Temes vármegye (Magyarország vármegyéi és városai, 1914)
IRODALOM, TUDOMÁNY ÉS MŰVÉSZET - Hollósy Kornélia - Jeszenszky Ignácz - Joanovich Sándor
209 Irodalom, tudomány és művészet akár a magyar főúri, akár a középosztály vagy a délvidéki sváb parasztok köréből választja, alakjai mindig életteljes, kitűnő meglátással megrajzolt jellemek. Egyformán ismeri a fővárosi főúri-, a vidéki dzsentri-, a polgári- és katonaéletet. Éppen oly komoly elmélyedéssel tud belemerülni a jelen idők zavaros forgatagába, mint amilyen élénk színezéssel tudja feleleveníteni a rég letűnt korok társadalmi és politikai küzdelmeinek érdekes képeit. Nemcsak meséje, de előadása is mindig érdekes, választékos, hangulatos és lekötő; humora előkelő, szatírája sohasem sértő, elbeszélése nyugodt és biztos, stílusa friss és hajlékony, nyelve színekben gazdag, kifejező, elegáns és jellemző. Német származása ellenére alig van írónk, aki oly mélyen behatolt volna a magyar nyelv sajátságaiba, mint ő. E mellett azok közé az írók közé tartozik, akik mindig emelkedőben vannak. Első regényének, a „Fenn és lenn"-nek hősén, Kun Attilán, még látszik Jókai hatása. A „Gyurkovicsleányok" — melylyel hírnevét megalapította — már teljesen önálló alkotás. A bácskai nemességnek e bámulatos meglátással, könnyed vonásokkal odavetett, szellemes rajzai páratlan népszerűséget szereztek a regénynek és az írónak egyaránt. Komolyabb irányú és egységesebb mű ennél a „Simon Zsuzsa", még magasabbra emelkedik a „Lélekrablás", „Idegenek közt" és „Szabolcs házassága" (az Akadémia Péczely-jutalmával kitüntetve) czímű regényeiben, melyekben már finom lélektani rajz, analízis, művészi szerkezet van, míg az 1046-ban játszó, a kereszténység és magyar pogányság utolsó küzdelmeit rajzoló „Pogányok"-ban a mély tanulmány, a történeti meglátás, az eleven hű korrajz már a legnagyobb írói kvalitásokat mutatják. Kisebb elbeszélései és rajzai között nem egy, beszélyirodalmunknak valóságos igazgyöngye. („Lószőr-vitéz," „Jancsi édesanyja," „A kék csóka", „Arianna" stb.) Hasonló sikerrel működik Herczeg a dráma terén is. „A dolovai nábob leánya", „A három testőr", „A Gyurkovics-leányok" máig is kedvelt műsordarabok. Legnagyobb diadalát az „Ocskay brigadéros" aratta, mely költői nyelv, hatásos felépítés és korfestő erő tekintetében egyik legkiválóbb drámai műve modern irodalmunknak. Még magasabbra emelkedik ..Bizáncz" czímű tragédiájában; utolsó drámája „Éva boszorkány" már a tökéletes, tudatos művészt mutatja, formáló erejének, gazdag fantáziájának, nyelvbeli művészetének tetőpontján, kinél mélyebben alig tekintett drámaíróink közül valaki az emberi lélek belsejébe. Összegyűjtött művei 20 kötetben jelentek meg a Singer és Wolfner czég kiadásában (1902- 1909). 1894 óta szerkeszti az Új Idők czímű szépirodalmi hetilapot és 1911 óta gróf Tisza Istvánnal a Magyar Figyelő cz. kéthetenként megjelenő folyóiratot. Részt vesz a politikai életben is és több ízben volt orsz. képviselő. Jelenleg a pécskai kerületet képviseli az országházban. Hollósy Kornélia, énekesnő, sz. 1827 ápr. 13-án Gertenyesen, előkelő nemesi családból. Először Temesvárott tanult énekelni, majd Bécsben Salvi olasz énektanár tanította, végül Milanóban két évig Lambertinél fejezte be kiképeztetését. Színpadra Korfuban lépett s Ernani operájában Elvirát játszotta. Oly nagy volt a sikere, hogy nyomban Torinóba szerződtették. 1846-ban a bukaresti operában játszott, honnan kiváló sikereinek a híre Magyarországba is eljutott, mire a budapesti Nemzeti Színház sietve szerződtette. Itt aratta országos és világhírű sikereit. A Nemzeti Színház kötelékében megmaradt művészi pályájának végéig, kivéve azt a másfél évet, melyet a varsói udvari operánál töltött. Az 50-es években nőül ment Lonovics Istvánhoz, a későbbi csanádi főispánhoz és búcsút mondott a színpadnak. Azonban végleges visszavonulása előtt még nagysikerű művészi körutat tett Magyarországban. 1860 júl. 20-án végleg megvált a Nemzeti Színháztól és teljesen visszavonult a nyilvános szerepléstől 1890 febr. 10-én halt meg Dombegyházán. Jeszenszky Ignácz, ág. ev. lelkész, szül. 1862-ben Temesfüvesen. Theol tanulmányait Pozsonyiján, Halléban és Berlinben végezte. 1887 óta lelkész Nagykikindán. Számos czikkén kívül önálló munkája: Eltaposott virág. Regény, Temesvár, 1888. Joanovich Sándor (Szentandrási) 1861 júl. 18-án Temesvárott született. A középiskolát Temesvárott elvégezvén, 1877-ben Budapestre került, hol joghallgató lett. 1880-ban a 4. sz. huszárezredben mint egyéves önkéntes szolgált és 1881-ben tart, hadnagy lett a cs. és kir. 1. sz. huszárezredben. Ma is szolgálaton kívüli viszonybeli honvéd huszárhadnagy. 1882-ben Temes vármegye szolgálatába lépett; 1883 július 18-án pedig az akkor idetelepített csángókhoz helyhatósági biztossá nevezte ki a kormány ; egyben a tb. főszolgabírói czímet nyerte. 1884 októberben a helyhatósági biztosságot megszüntették és a csángó telepítést Torontál vármegye ügykörébe utalták. Tisza Kálmán miniszterelnök az összkormány Hollósy Kornélia Jeszenszky Ignácz Joanovich Sándor