Egyetemes Filológiai Közlöny – XXVI. évfolyam – 1902.
II. Hazai irodalom - Pecz Vilmos, Ó-kori Lexicon I., Várkonyi Odilo
Lőrinczet és Greguss Ágostot, Salamon Ferenczet és Széchen Antalt, Győry Vilmost és Csiky Gergelyt, Lévay Józsefet és Szász Károlyt, Arany Lászlót és Gyulai Pált s még számos más jelesünket az élők közül, — mégis csak erőt meríthet belőle a magyar tudományos önérzet s elfogadhatjuk egy kis változtatással Shakespeare legkiválóbb magyar tanulmányozójának, Greguss Ágostnak idézett szavait, hogy «amit Shakespeare tekintetében fölmutathatunk, mégsem oly kevés, mint eddigelé látszott!)) GYULAI ÁGOST: HAZAI IRODALOM. Pecz Vilmos dr.: Ókori Lexikon. A m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter megbízásából, a magy. tud. Akadémia támogatásával szerkesztve. Első kötet A L. Budapest, Franklin-társulat, 1902. Nagy 8-rét, VIII és 1142 lap. A nagyszabású munka első kötetének megjelenését méltán üdvözli minden lelkes philologue hálás örömmel, mert arra van hivatva, hogy tudományos irodalmunkban régtől érzett és számtalanszor hangoztatott hiányt pótoljon s mélyebb vonzódást keltsen a philologiai tudomány iránt nemcsak a szakférfiak körében, hanem az ókor iránt érdeklődő művelt közönség soraiban is. A régi vágy megvalósítására törekvő üdvös vállalat mindenképen megérdemli, hogy szakközlönyünk tüzetesebb ismertetésben hívja fel reá a figyelmet. A tudományos ismeretek nagy kincsesháza e mű, mely felöleli az ókor egész szellemi életét, irodalmát, történetét, philosophiáját, művészetét, állami, jogi, hadi, vallási és magánrégiségeit. A gazdag tartalom feldolgozásában elért eredményeket csak akkor méltányolhatjuk kellőleg, ha egyúttal tekintetbe veszszük azon nem csekély akadályokat és nehézségeket, melyekkel a főszerkesztőnek meg kellett küzdenie , ha mérlegeljük azt a kitartó munkásságot s minden csekélységre kiterjedő, lelkiismeretes pontosságot, melylyel az ily nagy anyaghalmaz rendezése, megszerkesztése jár. Gondosan összehasonlítgatni s megrostálni az egyes szakaszokat, egybeállítani s megszüntetni az itt ott mutatkozó eltéréseket, elejét venni a tárgyismétléseknek, minderre az éleslátáson kívül csak a lelkes ügybuzgalom képes, s a szerkesztésnek e nagy munkája már maga kivívja az elismerés koszorúját. Mint a munkatársakhoz intézett felhívásban mondja, nem puszta compilatióról, hanem több eredeti, első kézből származó czikkelyről van itt szó. Ez persze jobbára a hazai vonatkozású fejtegetésekre áll, mert. Philologiai Közlöny, XXVI. 9. 51