Egyetemes Filológiai Közlöny – XXVI. évfolyam – 1902.
II. Hazai irodalom - Pecz Vilmos, Ó-kori Lexicon I., Várkonyi Odilo
egyebekben a Lübkertől eltérő vagy azt kiegészítő részek eredetijét jobbára megtalálhatjuk Müller Handbuch-jában, Baumeister, Guhl-Kohner, Roscher, Marquardt-Mommsen s egyéb kiváló írók idevágó munkáiban, de ez ily lexikális mű érdeméből mitsem von le, sőt dicséretükre válik a munkatársaknak, hogy mindig az illető szakba vágó legjobb forrásokat iparkodtak felhasználni. Készséggel elismerjük ugyanis, hogy nagyon csekély kivétellel lelkiismeretesen figyelembe vették a szaktudomány legújabb vívmányait, erről tanúskodik a gazdag repertórium is. Ilyformán e lexikon ismeretterjesztő feladatán kívül arra is hivatva van, hogy sok — nálunk már meggyökerezett — helytelen nézetet, valótlanságot küszöböljön ki a philologiai tudomány tárházából. A czikkek persze nem mindenütt tárgyalhatják az egyes tudományos kérdéseket kimerítő részletességgel, de megfelelnek feladatuknak azzal, hogy kellő tájékoztatást és alapot nyújtanak a további kutatásra, főleg az eredeti forrásokra és szakmunkákra való hűséges utalásokkal ; s ez az, aminek főkép nálunk nagy fontosságot kell tulajdonítani. Csak ily módon sikerülhet oly munkával ajándékozni meg a magyar tudományt, melyre a jelen és jövő philológusai megnyugvással alapíthatják ismereteik továbbképzését. A munkatársak sorában sok ismerős szakférfiú nevével találkozunk, kiknek szakképzettsége, kipróbált ereje már maga elegendő kezességet nyújt lelkiismeretes pontosságukról. Ha mindamellett a szigorúan fürkésző szem előtt némi következetlenségek és formai botlások merülnek is fel, ezen senki sem ütközhetik meg, aki tisztában van azzal, hogy egészen hibátlan lexikon— bármily igyekezet mellett is — aligha láthat napvilágot. Annál inkább örülnünk kell azon, hogy az itt szembeötlő hiányosságok nem annyira vaskos hibák, mint inkább az elsietésből származó apró-cseprő tévedések, s korántsem oly természetűek, hogy egészben véve leronthatnák a mű hitelességét, avagy csökkenthetnék a a szerkesztő kiváló érdemeit. Ha azok egy részére mégis rámutatunk, ezt főleg azért teszszük, hogy jóakaratú észrevételeink akár újabb kiadás esetén, akár pótfüzetben a philologiai ακρίβεια javára értékesíthetők legyenek. Szívesen elismerjük, hogy nemcsak a czikkek száma nagyobb Lúbkerénél (az egész műben 268-czal), hanem azok kidolgozása is több helyen részletesebb. Ez áll nemcsak a magyar vonatkozású czímszókról, hanem a képzőművészetekről általában, továbbá az irodalomtörténeti és mythologiai tárgyakról. A mythologusok (Geréb, Latkóczy) a nagyobb czikkeket többé-kevésbbé önállóan tárgyalják, s csak az apróbbakat veszik át szó szerint Lübkerből. Leghívebben alkalmazkodnak Lübkerhez Székely István, Király Béla, Dóczi Imre s jobbára Szamosi János is, míg pl. Tihanyi Mór czikkei mind terjedelmükre, mind tartalmuk gazdagságára nézve jóval felülmúlják Lübkeréit. Gyomlay Gyula a görög