Egyetemes Filológiai Közlöny – XXVIII. évfolyam – 1904.
VI. Vegyesek - Baksay Sándor és Kemenes (Kempf) József Ilias-fordítása, K. L.
hogy a fent említett választásnak eredetijét Kossuth Lajos Törvényhatósági Tudósításaiban kell keresnünk (1836 julius 1-től 1837 május 7-ig, kiadása: Budapest, Légrády testvérek, 1879). A kilenczedik, 1836 október 22-én kelt levelében tudósít az abauji választásról, megyez egészében, de némely részletében is nagyon hasonlít a regényben leírt alkotmányos adtus. Jókai mindenesetre maga is olvasta Kossuth Tudósításait, melyeknek kéziratai számtalan másolatban forogtak az országban, s ma is nem egy helyütt találhatók. Az említett levélnek idevonatkozó része következőképen hangzik: «Abauj Vármegyéből. A még Junius 20-án tartani kezdett tisztválasztásról későn tudósítatván, még későbben értesíthetem tisztelt levelezőimet. A Megye minden részeiből csoportossan tódult a Nemesség. Az első Alispán (Komáromi István) megmaradása felől közegyetértés volt, de a második alispáni szék felett kétfelé oszlott a vélemény. Egyik rész az eddigi alispánt Vitéz Jánost kívánta megmarasztani, a másik ellenben G. Péchy Emánuelt elválasztani. Az első fél Kassára telepedett, a második a közel eső falukat választó éjjeli tanyának. Ezen egymástóli távollét bár a pártdüh mind a két félnél déli pontra hágott, minden zavart eltávolítni láttatott; de a számítás ellenére épen innen eredtek a zavarok, mert mielőtt a falukon tanyázok beérkeznek, a Vitéz partján lévők elfoglalták a Vármegyeház udvarát, termét s a kapu előtti tért, a később érkezett másik pártot oda ereszteni nem akarták, a közelítőket kőzáporral két izben visszaverték, s a kik Péctyhez szitásokról ismertettek, azokat rangra, öltözetre és személyes tulajdonokra mitsem tekintve, a városi sétát környező patakban jól meghömpölygették, ezen új nemű keresztvízzel akarván őket hitükből kifüreszteni. A meggyaláztatást nehezen szívelte az ellenfél, összegyüjté tehát szétoszlatott párthiveit, s a gyümölcsárus asszonyok sátorfáival felfegyverkezvén rémítő robajjal nyomult a Megyeház előtt levőkre, kik nem birván a rohanást viszatartóztatni, részint a Megye udvarába vonultak, részint a város végén levő tanyáikra igyekeztek menekedni, de a szaladóknak sarkokban voltak a megbátorodott rohanók, s kiket elől utól értek, ki valának téve dühöngésüknek. Ezen düh legfőbb pontra hágott, midőn Péchy párthívei a vármegye házát rohanták meg. A felszaggatott utczakövezet záporként omlott a házra, különösen a terem ablakaira s az elzártt nagy kapura, mig végre ez is engedvén az erőnek, néhány dorongosok a terem közepéig nyomultak, künn pedig súlyos sebeik miatt imitt amott sokan eszmélet nélkül hevertek ; — látván e zavarokat a Megye Fő Ispánja, ámbár már ezelőtt a Főjegyző minden tisztviselők nevében leköszönt s a Megye pecsétje s levéltári kulcsát is adatott, kijelenté hogy a tisztválasztó széket nem folytathatja, s a tisztviselőket megerősítvén, a terem karzatáról saját lakába vonult. Ennek hallatára kevés idő múlva a két ellenfél közt is kitüzettek békejegyül a fehér kendők s megkészülvén az egyesség mindnyájan szétoszlottak.» TOLNAI VILMOS. — Baksay Sándor és Kemenes (Kempf) József llias fordításáról részletesebb és igen elismerő bírálat jelent meg a Deutsche Literaturszellung i. é. 5. számának 279—281. lapján Zsácz Lajos sárospataki tanár-