknak ne engedelmeskedjenek. 1690-ben gróf Esterházy Zsigmond nádori helytartó értesíti a halasiakat, hogy azoktól, a kik a török hódoltság alatt a Halashoz tartozó Rekettyést, Eresztőt és Karapályt — régi halasi kun birtokokat — hatal­masul elfoglalták, azoktól e pusztákat visszavette és a város határához csatolta. 1691-ben gróf Csáky László ezrede tanyázott Halason és a város környé­kén, melynek eltartására április 25-étől május 6-ig két vágómarhát, 190 kenyeret, 3 font borsot, egy mázsa kősót és hagymát adott a város. 1693-ban Esterházy Pál nádor előterjesztésére a város új kiváltságlevelet nyert, s ettől kezvve ismét a kun helyek között szerepel. Az új kiváltságlevél emlékére a város új pecsétnyomót is készíttetett, melynek lenyomatát Thaly Kál­mán egy 1708 június 20-án kelt levélről ismertette a Századokban. Ebben az évben a lakosság egy része feltámadt a városi tanács ellen és megtagadta az enge­delmességet. Sőtér Ferencz, a jászkunok alkapitánya, ekkor a halasiakhoz szigorú rendeletet bocsátott ki, a melyben 100—100 frt terhe alatt meghagyta

Next