Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye 2. kötet (Magyarország vármegyéi és városai, 1911)
IRODALOM, TUDOMÁNY, MŰVÉSZET - Péter Dénes - Petőfi István - Petőfi Sándor
287 Irodalom, tudomány és művészet, népdalai és csárdásai láttak napvilágot (1889—90.) Fel is le is czimű regénye 1881-be a Zalai Közlönyben jelent meg. Egy vígjátékát (Tanár úr) s egy tragikomédiáját (A pénz) műkedvelők adtak elő ; A fehér elefánt cz. 3. felv. operetteje (zen. Schodl Jánostól) színre került Kecskeméten, 1887-ben. Munkája : A hazáért. Bpest, 1904-ben. Madárvilág. Állatország. 1906. 1908 és 1909-ben az Apró Újság képes gyermeklapot szerkesztette. Mikor az ágyuk beszélnek cz. hazafias zenés színművét a városligeti Műszinkörban adták elő 1908-ban. Az „Evangélikus családi körben" több humorisztikus felolvasást tartott 1909 és és 1910. évben. Péter Dénes, földbirtokos, szül. 1837 körül Halason, Megh. 1904-ben u. ott. A lapokban számos szépirodalmi dolgozata jelent meg Kiséri név alatt. A Borsszem Jankó Tolyáss Dánielének több levele szintén az ő tollából származott. Munkái : Jó kedvemből. Humoros elbeszélések és életképek. Bpest, 1889. ( Kéziratban : Egy frakk kevés. Vígj. 1 felv. (Előadták a pesti Nemzeti Színházban 1859 júl. 8.) Petőfi István, Petőfi Sándor testvéröcscse, 1825-ben, Kiskőrösön született. Atyja mesterségére, a mészárosságra adta magát. A szabadságharczban mint honvéd, a kapitányságig vitte. A nemzeti küzdelem bukása után az osztrákok besorozták s 1850-ben Schleswig-Holsteinba küldték ; de egy év múlva szabadságolták és ekkor Péterváradra ment, hogy mesterségét folytassa. 1852 nyarán azonban, mint lázadásra hajló embert, újból elfogták és Theresienstadtba vitték, hol három évig raboskodott. Szabadulása után egy ideig sógornéja második férjénél, Horvát Árpádnál lakott, aztán Geiszt Gáspárnak csákói pusztájára gazdatisztnek szegődött s mint ilyen halt meg 1880 április 30-án. Verseket írt a Vas. Újságba (1857—8.), a Hölgyfutárba (1858—60.) ; hátrahagyott költeményei a Pesti Hírlapban (1880. 121), a Koszorúban (1880), az Alföldi Képes Újságban (1887. 22.) jelentek meg ; czikke — Petőfi L. arczképéről — a Honban (1879. 211.) látott napvilágot. Petőfi Sándor, a legnagyobb magyar lírai költő, költészetünk legnagyobb büszkesége, Kiskőrösön, 1823 január 1-én született. Atyja Petrovics István, nemes származású ember s mészáros volt ; anyja Hrúz Mária, túróczvármegyei születés. A család szerényen, de növekedő jólétben élt 1824-ig, Kiskőrösön, hol székbérletük volt, aztán Félegyházán, hol hat évre szintén széket béreltek, s fiukat 1828 elején a r. kath. elemi iskolába adták. A félegyházi iskolázás azonban nem tartott soká : a fiú még abban az évben Kecskemétre, az ág. iskolába került, hol egy kevés latint is tanult. 1831-ben az egész család Szabadszállásra költözött, hol házuk és kis birtokuk volt. A fiút itt egy darabig Újlaky István ref. tanító oktatta ; de még abban az évben a sár-szent-lőrinczi ág. gimnáziumba íratták be, hol két évig tanult s különösen a szépírásban és latin nyelvben tett szép haladást. 1833-ban Pestre, az ág. gimnáziumba vitték át német szóra ; de már csak elsőrendű osztályzatot szerzett, miért is 1834—35-re a piaristák gimnáziumába adták, hol a magyar nyelvben, írásban és rajzban leginkább kivált társai közül, de elsőrendű bizonyítványnál jobbat megint nem érdemelt. Atyja már-már azon volt, hogy kiveszi az iskolából; azonban 1835-ben még egyszer szerencsét próbált s az aszódi algimnáziumba íratta, s a fiú a kis városban újra kitűnt derék magaviseletével és szorgalmával, mely a köv. 1836—38. években még jobban fokozódott. Kedvvel gyakorolta magát a deák versformákban, s az iskolai könyvtár költői és történelmi könyveit olvasgatta. Azonban egyéb hajlama is jelentkezett : egyszer, mikor Aszódon színtársulat járt, színészszé akart lenni , aztán szerelemre lobbant Cancriny Emma iránt s verset írt hozzája. Bizonyítványa azonban igen jó volt : a természetrajzot kivéve, minden tárgyból kitűnő jegyet kapott. Az aszódi iskolázással azonban boldog gyermekkora is befejeződött ; atyját 1838-tól kezdve több súlyos csapás érte : az 1838-iki árvíz elvitte házát ; egyik megbízottja hűtlenül kezelte pénzét ; 1839-ben birtoka egy részét is elárverezték ; egyik rokona, kiért jót állott, megbukott, úgy hogy 1840-ben már alig volt valamije. A sok csapás ingerültté tette fiának hibái iránt is. Petőfi 1838 végén Selmeczre került s buzgón működött az önképző-körben, az ú. n. magyar társaságban, melynek Szeberényi Lajos volt az elnöke ; az isk. tanulmányokban azonban újra hanyatlott : csak egyes tárgyakat tanult s inkább kedvelt olvasmányaiba (Csokonai, Gvadányi, Vörösmarty) merült. Hogy a német színházba eljárhasson, holmijából egyet-mást eladogatott, miért is részeges gazdája kozhelységgel vádolta meg tanárai s atyja előtt. 1839-ben a félévi vizsgálat is rosszul sikerült neki : szláv érzelmű tanára a magyar történelemből megbuktatta. Atyja megírta neki, hogy Péter Dénes. Petőfi Sándor: Magyarország Vármegyéi és Városai: Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye. II.