A MTA ELHUNYT TAGJAI FÖLÖTT TARTOTT EMLÉKBESZÉDEK 10. KÖTET (1899-1901)
1901. – 10. szám: Emlékbeszéd Jurányi Lajos r. tag felett Mágócsy-Dietz Sándor I. tagtól
JURÁNYI LAJOS R. T. EMLÉKEZETE. MÁGÓCSY-DIETZ SÁNDOR, 1. tagtól. (Olvastatott a M. Tud. Akadémia 1901. febr. 25-én tartott összes ülésén.) A letűnt században hazánk az emberi munkásság minden terén kétségen kívül nagyot haladt és pótolni igyekezett századok mulasztását. A XIX. század első évtizedeiben különösen kulturális téren indul meg az alapvető mozgalom — az ébresztés munkája, — hogy azután a század utolsó évtizedeiben az elődök által alkotott alapokon meginduljon a kiépítés, a fejlesztés munkája. A viszonyoknak ilyetén való fejlődését tünteti fel a természettudományok terén való önálló tudományos munkálkodás is. A honi művelődés-történelem mindenkor hálával fog megemlékezni a letűnt század tudományos törekvéseinek lelkes, önzetlen férfiairól. És tudományos Akadémiánk csak hű marad kitűzött czéljához, feladatához, a midőn a tudomány honi munkásairól, kiket tagjai sorába számíthatott, megemlékezik. A tekintetes Akadémia elhatározásából nekem jutott a kegyeletes feladat, hogy a tudomány ezen önzetlen munkásai sorából dr. Jurányi Lajosról, Akadémiánk rendes tagjáról emlékezzem meg, aki két nap híján épen ezelőtt négy esztendővel hunyta le szemeit. És amidőn e kegyeletes feladatra vállalkozom, teszem ezt, mint lelkes tanítvány a tudományban feledhetetlen mesterem és szeretett tanárom iránt érzett hálával és őszinte köszönetem kifejezésével. Nagyon érzem, sőt tudom, hogy nem könnyű feladatra vállalkozom, mert helyesen mondja Akadémiánk elhunyt M. TUD. AKAD. EMLÉKBESZÉDEK. X. K. 19. SZ. 1