A MTA ELHUNYT TAGJAI FÖLÖTT TARTOTT EMLÉKBESZÉDEK 8. KÖTET (1893-1896)
1894. – 4. szám: Emlékbeszéd Báró Kemény Gábor t. tagról György Endre I. tagtól
BÁRÓ KEMÉNY GÁBOR EMLÉKEZETE.*) (Szül. 1830. jan. 19., meghalt 1888. okt. 23.) GYÖRGY ENDRE I. TAGTÓL. Olvasta az összes ülésen 1894. január 29-én. Nem ismerek ünnepélyesebb helyet és ünnepélyesebb pillanatot, mint azt, a melyben a tek. Akadémia kegyeletes szabályai értelmében elhunyt tagtársainknak emlékezetét újítjuk meg s adjuk át az utókornak. Ha szent volt a régi Egyiptomban a foglalkozás, mely a kihűlt tetemeket balzsamozta be, kenetekkel, szövetekkel igyekezett biztosítani az elrothadás ellen , mennyivel szentebb a mienk, akik ismerve, vagy legalább ismerni vélve az agyat, mely velünk együtt gondolkozott, a szivet, meg velünk együtt érzett, az embert, ki velünk együtt élt, igyekszünk a maga egészében feltámasztani pár perezre, s felöltöztetve saját felfogásunk köntösébe, átadni a történelemnek. Íme, báró Kemény Gábor még csak az alig elmúlt napok alakja. Mintha itt járna közöttünk. Mintha látnók örökké derült vonásait, mintha hallanók a legapróbb részletekre kiterjeszkedő gondoskodó figyelmét, mintha éreznők szíve melegét, s mintha követnők gondolkodása egész menetét. Mi, akik ismertük, mi, a kik közel állottunk hozzá, még látni, ismerni véljük ma is. A koreszmék áramlata, mely rajta végig zúgott, nyaldossa a mi elménket is ; ugyanaz *) Levelező taggá választatott 1863, tiszteleti taggá 1886. m. t. ak. emlékbeszédek. viii. k. 4. sz. 1771