Szatmárnémeti (Magyarország vármegyéi és városai, 1908)
Irodalom, tudomány, művészet - Polyánszky Endre - Polácskó János - Poszvék Nándor - Rácz István - Ratkovszky Pál
139 Irodalom, tudomány és művészet, a nap. — Kard és táncz. — T. M. kisasszonyhoz. — Válasz, kedvesem egy levelére. — A költészet. — Koronázás. (Németből Heine után.). — Az elhagyott zászló. — Levél Arany Jánoshoz. — Már galambom engedi meg. — Falu végén kurta kocsma. — Tarka élet. — A vándorlegény. — Ismét köny. — Az én pegazusom. — Megbántott a rózsám. — Ne bántson az meg. — Jó költőnek tartanak. — Homér és Ossián. — Valahogy. — Szívem. — O. B. kisasszonyhoz. — A csillagos ég. — Búcsú a nőtlenségtől. — A szájhősök. — A kisbéres. — Ősz elején. — Azokon a szép kék hegyeken túl. — Csak úgy omlanak most hozzám. — Ilyen óriási, mint Szatmár-Németi levéltára érdekes emlékét őrzi Petőfi hazafiasságának. A levéltár 1848. évi iratai között ((IV. 370. sorszámú csomagban okt. 2-áról 2688. szám alatt) a város néhai főkapitányának, Kiss Gedeonnak egy levele van, melyet az akkori főjegyzőhöz, Békéssy Károlyhoz intézett. E levélhez Petőfinek Szatmármegye akkori alispánjához írott s a költő sajátkezű utóiratával hitelesített levélmásolata van csatolva, mely sorok a lánglelkű költő hazafiságának fénylő bizonyítékai. Kiss Gedeon ugyanis 1848 szept. 29-én Oláh János nevű kővárvidéki menekült kihallgatása után, a megyei önkéntesekkel Nagybánya felé útra kelve, Petőfivel — a köztük történt megállapodás szerint — Koltón remélt találkozhatni, de csak szept. 30-án Színfaluban, Svolma nevű uradalmi ispán házánál találkozott vele. Ott tudta meg Petőfitől, hogy Koltóra az oláhság lázongása miatt nem mehetett. Kiss Gedeon az oláhság fellázadásáról Szatmár város hatóságát kívánta értesíteni s midőn e szándékát Petőfivel tudatta, ez átadta neki Szatmármegye alispánjához ez ügyben írt levelét, lemásolás s ily alakban leendő közlés végett. Petőfi a Kiss Gedeontól írt másolatot sajátkezű soraival hitelesítve, s ahhoz lelkesítő szavait csatolva, kívánta tettre, harczra buzdítani a honfiakat s Szatmár városát. Tisztelt alispán úr ! Nagybányáról jövök. A székelyföldre szándékoztam utazni, némileg országos küldetésben, de Nagybányáról vissza kellett fordulnom, miután hiteles tudomás szerint, Kővárvidékén az utazás bizonyos veszély minden kapatos magyar emberre nézve. Tízezer oláh van talpon, kik az ellenségeskedést azzal kezdték meg, hogy a kővárvidéki cassát, mintegy 18.000 pengőt elrabolták. Tegnap már egy helyen gyújtani kezdtek ; Teleki Sándort, a kővárvidéki főispánt és Miháli kormánybiztost elfogták s csel által sikerült elillanniok s midőn kocsira ugortak és vágtatni kezdtek, egy vasvillát hajtottak utánuk és két puskát sütöttek el rájuk , szerencsére egyik sem talált. Mindezt magától Telekitől és a kormánybiztostól tudom, kik Nagybányán vannak több kővárvidéki urakkal, kik szinte megszöktek hazulról, mert életök nem biztos többé. Tisztelt alispán úr ! A veszély nagy, néhány nap alatt roppant lehet; nem én kérem önt, hanem a haza követeli, hogy minden kitelhető lépést megtegyen ön, mi a veszély megszüntetésére szolgál. Véleményem szerint nem lesz elegendő az a néhány száz nemzetőr, kik már útban vannak , hirdessen ön általános népfölkelést ebben a megyében s különösen rendeljen minden meglevő ágyút a helyszínére. Ismerve önnek erélyes jellemét, nem kételkedem, hogy mindez a legrövidebb idő alatt meg fog történni s önt a haza köszönete s a fenyegetett vidékek hálája követendi. Én legszentebb hazafiúi kötelességemnek tartom itt maradni s az önök zászlója alatt harczolni. A sereggel együtt Nagybányán termek. Addig is Isten önnel. Tisztelő polgártársa : Petőfi Sándor. Petőfinek a másolatra vezetett sajátkezű sorai : E levél eredetijét én írtam és küldtem Ötvös Mihály úrhoz. A haza nevében felszólítok mindenkit, ki e levelemet olvassa és hallja, hogy a bennírottakat megfontolván, elszántan és lelkesülten teljesítse azon szent kötelességet, melyet ha elmulaszt, nem hazafi és nem férfi, hanem gyáva bitang, ki nem érdemli a magyar nevet. — Fölföl, magyarok, a szabadság és az Isten nevében, fegyverre, fegyverre ! még van mit védelmeznünk; ha késünk, maholnap nem lesz miért fegyvert fognunk. Föl föl ! Petőfi Sándor, Polyánszky Endre, szerkesztő. Született 1850-ben. Szatmáron részt vett a „Szatmár" czímű lap megalapításában , majd átvette a „Szamos" czímű lap szerkesztését. Ez utóbbinak rövid ideig volt szerkesztője s a különben igen tehetséges fiatal férfi, meghasonulva az élettel, 1877 elején golyóval vetett véget életének. Kéziratban több bevégzetlen munkája maradt hátra. Polácskó János, áldozópap, nyug. plébánosként huzamosabb ideig tartózkodott Szatmáron s itt adta ki az 1880-as években költeményeit. Meghalt 1892-ben. Poszvék Nándor, a szatmármegyei gazdasági egyesületi titkár és lapszerkesztő, született Krasznaszentmiklóson s így életrajzi adatait a vármegye monográfiájában közöljük. 1901-ben megalapította Szatmáron a „Gazdák Lapja" czímű köz- és mezőgazdasági lapot, melynek ma is kiadótulajdonosa és felelős szerkesztője. Sok szakczikke a fővárosi szaklapokban jelent és jelenik meg. Rácz István, tanár és szerkesztő, szül. Szatmáron, 1843-ban. 1868-ban kezdette meg tanári működését Szatmáron. Szerkesztője volt 6 évig a „Szamos"-nak. Volt presbiter és városi képviselő. Éppen 1884-ben történt halála előtt választották meg igazgató-tanárnak. A tanügyi bizottságnak több évig volt jegyzője. Ratkovszki Pál, kir. kath. főgimnáziumi igazgató, szül. 1851-ben. Szatmáron 1879-ben tanitónő-képzői tanár ; 1880-ban főgimnáziumi helyettes, 1883-ban rendes tanár; 1895-ben helyettes; 1896-ban rendes igazgató; szentszéki ülnök s 1902-ben a Pro Ecclesia et Pontifice pápai rendjel tulajdonosa. Egyik alapítója Polyánszky Endre. Polácskó János, Poszvék Nándor, Rácz István: Piatkovszky Pál.