Egyetemi beszédek, 1938-1939. tanév, Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem
Kenéz Béla rektor leköszönő beszéde
1. s r. KENÉZ BÉLA 1937 38. TANÉVI RECTOR MAGNIFICUS BESZÁMOLÓBESZÉDE. Tekintetes Egyetemi Tanács! Mélyen tisztelt Ünnepi Közgyűlés! Ezekben a sorsdöntő órákban, amikor lélektőlvisszafojtva lessük az események alakulását, amelyek a magyar föltámadás hajnalhasadásával kecsegtetnek — úgy érzem —, nincs helye a sok beszédnek. Az ország nem szónoklatokat, de cselekedeteket, egyetértő, feszülő, tettrekész akaratot vár mindanynyiunktól. Éppen ezért rövidre fogom rectori beszámolómat. És ezt annál inkább tehetem, mert az érdeklődők a részleteket megtalálhatják Egyetemünk kiadványaiban. Ezek előrebocsátása után van szerencsém az Ünnepi Közgyűlést megnyitni s tisztelettel köszönteni Kornis Gyula őnagyméltóságát, a Képviselőház elnökét, gróf Teleki Pál vallás- és közoktatásügyi miniszter úr Önagyméltósága képviseletében megjelent dr. Szily Kálmán államtitkár úr őnagyméltóságát, a társegyetemek, tudományos intézetek, magas bíróságok és a székesfőváros képviselőit, Közgyűlésünket jelenlétükkel megtisztelő vendégeinket, kedves tanártásaimat és a gondoskodó szeretetünk középpontjában álló egyetemi ifjúságot.