A MTA ELHUNYT TAGJAI FÖLÖTT TARTOTT EMLÉKBESZÉDEK 20. KÖTET (1927-1930)

1929. – 10. szám: Váczy János l. tag emlékezete írta Pintér Jenő r. tag

Váczy János emléke. "­Felolvasta a Magyar Tudományos Akadémia I. osztályának 1929. évi február hó 4-én tartott ülésén Pintér Jenő r. tag.) A dunántúli, felvidéki és erdélyi országrészek a tudósok egész sorával büszkélkedtek már akkor, mikor a nagy magyar Alföld a tudomány terén még mindig a legkoldusabb sivár­ságot mutatta. Költőket adott ugyan a nagy magyar Alföld nemzetünknek, de a tudomány világában a legújabb időkig sem tudta pótolni azt a kulturális elmaradottságot, mely a törökvilág pusztításai óta átok gyanánt nehezedett erre az anyagi javakban oly gazdag vidékre. A történeti levegő hiánya, a városi élet fejletlensége és a tudományok meggyökerezésére fölötte ellenséges környezet a legutóbbi évtizedekig fojtogatta ezeken a tájakon egy tudós nemzedék fölserdülésének lehetőségét. Annál nagyobb az ér­deme azoknak a kivételes lelki erejű férfiaknak, akik képesek voltak elhárítani maguktól a környezet ernyesztő hagyományát s kulturális érdeklődésüknek olyan eredményeit adták, amelyek örökre beirják nevüket a magyar szellemi fejlődés történetébe. Váczy János neve is kitörülhetetlen a magyar irodalom­történetírás legjobbjainak sorából. Kecskeméten született, ott is nőtt fel, de tudományos becsvágya a fővároshoz kötötte. Közel negyven esztendeig élt Budapesten , első egyetemi évétől kezdve haláláig. A hosszú idő nem tudta a főváros rajongójává tenni. Örökösen haza­vágyott. Birtoka volt Kecskeméten, a nyarat és a kisebb szü­neteket szülővárosában töltötte, rokonsága is kecskeméti volt. Hogyan érezhette volna jól magát — családi körén és könyv­társzobájának falain kivül — a szívvel-lélekkel alföldi ember­i főváros összevisszaságában ? Az utcákon idegen arcok néztek

Next