Zemplén vármegye és Sátoraljaújhely (Magyarország vármegyéi és városai, 1905)
VÍZSZABÁLYOZÁS - FOLYÓ-SZABÁLYOZÁS, ÁRMENTESÍTÉS, BELVÍZ-RENDEZÉS - Történeti visszapillantás - Tiszaszabályozás
VÍZSZABÁLYOZÁS, FOLYÓSZABÁLYOZÁS, ÁRMENTESÍTÉS, BELVÍZ-RENDEZÉS.Zemplén vármegye fejlődésének történetében jelentős rész jut azoknak a már századok előtt megkezdett harczoknak, a melyeket, a gazdasági MTA érdekek szolgálatában, a vizek ellen folytatott. A zempléni síkokon kanyargó Tisza, Bodrog, Latorcza, Laborcz, Ondava és Tapoly, tavaszi hóolvadás idején, tengerré változtatták át a vármegye sík területét s az árvíz elvonulása után a mélyedésekben fenmaradt óriás tavak jelezték az átvonult veszedelmet. A Tisza szabályozása érdekében e vármegyében az első lépést Rákóczy György tette meg 1646-ban. Velenczei és belga mérnökökkel oly tervet készíttetett, mely szerint Tárkánynál a Tiszából a vizet a Karosa medrébe vezetve, ezt az eret használja fel hajózó útul, melyen a sót kevesebb veszélylyel lehessen Tokajig szállítani, mint a kanyargós medrű Tiszán. Már az 1722-iki országgyűlés kezdett a Tisza-szabályozás kérdésével foglalkozni, mely kérdés azonban több, mint egy századon át, nem haladt előre, mígnem gróf Széchenyi István vette kezébe a szabályozás ügyét. 1846-ban utazta be gróf Széchenyi István a Tisza-völgy nagyobb részét, az egyes társulatok megalakítása czéljából s ez alkalommal alakította meg a gróf Mailáth Antal, akkori főkanczellár közbejöttével Leleszen megtartott ülésen a „Bodrogközi Tiszaszabályozó Társulat"-ot s olvasztotta be a központi tiszavölgyi társulat keretébe a már előbb megalakult „Ondava-tapolyi egylet"-et, melyből a mai „Felső Bodrogi Vízszabályozó Társulat" fejlődött. A Zemplén vármegye területére eső Tisza-szakasz szabályozási munkálatát 1851-től 1857-ig a Tokaj székhelylyel felállított „Tiszaszabályozási alsó szabolcsi járási mérnöki hivatal" intézte. 1857 augusztus elsején folyammérnöki hivatalok szerveztettek, melyek közül e vármegye területére kettő esett, és pedig: 1. a tiszai II. folyamosztály m. kir. mérnöki hivatala, Nagytárkány székhelylyel és 2. a tiszai III. folyamosztály m. kir. mérnöki hivatala Tokajban. 1869-ben a nagytárkányi hivatalt Sárospatakra helyezték át, melylyel 1871-ben a tokajit is egyesítették. Az egyesített hivatalok együtt maradtak Sárospatakon 1878-ig, a mikor Tokajba helyeztettek át s még ez évben e hivatal a „Tokaji m. kir. folyammérnöki hivatal" czímet nyerte. E hivatalok hajtották végre a Tisza folyónak e vármegyén végigvonuló szakaszára eső 36 átvágást, melyeknek összes hossza 25,268 méter, míg az így mellőzött kanyarulatok hossza 114,955 m. lévén, az átvágások mentén, a jelzett tiszai szakasz 89,687 méterrel rövidült meg, s minthogy e folyószakasz mai hossza 100,500 m., eredeti hosszának csaknem felére rövidült meg. A fent jelzett átvágások 1,883,130 korona 50 fillérbe kerültek. A mederszabályozásokhoz sorozandók az 1880 óta a partok megkötése s a partszaggatások megakadályozása czéljából alkotott védőművek, éspedig: a Csap körül történt mederrendezés, — a Csap alatt emelt farakatos partvédőmű, — a Leányvár fölött emelt farakatos partvédőmű, a csermelyi, karádi, vencsellői, balsai, kenézlői és tokaji partvédőművek. Ezek közül a csapi mederrendezés, a karádi és tokaji védőműveket az államkincstár költségén a Tokajból 1893-ban Sátoraljaújhelybe helyezett m. kir. Történeti visszapillantás. Magyarország Vármegyéi és Városai: Zemplén vármegye, 14 Tiszaszabályozás.