A MTA ELHUNYT TAGJAI FÖLÖTT TARTOTT EMLÉKBESZÉDEK 12. KÖTET (1903-1905)
1904. – 7. szám: Emlékbeszéd Krones Ferencz k. tag felett Wertheimer Ede l. tagtól
KRONES FERENCZ, KÜLSŐ TAG EMLÉKEZETE. WERTHEIMER EDE, 1. tagtól. (Olvastatott a M. Tud. Akadémia 1904. október 31-én tartott összes ülésén.) Tudományos Akadémiánk ama nemzeti irányzat mellett, melynek művelésére különösen hivatva van, még egy más, egyetemesnek mondható czélra is törekszik. Ez, elsősorban, a külföld kiváló férfiainak akadémiai tagokká való megválasztásában nyilvánul, miáltal Akadémiánk nyomatékosan hangsúlyozza az egész világ művelődési törekvéseivel való kapcsolatát. Az Akadémia II-ik osztálya azzal a reám nézve megtisztelő feladattal bízott meg, hogy egyik elhunyt kiváló külföldi tag felett tartsak itt, az Önök körében, emlékbeszédet. Teljesen méltatva az ő nagy érdemeit, készséggel vállalkozom gyenge erőmhöz képest a reám ruházott feladat megoldására. Akadémiánk kültagjai közül valóban kevesen érdemlik meg oly nagy mértékben emlékezetük felélesztését, mint az 1902 február 17-én 67-ik életévében elhunyt osztrák történész , Krones Ferencz, lovag. Nemzeti nyelvünk birtokában, melyet az ötvenes évek végére eső magyarországi tartózkodása alatt sajátított el, arra törekedett, hogy a magyar nemzet múltját eredeti forrásokból és nem csupán másod-harmad kézből származó dolgozatokból tanulmányozza. A kutatás közvetlensége lehetségessé tette neki, hogy a magyar nemzetnek létéért folytatott törekvéseiről és küzdelmeiről élénkebb és helyesebb felfogásra M. TUD.AK. EMLÉKBESZÉDEK. XII. K. 7. SZ. 1