A MTA ELHUNYT TAGJAI FÖLÖTT TARTOTT EMLÉKBESZÉDEK 17. KÖTET (1914-1920)
1914. – 1. szám: Fabriczy Kornél tiszt. tag emlékezete Berzeviczy Albert tiszt. tagtól
FABRICZY KORNÉL T. T. EMLÉKEZETE. BERZEVICZY ALBERT tiszt. tagtól. Felolvasta a M. Tud. Akadémia 1014 október 5-én tartott ülésén.) Ma telt le négy éve, hogy Akadémiánk tiszteleti tagja és nagy jótevője, Fabriczy Kornél, lakóhelyén, Stuttgartban fáradhatatlan munkás élet után örök nyugalomra tért. E napon óhajtottam teljesíteni Akadémiánk második osztályának megtisztelő megbízását és emlékbeszédet mondani Fabriczy fölött, mert így a naphoz fűződő emlék is mélyíti kegyeletes érzelmeinket, melyekkel annak a férfiúnak tartozunk, ki életében bírt és szerzett anyagi javainak úgyszólván összességét intézetünkre hagyta. Fabriczy az újabbkori művészettörténelmi irodalomnak egyik legtermékenyebb munkása volt, de nem volt magyar író. Nagyszámú munkáinak túlnyomó része német nyelven, kisebb része olasz és franczia nyelven jelent meg ; magyarul nem közölt semmit, közéletünkben sem vett részt, külföldön lakván, csak látogatóba járt, de meglehetős sűrűn hazánkba. Mindazonáltal az Akadémia igen helyesen cselekedett, amikor őt nem a kültagság laza kötelékével csatolta magához, hanem tiszteleti tagjai sorába iktatta. Mert, ha — alapszabályaink értelmében — tiszteleti tagokul olyanok választandók, a kiktől vagy mint »tudománypártolóktól« az Akadémia »díszes java öregbedését várja«, vagy a kik, mint »jeles tudósok és írók, a tudomány vagy az Akadémia körül érdemeket szereztek«, úgy elmondhatjuk, hogy Fabriczy mindkét rendbeli minősítésnek fényesen megfelelt s a mint tudományos írói hírneve díszére. »1. TUD. AKAI. EMLÉKBESZÉDEK. XVII. KÖT. 1. SZ.