Szabolcs vármegye (Magyarország vármegyéi és városai, 1900)

SZABOLCS VÁRMEGYE KÖZSÉGEI - Tisza-Ladány - Tisza-Lök

46 Szabolcs vármegye községei: 70 Tisza-Lök, református vallásúak. Van postája és vasúti állomása, távirója pedig Tisza-Lök. E községet a XIV. század elején „Ozlar" néven emlegetik egész a XV. század elejéig, de ekkor már a Nagy- és Kis-Eszlár elnevezés is járja. 1341-ben a Kállayak voltak a földesurai, 1405-ben a Doby családnak is van itt birtoka, néhány évvel később a Lónyayakat, majd 1446-ban a Sztriteyeket, 1478-ban az Ujfalussyakat és utánuk a Jonhos családot találjuk mint birtokosokat, míg a XVIII. század második és a XIX század első felében a Kállay, br. Bánffy és Onody családokat, most pedig gróf Dessewffy Miklóst, gr. Pongrácz Jenőt, a gr. Bethlen testvéreket, gr. Kara­csay Melániát, Pehm Györgyöt és Feldheim Emánuelt. A község az­előtt a Tisza mellett feküdt, de mivel annak áradásai a helységet 1876-ban és 1888-ban elöntötték, 1890-ben a Tiszától távolabb telepítették ki. A kitelepült részen két kastély romja maradt meg, melyek közül az egyiket az erdélyi Bánffyak, a másikat a Kállayak építtették. Tisza-Eszláron 3 templom van. Az ev. ref. 1892-ben épült, a községben levő r. kath. templom 1895-ben és a bashalom-pusztai r. kath. templom 1893-ban, magas dombtetőn. Itt van az építtető család sírboltja is. Az ev. ref. egyház birtokában egy XVI. századbeli ezüstkelyhet őriznek, mely a Bethlen családtól származik. A határ északnyugati részén fekvő Szurokpálcza dűlőben 1888-ban, honfoglalási sírokat és fegyvereket találtak, melyeket a szabolcsmegyei múzeumban helyeztek el. E község különös nevezetességre tett szert a „Tisza­eszlári per" név alatt ismert rituális vérvád következtében, mely országszerte izgatottságot okozott, azonban a vádlottak felmentésével végződött. A községhez tartozik: Hangács, Bashalom, Jenőmajor, Olakhelye, Szurkos, Erdőpuszta, Sárga-puszta, Sóstó, Zoltán Altér- és Jeges-tanya. Bashalom pusztán van gr. Bongrácz Jenő mintagazdasága és csinos kastélya, melyet Graefl József volt főispán a hatvanas években építtetett, mostani tulajdonosa pedig átalakíttatott és kibővíttetett. Tisza-Ladány, kisközség, körjegyzőségi székhely; mintegy két és fél kilométernyire fekszik a Tiszától. Postája, távírója és vasúti állomása Tokaj. E falu a Kállay család levéltárának egy 1446-ból származó oklevelében van megemlítve. A község hajdan Rákóczy-birtok volt és később a kincstáré lett. Most br. Győrffy Rózának van itt nagyobb birtoka. Házainak száma 120, a lakosoké 1142, akik mind reformátusok. Ev. ref. temploma nagyon régi. Építési ideje ismeretlen. Az egyház birtokában egy 1664-ből származó vert ezüst kancsó van, mely Tunyogi Miklós prédikátor adománya. Dülő nevei érdekesek és régiek, így Ladány, Ively, Uri rét, Dicse, Dávid homoka, Hajdú­domb, Pozsoros, Kecskés, Arany-kert, Égető-halom, Karakó-h­alom, Karakaj, Tisza-Lök, tiszamenti nagyközség, a dadai alsó járás székhelye, 637 házzal és 3954, nagyobbára ev. ref. vallású lakossal. Van itt járásbíróság, posta, táviró és vasútállomás. Az Anjoukori okmánytárban e községet 1325-ben „Löktelek" néven találjuk. Az 1332—37-iki pápai tizedlajstromokban „Luk" név alatt szerepel, de a leleszi országos levéltárnak egy 1450-iki oklevele „Lök", a Kállay család levéltára pedig 1469-ben „Nagy"­ és „Kis-Lök" néven foglalkozik vele. A XV. század első felében Zemplén várme­gyéhez tartozott. A községnek a következő földesurait ismerjük: 141­5-ben a Doby, 1417-ben a Ibrányi és a Jonk­os, 1414-ben a Lónyay, 1429-ben a Székely, 1435-ben a Kállay, 1446-ban a Sztritey, 1449-ben a Várday és a ruszkai Dobó, 1452-ben az olnodi Czudar, 1470-ben a Sárváry, 1478-ban az Ifjfalussy és 1484-ben az eszlári és pinczi Jonhos család ; a XVIII. sz. második és a XIX. sz. első felében pedig a Kállay, Patay, Onody és a Vay családok.

Next