A MTA ELHUNYT TAGJAI FÖLÖTT TARTOTT EMLÉKBESZÉDEK 13. KÖTET (1906-1908)
1907. – 6. szám: Emlékbeszéd Fayer László lev. tag felett Balogh Jenő lev. tag
FAYER LÁSZLÓ LEV. TAG EMLÉKEZETE. BALOGH JENŐ lev. tagtól. (Olvastatott az 1907. okt. 28-iki összes ülésen.) A magyar büntetőjog irodalmi művelése csak a XVIII. század közepén kezdődött. Első büntetőjogi íróink azonban nem voltak jogtudósok, hanem csak a hazai birói gyakorlat és a kevés számú törvény tételeit állították össze. A büntetőjog tudományáról Magyarországon csak a XIX. század második tizedétől fogva szólhatunk. A múlt század folyamán a budapesti kir. m. tud. Egyetem jog- és államtudományi karán három oly kiváló szakférfi adta elő a büntetőjogot és büntető perjogot, aki tantárgyainak egész rendszerét kidolgozta. E három tanár volt : Vuchetich Mátyás, Pauler Tivadar és közel egy év előtt közülünk örökre eltávozott érdemes tagtársunk, dr. Payer László, akinek tudományos egyéniségét a kegyelet igaz érzésével megvilágítani ma szomorú kötelességem.1) E három férfinak tanári és tudományos munkássága a magyar büntetőjognak három egészen eltérő fejlődési fokát híven jellemzi. x) Kivülük a büntetőjogot a kir. m. tud. Egyetemen több más, nemcsak kiváló, hanem részben nagynevű tudósunk is előadta, névszerint Frank Ignácz, Cserny József, Virozsil Tivadar, Schnierer Aladár és Wlassics Gyula, kik közül az utóbbi mindjárt kétkötetes első nagy művével, melyet a M. Tud. Akadémia koszorúzott meg, büntetőjogunk legkiválóbb művelői közé sorakozott, de a kit más hivatás később megakadályozott abban, hogy szélesebb körű jogirodalmi tevékenységet fejtsen ki. M. T. AKAD. EMLÉKBESZÉDEK, XIII. K. 6. SZ. 171