Somogy vármegye (Magyarország vármegyéi és városai, 1914)

KÖZOKTATÁSÜGY - II. KÖZÉPISKOLÁK - A iskola alapítói - Csokonai tanárkodása - Császári Lósy Pál dr - A latin oktatási nyelv - Gróf Festetics halála után

286 Közoktatásügy Az iskola ala­pítói. Csokonai tanárkodása. Császári Lósy Pál dr. A latin okta­tási nyelv. Gróf Festetics h­alála után. A következő évből való az iskola réz-pecsétnyomója, melynek lapján hegyol­dalban csurgó forrás látszik s ennek egyik oldalát, az épülettel együtt, a nap süti, a másikat néhány fenyő díszíti. Körirata : Sigillum Gymn. Ev. Csurgóiensis­ Consensu Regio roborati a. 1797. Az iskola csaknem kizárólag gróf Festetics gondoskodására utalva, gramma­tikai jellegéből lyceummá erősödve, elkészíti törvényeit és tantervét; főleg Nagyváthy volt ezek szerzője, de 10 évi időszak kellett, míg érvénybe léptek, köztük a neve­lés sikerét czélzó s máig érvényben levő utasítással, hogy a tanárok a tanulókat szállásaikon felkeressék. Külön szervezet készült a konviktus és internátus számára, hogy ne csak a nemes gróf 5 alumnusa lakjék és étkezzék együtt az intézetben, hanem több református ifjú is hasonló ellátásban részesüljön. Festetics gróffal vetélkedtek az alapítványozásban a XIX. század elején a Sárközy­ek, István és János, Nagyváthy János, Vitéz János, Nyárádi János, gr. Buttler János, a báró Inkey család, később Csépán Antal, Belovári Ferencz, Sarkadi Károly, Vincze Sándorné, gr. Somssich Imre, a Csorba család, Körmendy Sándor, Somssich Pál, herczeg Festetich Tassiló, Freystadtler Vilmos, Csurgó nagyközség s végül a legnagyobb közöttük, 60.000 K alapítványával, az intézet egykori növen­déke : Soltra Alajos. Az intézet belső szervezete az 1799. évtől kezdődőleg nagy változáson ment át. Kezdetben egy rektor professzor tanított, később 2 professzor 2—3 preczeptor segítségével, az utóbbiakat az intézet kiválóbb növendékeiből, a professzorokat pedig a felszentelt jelesebb lelkészekből választották. Az 1799. év tavaszán hívták meg az intézet tanárául Csokonai Vitéz Mihályt, a költőt. Csokonait nemcsak költői tehetsége, hanem klasszikai s filozófiai műveltsége is támogatták a tanári állás elnyerésében, a­melyet 1799 május végétől 1800 febr. 21-ig töltött be. Ekkor érkezett meg a külföldi egyetemeken iskolázott Császári Lósy Pál dr., az ötvöskónyi lelkész fia, a­ki a kecskeméti, majd debreczeni főiskolák látogatása után gróf Wartensleben Károly fiait a németországi akadémiákra kísérte el, majd egy­magában is 4 évet töltött a jénai egyetemen, hol 1799-ben a filozófia doktorává avatták. Minthogy Festetics külföldi tanulásában bőkezűen támogatta Lósyt, az megígérte jótevőjének, hogy tudományát a csurgói intézetnek, Festetics iskolájá­nak szenteli. 1800 márcz. 19-én, József palatínus nevenapján volt a beiktatás fel­emelő ünnepsége, melyen az iskola inspektorának, Csépán János alsoki lelkésznek üdvözlő szavai után Lósy Pál „Ciceró ékesszólásával" tartotta meg rektor profesz­szori székfoglalóját. Korszakalkotó működését elődjének, Jakab József rektornak, távoztával azzal kezdte meg, hogy „Methodus docendit" dolgozott ki a 8 liczeumi osztály számára, így megszervezve, a csurgói liczeum­ a legszebb auspic­iumok között folytatta működését, mígnem Márton Gábor „subjektorrá" választásával konkoly került a tiszta búza közé. Az intézet e rossz szelleme feldúlta Lósy nyugalmát, a ki háromévi tanárkodás után megvált az intézettől s Kecskemétre távozott tanárnak. Utóda a tudós Vághó Pál lett s midőn néhány év múlva Vághó is távozott, megszűnt a theológia tanítása. A 8 évfolyam megmaradt ugyan továbbra is, de csak 6 osztálynak számíttatott. A XIX. század húszas éveitől fogva gimnáziumi oktatásunk nyelve országosan a latin lett s nemzeti nyelvünk annyira háttérbe szorult, hogy már maga a Hely­tartótanács sürgette a magyar nyelv intenzívebb tanítását. így volt ez a csurgói gimnáziumnál is, a­hol szintén az az elv uralkodott, hogy mivel a tanulók úgyis jól beszélnek magyarul, nem szükséges a nemzeti nyelvet és irodalmat külön is tanítani. E mellett a reáliák is csekély mértékben szerepelnek s ezért Csurgón is a tanterv új módosításon megy át, az iskolai törvényekkel együtt. 1844-ben el­törölték a bentlakást, de, mert a 3000 főnyi lakosú városkában a tanulók meg­felelő szállásokat nem kaphattak, az internátust 1845-ben ismét visszaállították. A következő évben a csurgói gimnázium felsőbb osztályú tanulói (Retorok, Poéták) a tanári kar engedélyével megalakították az ifjúsági önképzőkört (képzőtársulatot), melyet az akkor még csurgói diák, Baksay Sándor kezdeményezett. Az intézet anyagi és szellemi gondozása, nagy alapítójának, gróf Festetics Györgynek 1820-ban bekövetkezett halála után, teljesen a fenntartó egyházmegyére hárult. Az anyagi támogatást az egyházakra kirótt újabb teherből s a vármegye liberális közönségének önkéntes adományaiból látták el, kik között világiak és egyháziak, felekezeti különbség nélkül, hozzák meg áldozataikat a népszerű csurgói gimnáziumért. Az 1837—38. isk. évben megszűnvén a preczeptori rendszer, az eddigi

Next