A MTA ELHUNYT TAGJAI FÖLÖTT TARTOTT EMLÉKBESZÉDEK 8. KÖTET (1893-1896)
1894. – 7. szám: Emlékbeszéd Vajkay Károly lev. tagról Tóth Lórincz r. tagtól
EMLÉKBESZÉD VAJNAY KÁROLY FELETT. I. Már több ízben részesültem abban a szerencsében, tisztelt Akadémia , hogy az intézet elhunyt tagjait, ennek kegyeletes szokása szerint megillető emlékbeszédek tartására, különösen a törvénytudományt elméletileg s gyakorlatilag művelő bírótársaim felett, megbízattam s így ismételve volt már alkalmam a bírói hivatás méltóságát, s az e hivatásnak kitűnően megfelelő, ezt fényesen képviselő akadémikusok magas érdemét kiemelni. Péchy Imre szeptemvir, a méltatlanul s törvényellenesen vádolt s büntető perbe fogott lelkes hazafi szónok báró Wesselényi Miklósnak s a szabadelvű országgyűlési ifjaknak, Lovassy Ferencz és társainak alkotmányos érzelmű, s nagyszámú megpuhított s minden szabad mozgalomtól irtózó birótársaival szemközt, szabad meggyőződésű, bátor és rendíthetlen birája, volt az első, kit még fiatal koromban 1848 előtt, nem ugyan érdemeihez méltó alakban s arányokban, de a tisztelet és kegyelet leghívebb érzelmeitől áthatottan, igyekeztem megkoszorúzni. Következtek ezután a magyar főbíróság tudomány és jellem tekintetében első rangú díszei. Zádor György, Fogarasi János, Zsoldos Ignácz, Zsivora György, nálamnál korosabbak, felejthetlen vezéreim, példaadóim s barátaim , majd a sokkal ifjabbak, kiknek a természet rende szerint nem kellett volna engemet a halandóság útján megelőzniük, a fáradhatlan termékeny munkás, a Sztrokaydíjjal ismételve kitüntetett Zlinszky Imre királyi táblai biró, s a jeles kodifikátor Okröss Bálint. Mind eme jelesek emlékezetének áldozva, s több oldalú érdemeiket ismertetve, M. 'Г. AK. EMLÉKBESZÉDEK. VIII. К. 7. SZ. (333)