A MTA ELHUNYT TAGJAI FÖLÖTT TARTOTT EMLÉKBESZÉDEK 21. KÖTET (1930-1933)
1932. – 12. szám: Hegedüs István r. tag emlékezete írta Huszti József l. tag
Hegedűs István emlékezete. Irta : Huszti József 1. tag. Hegedűs István, akinek emlékét az Akadémia színe előtt felújítani ünnepi tisztem, ahhoz a kiváltságos nemzedékhez tartozott, mely a magyar történelemnek egyik, alkotásokban legtermékenyebb korszakát, a kiegyezés utáni időt, megteremtette és a magyar históriába beleírta. 1848-ban Kolozsvárt született, 1925-ben Orosházán halt meg, az az időköz, melyet ez a két dátum határol, történelmünk folyamatát tekintve, szinte egyedülálló a maga nemében. Hegedűs gyermekkora, az öntudatlanság, az első benyomások, majd az öntudatra ébredés korszaka, a szabadságharc utáni idő. A férfivá serdülés már összeesik a kiegyezés korának minden téren szinte ellenállhatatlan lendületével. Ez a lendület vitte, ragadta magával Hegedűs Istvánt is, aki viszont a maga részéről később, magas szellemi vezető állásba emelkedve, a felfelé törést a maga területén irányította s annak erejét fokozni igyekezett. Életének alkonya összeesik a világháborúval és a nemzeti összeomlással. Szomorú igazság, hogy a magyar történelem katasztrófákkal dolgozik: a fellendülés, az erőgyűjtés, az értékhalmozás után váratlanul le-lecsap ránk a bukás, a mélybezuhanás, a nagy munkával összehordott értékek szétrablása, a reménytelennek látszó pusztulás. A mi nemzedékünknek osztotta ki a könyörtelen végzet, hogy a legnagyobb csapások egyike, amit egy nemzet egyáltalán megérhet, éppen minket sújtson: olyan magasságból, olyan hirtelen, olyan mélyre, mint mi, talán még egy nemzedék sem zuhant alá. S velünk, fiatalabbakkal együtt, akik a nagy távlatokba, a letagadhatatlan eredményekbe mintegy