A MTA ELHUNYT TAGJAI FÖLÖTT TARTOTT EMLÉKBESZÉDEK 17. KÖTET (1914-1920)
1917. – 16. szám: Medveczky Frigyes r. tag emlékezete Pauler Ákos lev. tagtól
MEDVECZKY FRIGYES R. T. EMLÉKEZETE. PAULER ÁKOS 1. tagtól. (Felolvasta a M. T. Akadémia 1917 január 29-én tartott ülésén.) Tekintetes Akadémia ! Midőn valamely philosophus emlékezetét ünnepeljük, sok tekintetben egészen sajátos szempontokat kell tekintetbe vennünk. A bölcselő is a tudomány embere, hiszen ő is a rendszeres megismerés eszközeivel dolgozik és mégis más megítélés alá esik, mint a szaktudomány búvára. A legfontosabb különbség közöttük az, hogy míg az utóbbi egyes problémák megoldására törekszik, a philosophus ugyancsak a tudományos megismerés eszközeivel egységes világnézetet iparkodik magában kialakítani. A philosophus tudata minden korban azon színpad, melyen a culturemberiség azon törekvése játszódik le, hogy érzelmi belátás alapján levonja eddig elért tudásának végső eredményét, amennyiben az a világ és az élet legalapvetőbb problémáira fényt deríthet. Ez a törekvés is, mint minden keletkezés e világon, a küzdelem formájában lép fel. Ezért a bölcselő lelki élete sokkal nagyobb mértékben, mint a szaktudósé, a küzdelem jegyében folyik le. Ez okozza, hogy a vérbeli philosophus oly harczokat vív magában, melyről a szaktudósnak csak ritkán van sejtelme. Hiszen bölcselővé és az válik, kit a világ és az élet nagy problémái jobban érdekelnek, mert inkább nyugtalanítanak, mint másokat. És ezért mérhetetlen lelki kín tölti be mindaddig, míg sikerül határozott világnézetet kivívnia magának . Tud. Akad. emlékbeszédek, XVII. köt, 16. sz. 3951