Egyetemes Filológiai Közlöny – XXIX. évfolyam – 1905.

III. Külföldi irodalom - Brunetiére, Histoire de la littérature française classique I., Szigetvári Iván

KÜLFÖLDI IRODALOM: 523 Szinnyei derék munkájával kapcsolatban még csak arra akarok utalni, hogy a finnek nemcsak azzal törődnek, hogy a többi nemzet szellemi életével megismerkedjenek, hanem a maguk szellemi életét is föltárják a külföld előtt. Csak nemrégiben kilenc­ európai nyelven nagy képes díszműben jelentették meg a finn műveltség encyclo­paediáját. Tanulhatnánk tőlük ! (Budapest.) DITTRICH V­ILM­I­S. Ferdinand Brunetiére: Histoire de la littérature iranyaise classique (1515—1830). Tome premier. De Marot à Montaigne (1515—1895). Première partie: Le mouvement de la renaissance Pa­ris, 1904. 8-r. 230 1. A franczia kritika nagynevű vezére néhány évvel ezelőtt meg­írta nemzete irodalomtörténetét rövid vázlatban (Manuel de l'Histoire de la Littérature française, 1898). Egyik czélja volt e munkának ki­mutatni, hogy az idéal classique hogyan fejlődött, jutott tetőpontra, hanyatlott és semmisült meg. A­mit akkor csak sommásan jeleztem, azt akarom most részletesen kifejteni, olvassuk a jelen munka elő­szavában. Az új munka tehát nem lesz teljes irodalomtörténet, hanem körülbelül csak három évszázad mon­ographiája (1515—1830.). Az öt kötetre tervezett munkából még csak az első kötet első része áll rendelkezésünkre. Csekély rész ahhoz, hogy róla végleges ítéletet mondjunk, azonban egy új munka, a­mely Brunetiére nevével indul útjára, megérdemli, hogy az érdeklődők figyelmét felhívjuk reá. A könyv tartalma egész röviden ez : bevezetése tárgyalja az olasz, európai és franczia irodalmi renaissance-ot, az első könyv a franczia reformáczió első hullámait (Clément Marot, Rabelais, Margit navarrai királyné), a második könyv Calvin irodalmi működését. Mennyit érnek tartalmilag ez egyes részek, arról nem szólunk, mert ilyen töredékes munkával szemben jobbnak látjuk csak a módszer szempontjából ítélni.1) Kritikai módszeréből a következő szempontokat emeljük ki : 1. Az életrajzi adatoknak csak annyiban van irodalmi érdekük, a­mennyiben az író művei megértéséhez szükségesek (90. 1.) Marot !) A Literarisches Centralblatt (1904. szeptember 17.) kritikusa azt állítja, hogy Brunetiére e művében csupa új és eredeti felfogással talál­kozunk, de a renaissance-ról szóló fejezet kell hogy ellenmondást keltsen más nemzeteknél; tudvalévő ugyanis, hogy az ő geniális ítélő tehetségét nem ritkán politikai szenvedély zavarja meg. Az is sajnálni való, hogy lenézi azt a nagy terjedelmű és nagy értékű munkásságot, a­melyet a középkorral foglalkozó honfitársai fejtenek ki.

Next