Divatcsarnok, 1855 (3. évfolyam, 1-72. szám)
1855-05-05 / 25. szám
i,— 482 «•— volt. Egyszerű skálák folytonos gyakorlása, igen egyszerű, de mély érzésű dallamok éneklése, talán ismét helyrehozzák, mit az erején túlfeszített próbatételek elrontottak. „Ernani“, Fechter úr, csinos alak, nem erős, de szép lyrai, csengő hang — bájoló szép, de ezen is érezhetni már-már a mostoha kéz befolyását! pedig, hol van még a kiképeztetés, és hová leend, ha a lyrai hangot hősi énekre erőtetik?! — Ha nem csalódunk, már az első áriát is, egy hanggal alább éneklé az eredetinél, mi egyenesen odamutat, hogy képességét túlmúló körre feszítik.— Így megromlik ő, vége leend szép tehetségének s azon istenadománynak , mely áldás gyanánt szállt reá! Nem a mai világ fia vagyunk mi; sokat láttunk és hallottunk, sokat fáradtunk a művészet körében, s ha ennek nyomán művészi tanácsunkkal Fechter úr élni akar, fölemelt kézzel kérjük őt a művészet érdekében,melynek életét föl akarja szentelni, tanuljon! mert sok van még hátra tanulandó; — de tanuljon halkan ! G- hangnál félebb jelenleg ne menjen; legyen más valakinek tanítványa, és soha, de sohase — még akkor se, ha már egészen ki leendett képezve — adja magát másra, mint lyrai szakmányra. „Don Carlos“ Bachman úr. Belőle az lett, mi énekesből lehet, kiről tanítója eleinte azt állítá, hogy „tenor,“ s később, hogy „bariton“. Bachman úr e pillanatban sem egyik, sem másik, fiatalságánál fogva azonban, lehet, hogy viszonyai változván, idővel jobban kifejlődik a hangja; ha pedig nem, akkor igen jól fog neki esni, az ezelőtt is bírt, egyéb zenészi tökéletes kiképzése. „Silva“, Horváth úr. Mint kezdőt hallottuk, s akkor igazán szép hanggal bírt, de ő is szomorú példája annak, mivé tehetni a hangot, csak hat hónap alatt is! — Fiatalságánál fogva hangját talán vissza bírja nyerni, ha a szájpadlási intonatiotól ismét el bír szokni. Lassú skálákat és egyszerű komoly dalokat ajánlunk neki, s jóra fordulhat még minden. F r i d r i c h asszony, Bachman és Horváth urak éneke, a hogy jelenleg áll a dolog, nem cseng; ez már nem ének többé, hanem részint erőtetett, részint tompa „valami“, melynek technikai neve nincs, de miben a hiányt minden kebel érzi! Tudniillik, hiányzik azon bájoló érez, mely a szívre hat s könybe borítja a sze-met. Másként áll a dolog Fechter úrral, kinek hangjában van bájoló érez, s igy örömmel szólalunk föl mellette! Azonban, ha viszonyai nem változnak, s jóakarója őt nem bocsátja más kézre, igen félünk, hogy rövid idő alatt szép bájoló hangjának csak romjait fogja bírni! — Más viszonyokba helyezve, más kézben, ezen ifjú nagy reményekre jogosít Szép jelleme, szép tehetsége érdemes volna arra, hogy az ország költségein eszközöltetnék — innen távol — az ő kiképezése. •