Corvina, 1907 (30. évfolyam, 1-36. szám)

1907-01-20 / 2. szám

1907 láttam egy Hungária szövetkezetet, mely egyhan­gúlag tiltakozott volna az ilyen indokolatlan és káros támadás ellen. Azért mondom, hogy első­sorban itthon legyünk résen, itthon tanítsunk, s ha kell itthon védekezzünk, mert hiába fogja telerakni a kirakatokat a magyar könyvárus magyar könyvekkel, az akadémia igen értékes és szép kiadványaival, a Petz Lexikonnal, vagy a még meg sem jelent nagy művészettörténelmi munkával, mégis csak a külföldi könyvet fogja vásárolni a magyar közönség, mert a külföldi könyvhöz nem jut el a magyar képviselő keze. A külföldi sajtó egyik legbecsesebb rovata az irodalom ismertetése ; valósággal sajtóháborúk folynak a könyvért, nálunk ellenben csak akkor kerül szó az irodalomról, a kulturáról, a­mikor a romboló munkájában gyönyörködhetünk. Budapest, 1907 január hó 14. Kiváló tisztelettel Wiesner Jakab. Egy fővárosi czég jubileuma! Vannak emberek, kik nem vágynak a külső elismerés, az ünnepeltetés után, hanem lankadatlan buzgalommal, munkaszeretettel dolgoznak a kitűzött czélért, s nem veszik észre, hogy halad az idő s elérték a határt, mikor jubilálni szokás! Szakadatlan, egész gondolatvilágát betöltő csendes munkásság közepette bizonyára nem vette észre Pfeifer István sem, hogy ötven esztendős czégnek a főnöke s csak mikor a gratulánsok sorra jelentek meg nála, hogy őt szeretettel üdvözöljék a Pfeifer Ferdinánd czég 50 éves fennállása alkalmából, gondolt arra, hogy munkájában megálljon egy perezre. Id. Emich Gusztáv az 1841. deczember 14-én alapított szortiment üzletét eladta 1857. január 1-én Pfeifer Ferdinándnak, hogy ő minden tevékeny­ségét a könyvkiadásnak és nyomdájának szentel­hesse, mit annyira fejlesztett, hogy később a segít­ségül az üzletbe vett fiával, ifj. Emich Gusztávval is alig győzött már vezetni. 1868. október 1-én azután eladta úgy a nyomdáját, mint nagyszámú kiadványait az «Athenaeum» czég alatt alakult és máig is fennálló részvénytársaságnak, melynek azon­ban még továbbra is igazgatója maradt. Tehát 1857. január 1-től kezdődik a Pfeifer Ferdinánd budapesti könyvárus-czég fennállásának számítása. Az akkori időben megszerezvén a nem könnyen és nem mindenkinek adott könyvárusi konc­essziót, a fiatal, 25­­ éves, kitűnő képzettségű, külföldön is járt és sok tapasztalatot szerzett Pfeifer Ferdinánd, nagy lelkesedéssel —­ s mint a tapasztalat mutatja — igen szép sikerrel látott hozzá üzlete vezetéséhez, fejlesztéséhez. S a könyvkiadást is kultiválta s aránylag rövid idő alatt igen nagy tevékenységet fejtett ki (lásd a «Magyar Könyvészet» 1898. év­folyamát) és pedig nem csak számra, de a kiadvá­nyok belértékére nézve is ! Mert az akkori idő legneve­sebb íróit sikerült megnyernie. Szortiment-üzlete felvirágzott, az akkori társadalom legelőkelőbbjei nem csak vevői, de személyes tisztelői, sőt barátai lettek a kedves modorú, nagy műveltségű könyv­árusnak. Sajnos azonban, a legszebb férfikorában, 1879. november 28-án, elragadta a kérlelhetlen halál szerető hitvese, rokonai fájdalmára, tisztelői, kor­társai mély sajnálatára. Hogy kartársai igaz ragasz­kodással viseltettek iránta, tanúsága, hogy mindenkor őt tartották vezérüknek, s midőn a könyvkereskedői egyletet megalakították, egyhangúlag őt választották meg első elnöküknek és egy igen megtisztelő, meleg érzéstől áthatott átiratban kérték fel az elnökség elvállalására, mely óhajnak engedett is. A még most is élő özv. Prückler Anna úrasszony­nak nagy megnyugvására szolgált az, hogy az üzlet élére férjének öcscse, Pfeifer István lépett, ki akkor már tapasztalt, nagy körültekintésü könyvárus volt, s ki a Németországban, Angol- és Francziaországban szerzett tapasztalatait igen jól tudta érvényesíteni. Ezzel a Pfeifer-c­ég új stádiumba lépett, a­mennyiben új főnököt cserélt, ki azonban a régi tradíczióban, ernyedetlen szorgalommal, páratlan munkássággal fejlesztette az üzletet tovább, de szép elismerésre méltó erdménynyel is, mert nem csak a nagyszámú igen előkelő vevőket tudta megtartani, de folyton újakat is tudott megnyerni. Pfeifer István testestől-lelkestől szortimentel , így a kiadványi térről lassanként visszavonult , de annál nagyobb szeretettel ápolja a szortimentet. Ő a meg­testesült puritánság, a munkásság embere, csak család­jának és üzletének él. Családi élete a legszebb. Neje, Pfeifer Ferdinándné nővére, valamint gyermekei kiváló szeretettel, gondoskodással veszik körül. A szép családi körben lepték meg egyszerre a Magyar Könyv­kereskedők Egylete, a «Csak Szorosan» s a személyzet küldöttségei a jubilánst és igaz érzéstől áthatva, meleg szavakkal üdvözölték őt és családját. És mi is szívből üdvözöljük ősz hajú, de ifjú lelkű kartársunkat az 51-ik év küszöbén. Nem a lázas, az emésztő munka embere, hanem a csendes, szolid, lelkiismeretes kereskedő, a ki mindenkor egyesíteni tudta a könyvárust a kereskedővel s a ki éppen ezért szolgálta olyan sikerrel a magyar könyv­kereskedelmet s ezzel együtt a magyar irodalmat. Szeretnők, ha ifjú kortársaink közül mennél többen vennének példát ettől a szép, harmonikus pályától.*) St. A. COR­VINA : A kódex-irodalom kora. (1001—1526). Tarczali Dezső­től. (Folytatás.) A magyar keresztény papok is mindjárt a kor­nak elején megvetették a magyar egyházi irodalom alapját , hogy a vallást terjeszszék , gondoskodniok kellett olyan iratokról, a­melyek a nép lelki szük­ségletét táplálják. Első­sorban tehát a szükséges szent beszédeket, imádságokat, énekeket, elmélkedé­seket foglalták írásba, de ilyen magyar nyelvi iratoknak a XI. és XII. századból sehol semmi nyoma; ez időktől általában semmiféle összefüggő magyar nyelvű irodalmi emlék nem maradt ránk. Összefüggő magyar szövegünk csak a XIII. század első feléből van : a «Halotti Beszéd és Könyör­gés», mely a M. N. Múzeumnak egy XIII. század­*) Mint értesülünk, a czég 50 éves fennállása emlé­kéül a «Csak Szorosan» egylet részére 300 koronás ala­pítványt tett. Szerk.

Next