A MTA ELHUNYT TAGJAI FÖLÖTT TARTOTT EMLÉKBESZÉDEK 13. KÖTET (1906-1908)
1908. – 10. szám: Emlékbeszéd Csaplár Benedek lev. tag fölött Ortvay Tivadar r. tagtól
EMLÉKBESZÉD CSAPLÁR BENEDEK FÖLÖTT. 1841-ben egyik kő vágya teljesült : Kolozsvárra került, hol két éven (1841—43.) át a bölcsészeti tanulmányokat végezte, egyúttal a klasszikus litteraturával még hathatósabban foglalkozva. Teológiára (1843—45.) Nyitrára és (1845—46.) Pozsony-Szentgyörgyre küldték. Végül 1846-ban letette a szerzetesi ünnepélyes fogadalmat. Ez év augusztus 6-ikán szentelték áldozópappá. Mint rendtag, az ifjú tanár újból Kolozsvárra került, hol 1846—48-ban az 1-ső és 2-ik gimnáziális osztályokban tanított. Ugyanott tartott egyes ünnepélyes alkalmakkor magyar és német szentbeszédeket is, melyeknek szándékba vett kiadását a bekövetkezett forradalmi zivatar hiúsította meg. Egyéb fennmaradó szabad idejét Platon Politeia-ja lefordításának szentelte. 1849-ben már Budán volt, de még Buda ostroma előtt április havában Magyar-Óvárra helyezték át, hol 2 éven át a 4-ik és 1-ső gimnáziális osztályokban tanított. Innen küldött egyes czikkeket a Pesti Naplónak és más lapoknak. Egyébként hellen tanulmányaiba merült el. Majd 1850—51-ben betegeskedése következtében Pozsony-Szentgyörgyre jött, honnan több ízben a kedvező alkalmat felhasználva, Bécsbe rándult az ott levő gazdag tudományos gyűjtemények tanulmányozására. A Kis-Kárpátok lejtőjén fekvő kies városka kedvező alkalmat szolgáltatott neki már régebben megkezdett növénytani tanulmányai folytatására. Irt a mellett egyes, a magyar irodalom és nyelv körébe vágó czikkeket a Pesti Naplóba, avagy a csallóközi népszokásokat ismertető közleményeket az Új Magyar Múzeum számára. Egészségének helyreállása után 1851-ben Lévára, 1852-ben Nyitrára, majd 1853-ban Szegedre költözött. Léván is írt czikkeket a Pesti Naplóba s részt vett a Szepesi Imre által kiadásra tervezett görög-magyar kézi szótár készítésében. E munkát aztán Nyitrán is folytatta, a mellett, hogy néphagyományokat gyűjtött és buzgón botanizált. Szegeden, az Alföld nagy metropolisában, egyfolytán 14 évig működött, jeléül annak, hogy ezen, a rendnek legkiválóbb intézeteinek egyikén, a gimnáziális felsőbb osztályokban tanárul jól megállotta helyét. Pedig nem kis életrevalóság, nem kis erőlködésű verseny kellett ahhoz, hogy ott helyét jól megállhassa. Mert akkoriban a szegedi gimnázium nagy és híres tanárok versenytere volt. Akkor tanított ott : Horváth Cyrill, Somhegyi (Schröck) Ferencz, Cserkuthy (Czech) József, Való József, Kustár 2971*