A MTA ELHUNYT TAGJAI FÖLÖTT TARTOTT EMLÉKBESZÉDEK 7. KÖTET (1891-1893)
1892. – 6 szám: Emlékbeszéd Kacskovics Lajos I. tagról Nagy Iván r. tagtól
EMLÉKBESZÉD KACSKOVICS LAJOS LEV. TAGRÓL. NAGY IVÁN r. tagról. (Olvastatott a M. T. Akadémiának 1892. április 25-diki összes ülésén.) Tisztelt Akadémia! Társaságunk tiszteletre méltó tagját, néhai Kacskovics Lajost atyjától öröklött birtokán, a Nógrád vármegyei Sős nevű pusztán múlt évi deczember 12-én temettük el. És midőn sírja szélén úgy a t. Akadémia nevében praesumptiv jóváhagyásából, valamint a magam által iránta táplált kegyeletből a boldogult szelleméhez rövid búcsút mondok, megérintettem , hogy az élet nagy könyvét, melynek mind a 85 lapját becsülettel és érdemekkel tele irta, — méltó dicsérettel bevégezte. Igen is, T. Akadémia néhai földim és tagtársunk 1806. május 29-én születvén, hosszú és változatos pályát futott meg, melynek egész kiterjedését az emberiség és a haza jólléte érdekének előmozdítására szentelte. Hogy azonban kimúlt társunknak pályája sikereit és érdemeit az én vékony tehetségem szerint méltóan feltüntethessem, ezen rövidre szabott beszédemben is a jellemzetes megértékelés szempontjából életrajzi adatai közül is meg kell érintenem néhány irányadó főbb mozzanatot. Kacskovics Lajos mint táblabirói ivadék az e század elején dívott nevelésben és iskoláztatásban részesült. Életére, jellemére ősi erkölcsökkel biró szüleinek példája és tanításai el nem múló mély hatással valának. Imádkozni vallásos édesanyjától, írni, olvasni és számolni — mint maga írja — édes atyjától tanúit. A gym-M. T. AK. EMLÉKBESZÉDEK. VII. K. 6. SZ.