Egyetemes Filológiai Közlöny – XXII. évfolyam – 1898.

III. Philologiai programmértekezések - Sárffy Aladár, Jókai írói jellemzéséhez, Gyulai Ágost

A programmértekezést vagy a tanuló ifjúságnak, vagy a szak­köröknek szánja írója. Erről az értekezésről egyiket sem mondhatjuk: a szakember a bővebb és teljesebb értekezésnek fogja hasznát venni, a gymnasiumi tanulóban pedig az ilyen száraz kivonat nem kelt semmiféle érdeklődést, s nem is tanulságos rá nézve. BALASSA JÓZSEF. 13. Sárffy Aladár dr. : Jókai írói jellemzéséhez. (Lőcsei áll. főreálisk. 3—18.1.) — Két régebbi alkalmi felolvasást — melyeknek alkal­mán, Jókainak 1894-ben ünnepelt 50 éves írói jubileumán régen túl vagyunk — foglal össze a szerző fönnebbi czím alatt. Az elsőt, melynek czíme « Jókai és az iskola», a lőcsei főreáliskola Jókai-ünnepén olvasta föl a szerző 1894. január 1­1-ikén ; a másikat, mely a Jókai m­int regény­író­» czímet visel, pedig a lőcsei kaszinó Jókai-ünnepén 1894. január 6-ikán. Mindkettő alkalmas azonban, hogy iskolai értesítőben programm­értekezés formájában megjelenjék, mert a sikerült, csinos előadású fel­olvasások, melyek szinte szónoki lendülettel bírnak, arra valók, hogy élvezhető szép formában adott olvasmány útján összefoglalólag ismertes­sék az ifjúsággal Jókait. Az első értekezés Jókainak életéből és műveiből is, azon momen­tumokat válogatja ki, melyek — bizonyára nagy paedagogiai értékkel a tanítványokra nézve­­— bizonyítják, hogy Jókai szívesen emlékezik az iskolai életről. A momentumok közül különösen a Petőfivel kötött bar­átságról szól bővebben, mely az iskolában kötött, de az életre is kiható barát­ságok egyik remek példaképe. A felolvasásnak ezután következő része Jókai azon két elbeszélésének tartalmi ismertetése s fejtegetése, melyeknek tárgyát a különböző korok iskolai életéből merítette. Ezek a «Peregrinus» és «A nagyenyedi két fűzfa». Ez a felolvasásnak rövid menete s átlátszó ügyes szerkezete. Végül csak Jókainak azon néhány remek mondását reproducálja, melyeket 50 éves írói jubileumán az előtte megjelent magyar tanuló ifjúság üldöttségének mondott. Ε felolvasásnak előadása, stílusa világosan mutatja, hogy tanulók számára készült, s e tekintetben közlése az értesítőben épen helyén való. A másik felolvasás sem marad mögötte az elsőnek szép­­stílus és élénk előadás dolgában. Ε dolgozat azonban egyúttal az előbbinél már­természetszerűleg jóval tartalmasabb is. Sikerült egymásutánban, ügyes elrendezéssel beszél Jókai korszakáról, regényeinek színhelyéről és korá­ról, Jókai fantáziájáról, stílusáról, költői igazságszolgáltatásáról, regény­hőseinek jellemzéséről, végül legbeh­atóbban humoráról. Állításai mind igazak s bennök és ügyes, kaleidoscopszerű elrendezésükben jól tükröződik Jókai regényírói kharaktere, úgy hogy e szép nyelven megírt dolgozat­ból mély végtére is nem a beható tudományos kritika módszerével dolgozik s nem annak igényeivel lép fel —­­ könnyed s élvezhető módon tanulhatják meg tanítványai Jókai regényköltészetének ismeretét. Bizonyos dolog az, h­ogy Jókai regényírói munkásságát programm­ér­tekezés keretében csakis ilyen általánosságban lehet jellemezni s azért Sárffy értekezését e nemben sikerültnek nevezhetjük. Dr. GYULAI ÁGOST.

Next