Pozsony vármegye és Pozsony (Magyarország vármegyéi és városai, 1904)

VÍZÉPÍTÉSZET - 1. FOLYÓVIZEK SZABÁLYOZÁSA

VÍZÉPÍTÉSZET. P­ozsony vármegye területén a vízzel kapcsolatos műszaki tudomány gyakorlati alkalmazásának jelentékeny szerep jutott. Közép-Európa leghatalmasabb folyóvize, a Duna, mely majdnem ezer kilométer hosszúságban szeli át hazánk területét, a vármegye nyugati szélén, Dévény felett, a Morva folyó torkolatánál lépi át az ország határát s folyása Pozsony­nál délkeleti irányt véve, egy-két kisebb megszakítással a bős-nyáradi határig 70 km. hosszban vonul át a vármegye területén. Közvetetlenül Pozsony alatt ágazik ki belőle az érsekújvári Kisduna, mely a Tiszáéhoz hasonló számos éles kanyarulattal Jókáig keleti, onnan pedig szintén délkeleti irányban, a Dudvág torkolatáig szeli át a vármegye területét, a Csallóköz északi határát jelölve s a Feketevíz és a Dudvág által a Kis-Kárpátok keleti lejtőjén fakadó összes patakok vizét befogadva, majd Gútánál a Vág folyóval egyesülve, csak Komárom alatt tér ismét vissza száz kilométerrel fentebb elhagyott anya­medrébe. A Duna jobb oldalából, ugyancsak a vármegye területén, a csúny­somorjai határon ágazik ki a mosonyi Kisduna, mely azonban Bezenyéig mintegy tíz km. hosszban csak határfolyót alkot a vármegyében s Magyar-Óvárott a Lajtával, Győrött meg a Rába vízrendszerével egyesülve s a Pozsony, Mosony és Győr vármegyék területéhez tartozó Szigetközt körül­határolva, Gönyő felett ömlik be ismét a Dunába. A Morva folyó székelyfalu­davényi szakasza mintegy 60 km, hosszban Alsó-Ausztria és Pozsony vár­megye határát alkotja. A Kis-Kárpátok nyugati lejtőjén fakadó vizek négy nagyobb patak medrén át ömlenek beléje. Végül még a Vág folyó alkot ter­mészetes határt Pozsony és Nyitra vármegyék között, Szered és Sopornya vidékén, közel 20 km. hosszban; mellékvízfolyások azonban nem ömlenek bele a vármegye területéről. Pozsony vármegyének e vázolt vízrendszere tehát kisebb részben a Morva folyó, nagyobb részben az érsekújvári Kisduna, egészben véve pedig a Duna folyam vízgyűjtő területéhez tartozik, s a tagolt értelemben előbb említett két vízgyűjtő terület között a Kis-Kárpátok gerincze alkotja a vízválasztót, úgy hogy az egyik terület a bécsi medencze, a másik pedig a kis magyar Alföld medenczéjének északnyugati széléhez tartozik. Ez a megkülönböztetés a föld árjának, vagyis a talajvizek folyási irányának szempontjából fontos. A vízépítészet az állam kezében van. Magánérdekeket javarészben csak az ármentesítés, a patakok és a belvizek szabályozása s ezek révén a talaj­javítás érint, de e magánérdekek is nagyobbára külön érdekeltségekké csopor­tosulnak, sőt a vízjogról szóló törvény hatálya alatt, a­hol kell, kötelezőleg is külön érdekeltségekké csoportosíttatnak. A folyóvizek szabályozásánál az állam a vízépítési munkálatokat nemcsak vezeti, felették nem csupán a fel­ügyeletet gyakorolja, hanem költségeiket is viseli. E két különböző szempontból a vármegye területére vonatkozó vízépí­tési munkálatokat külön-külön kell megismertetnünk. 1. FOLYÓVIZEK SZABÁLYOZÁSA. A folyóvizek forrásaiktól, illetőleg keletkezési helyeiktől kezdve szün­telenül rombolják a medreiket alkotó anyagot s azt folyásaik útján tova­sodorva, tördelve, koptatva, medreikben részben ismét lerakják s belőle

Next