Egyetemes Filológiai Közlöny – XXIX. évfolyam – 1905.

I. Értekezések - Siegescu József, Csokonai V. Mihály „Békaegérharczá”-nak latin és oláh fordítása

CSOKONAI «BÉKAEGÉRHARCZÁ»­-NAK LATIN ÉS OLÁH FORDÍTÁSA. 365 Heres perpetuus magnus dus Stagnicolarum, Me Mater uda potens peperit regnanti Pelago, Regina est elegáns Nympharum Stagni limosi. Es natus ut video celso de Steinmate Regum. Seu Dux bellorum in eaedis fortissimus unus; Nam sic te praestant pulcherrima forma genusque. Sed praecor ut certam facias me stirpis & ortus. Ekkor eszembe jutván, hogy ezt én csak a deákul tudó emberek számára írom, belé untam és így gondolkoztam : Hogy ha olá versekbe fordítom, így az egész oláság s az erdélyi magyarságnak nagyobb része is megérti , s mégis ez a munkácska egyel több nyelvre lesz lefordítva. Jól cselekedtem-e vagy nem ? érdemes olvasó kegyes ítéletedre bízom. Én ebben a részben is kedvezek magamnak az ítélettel, és azt gondolom , hogy ha hibáztam is, a hiba megbocsátható. Legelő­ször magamtól kellene engedelmet kérnem elveszett időmért, ez pedig készen áll. Néked elolvasása kevesebb idődbe kerül, mint nékem kidolgozása. Reménylem azért hogy ezen kicsinyz károdért te is megbocsátasz mellyre egész bizodalommal kérlek is a Fordító t. J. Kontz Jósi. » Az eredeti példány elveszett, csak másolatát őrzi a Kolozsvári Egyetemi Könyvtár, a melyet id. Lecsy H. István készített 1852-ben.­ A másoló a kézirat előszavában a következőket írja : «Ezen mulattató, szeszéllyes s gyakran lassú mosolyt, sőt még hahotát is előidéző, az eredetit, ha­mellyül nem is muló, de annak nem is sokat engedő, az olá nyelv természetéhez, főként pedig a" nemzet akkori jelleméhez alkalmazott munkácskából, egyszer, s másszor darabocskákat hallván élőszóval előadva nem minden gyönyör nélkül, mindig vágytam annak egészbe írásba megkaphatására. Ez nem elébb mint 1852-ben Május 23-án sikerült, a mikor N. S. id. Incze Ferencz Ur, kinek az 1848-iki forradalom m. é. 800 p. forintnyi drága könyveit, s­ minden házi bútorait elrabolta. Ezt a különben másoknál is elveszett érdekes munkátskat összerombolt írásai között be­sározva megtalálván az elenyészéstől megmentette, és vellem is közölni szíveskedett.­­ Én is azért unalomba midőn magam is (K. Szt. Királyon) *) Czíme és jelzése: Batrachomyomachia lui Homerus. Bataje Bra­stilor ku soaretsi ... de Doranu Csokonai V. Mihály ... in Rumuneste de Kontz Jósi . . . 1816. I. B. a. Ezt a kéziratot először említi Densusian Miklós 1879-ben ama jelentésében, a melyet a bukaresti Akadémiának nyújtott be a magyarországi levéltárakról.

Next