Egyetemes Filológiai Közlöny – XXVIII. évfolyam – 1904.

III. Philologiai programmértekezések - T(óth) S(ándor), Petőfi költészete, Major Károly

kozását képezi. S h­átha a szokatlanabb, a mutatósabb példák köréből a suggestiv erőnek ama területére lépünk, a­hol ez mint az együtt gyűlésező, együtt bíráskodó, együtt h­arczoló tömegnek irányítója a görög nyilvános életet, s ennek világtörténeti jelentőségénél fogva az egész emberiség fejlődését meghatározta ! Mily sok alkalom kínálkozott volna itt a tömegmegnyilvánulásokra berendezkedett görög népnél- a sug­gestio szerepéről, fontosságáról, hatalmáról beszélni! De, újból mon­dom, nem gáncsként hozom fel Stoll munkájának idevágó hiányait, hanem inkább buzdításul a Stoll által kimutatott egyetemes törvény­szerűség egy részleges feldolgozására. Mindenesetre annak, a­ki a görö­gök történetében megnyilatkozó suggestionak monographídjára vállalko­zik, egész embernek kell lennie, a­ki a suggestio lélektanának általá­nos tételeivel és úgy tisztában van, mint a görög irodalommal. HORNYÁNSZKY GYULA: PHILOLOGIAI PRO­GRAMM-ÉRTEKEZÉSEK 1902/1903. 7—8. Petőfi költészete. A speczifikus magyar dal megteremtőjéről sokat és keveset is lehet írni. Sokat, de kevésbbé újat, minthogy tudvalevőleg Petőfit minden oldalról méltatták már és agyontanul­mányozták; keveset, de valami eredetit, ha a nagy lyrikus egyéniségé­nek olyan vonását is észreveszi az illető, a­melyikre még nem voltak figyelemmel, vagy csak kevéssé mások. A Petőfi-irodalom mindkét nembeli képviselőire mutat példát az a két programm­ értekezés, melyet jelen alkalommal kívánok röviden ismertetni. Az egyik Petőfi költészete czímmel. (Eperjesi kir. kath. főgymn. 1—21. 1.) — T(óth­) S(ándor) tollából való s 18 szakaszban, időrendbeli fejlésében ugyan, de jobbára mégis szakadozott tagoltsággal mond el Petőfiről és költészetéről más­tudott és közhelynek is beillő észrevételeket, így a többek között, hogy többet ne említsek, mindjárt a legelején a Petőfi meteorszerű pályájának elkoptatott szólamát. Eredetiség vagy általában új nézőpont nincs is ilyképen azokban, s a­mi mintegy a hiányt volna hivatva pótolni, a folyékony s olykor hévvel fakadó irály, nagyon is szines és világos s a keresett képek zsúfoltsága miatt túlterhelt és zavaros is. Az egyes szakaszok terjedelme ellen különben, melyekben Petőfi füg­getlenség­ érzetéről, természet- és hazaszeretetéről, sikereiről, idegen költőknek reá gyakorolt hatásáról, a kritikusai elleni heves kifakadá­sairól, világfájdalmáról, politikai nézeteiről, szerelméről s végül jelen­tőségéről szól, nem lehet kifogást emelnünk, habár úgy látszik, hogy tárgya némely részénél nagyobb szeretettel s ebből következőleg tovább is időzik. így legkidolgozottabb a tanulmánynak XVI. szakasza (18., 19. 1.), mely belemélyedő hangulattal, jobbára Petőfi metaphoráival és

Next