A MTA ELHUNYT TAGJAI FÖLÖTT TARTOTT EMLÉKBESZÉDEK 10. KÖTET (1899-1901)
1900. – 7. szám: Emlékbeszéd Mihalkovics Géza r. tag felett Thanhoffer Lajos r. tagtól
MIHALKOVICS GÉZA RENDES TAG EMLÉKEZETE. THANHOFFFA LAJOS r. tagtól. (Olvastatott a M. T. Akadémia 1900. május 28-án tartott összes ülésén.) Tekintetes Akadémia ! Drága hazánk e nagyérdemű tudományos testülete egyik oszlopos tagjának, a kitűnő tudósnak, hold. Mihalkovics Géza r. tagnak emlékét üljük ez ünnepies órában. A megboldogult kartársam és gyermekkori barátom volt. Követtem életét zsenge kora óta. Láttam pajkos csemetéből komoly, fiatal és azután meglett tudóssá fejteni , láttuk őt, kitüntetve úgy a kormány, mint a külföld és hazai testületeink részéről egyaránt. Láttuk, miként éri el idegemésztő munka közben a tudományos pályafutás zenitjét, hogy onnét korán, jóval aggkora előtt, mint villámsújtott bukjék alá érdeme ellenére, akkor, midőn különben a még hátralevő dicsőséget magyar tudományosságunknak megszerezhette s megkezdett nagyszabású műveit befejezhette volna. Az ő rövid élete s egész lényünk testi, szellemi és erkölcsi futása szakasztott olyan, mint a testet egybetevő parányi sejt élete. Ez is nő, életjelenségei nyilvánulnak, hova tovább és tovább fejlődik, de elérve fejlődésének csúcspontját, tovább nem tökéletesül, hanem letörik, elpusztul s leszáll az enyészet mindent elnyelő ölébe, mert »minden mulandó az ég alatt«. M. T. AK. EMLÉKBESZÉDEK. X. K. 7. SZ.