Temes vármegye (Magyarország vármegyéi és városai, 1914)

IRODALOM, TUDOMÁNY ÉS MŰVÉSZET - Hollósy Kornélia - Jeszenszky Ignácz - Joanovich Sándor

209 Irodalom, tudomány és művészet akár a magyar főúri, akár a középosztály vagy a délvidéki sváb parasztok köréből választja, alakjai mindig életteljes, kitűnő meglátással megrajzolt jellemek. Egy­formán ismeri a fővárosi főúri-, a vidéki dzsentri-, a polgári- és katonaéletet. Éppen oly komoly elmélyedéssel tud belemerülni a jelen idők zavaros forgatagába, mint a­milyen élénk színezéssel tudja feleleveníteni a rég letűnt korok társadalmi és politikai küzdelmeinek érdekes képeit. Nemcsak meséje, de előadása is mindig érdekes, választékos, hangulatos és lekötő; humora előkelő, szatírája sohasem sértő, elbeszélése nyugodt és biztos, stílusa friss és hajlékony, nyelve színekben gazdag, kifejező, elegáns és jellemző. Német származása ellenére alig van írónk, a­ki oly mélyen behatolt volna a magyar nyelv sajátságaiba, mint ő. E mellett azok közé az írók közé tartozik, a­kik mindig emelkedőben vannak. Első regényének, a „Fenn és lenn"-nek hősén, Kun Attilán, még látszik Jókai hatása. A „Gyurkovics­leányok" — melylyel hírnevét megalapította — már teljesen önálló alkotás. A bácskai nemességnek e bámulatos meglátással, könnyed vonásokkal odavetett, szellemes rajzai páratlan népszerűséget szereztek a regénynek és az írónak egyaránt. Komolyabb irányú és egységesebb mű ennél a „Simon Zsuzsa", még magasabbra emelkedik a „Lélekrablás", „Idegenek közt" és „Szabolcs házassága" (az Akadémia Péczely-jutalmával kitüntetve) czímű regényeiben, melyekben már finom lélektani rajz, analízis, művészi szerkezet van, míg az 1046-ban játszó, a kereszténység és magyar pogányság utolsó küzdelmeit rajzoló „Pogányok"-ban a mély tanulmány, a történeti meglátás, az eleven hű korrajz már a legnagyobb írói kvalitásokat mutatják. Kisebb elbeszélései és rajzai között nem egy, beszélyirodalmunknak valóságos igazgyöngye. („Lószőr-vitéz," „Jancsi édesanyja," „A kék csóka", „Arianna" stb.) Hasonló sikerrel működik Herczeg a dráma terén is. „A dolovai nábob leánya", „A három testőr", „A G­yurkovics-leányok" máig is kedvelt műsordarabok. Leg­nagyobb diadalát az „Ocskay brigadéros" aratta, mely költői nyelv, hatásos felépítés és korfestő erő tekintetében egyik legkiválóbb drámai műve modern irodalmunknak. Még magasabbra emelkedik ..Bizáncz" czímű tragédiájában; utolsó drámája „Éva boszorkány" már a tökéletes, tudatos művészt mutatja, formáló erejének, gazdag fantáziájának, nyelvbeli művészetének tetőpontján, kinél mélyebben alig tekintett drámaíróink közül valaki az emberi lélek belsejébe. Összegyűjtött művei 20 kötetben jelentek meg a Singer és Wolfner czég kiadásában (1902- 1909). 1894 óta szerkeszti az Új Idők czímű szépirodalmi heti­lapot és 1911 óta gróf Tisza Istvánnal a Magyar Figyelő cz. kéthetenként meg­jelenő folyóiratot. Részt vesz a politikai életben is és több ízben volt orsz. képviselő. Jelenleg a pécskai kerületet képviseli az országházban. Hollósy Kornélia, énekesnő, sz. 1827 ápr. 13-án Gertenyesen, előkelő nemesi családból. Először Temesvárott tanult énekelni, majd Bécsben Salvi olasz énektanár tanította, végül Milanóban két évig Lambertinél fejezte be kiképeztetését. Színpadra Korfuban lépett s Ernani operájában Elvirát játszotta. Oly nagy volt a sikere, hogy nyomban Torinóba szerződtették. 1846-ban a bukaresti operában játszott, honnan kiváló sikereinek a híre Magyarországba is eljutott, mire a budapesti Nemzeti Színház sietve szerződtette. Itt aratta országos és világhírű sikereit. A Nemzeti Színház kötelékében megmaradt művészi pályájának végéig, kivéve azt a másfél évet, melyet a varsói udvari operánál töltött. Az 50-es években nőül ment Lonovics Istvánhoz, a későbbi csanádi főispánhoz és búcsút mondott a színpadnak. Azonban végleges visszavonulása előtt még nagysikerű művészi körutat tett Magyar­országban. 1860 júl. 20-án végleg megvált a Nemzeti Színháztól és teljesen visszavonult a nyilvános szerepléstől 1890 febr. 10-én halt meg Dombegyházán. Jeszenszky Ignácz, ág. ev. lelkész, szül. 1862-ben Temesfüvesen. Theol tanul­­mányait Pozsonyiján, Halléban és Berlinben végezte. 1887 óta lelkész Nagykikindán. Számos czikkén kívül önálló munkája: Eltaposott virág. Regény, Temesvár, 1888. Joanovich Sándor (Szentandrási) 1861 júl. 18-án Temesvárott született. A középiskolát Temesvárott elvégezvén, 1877-ben Budapestre került, hol jog­hallgató lett. 1880-ban a 4. sz. huszárezredben mint egyéves önkéntes szolgált és 1881-ben tart, hadnagy lett a cs. és kir. 1. sz. huszárezredben. Ma is szol­gálaton kívüli viszonybeli honvéd huszárhadnagy. 1882-ben Temes vármegye szol­gálatába lépett; 1883 július 18-án pedig az akkor idetelepített csángókhoz helyhatósági biztossá nevezte ki a kormány ; egyben a tb. főszolgabírói czímet nyerte. 1884 októberben a helyhatósági biztosságot megszüntették és a csángó telepítést Torontál vármegye ügykörébe utalták. Tisza Kálmán miniszterelnök az összkormány Hollósy Kor­nélia Jeszenszky Ignácz Joanovich Sándor

Next