Egyetemes Filológiai Közlöny – XXIX. évfolyam – 1905.
II. Hazai irodalom - Szabó László, Jókai élete és művei, Császár Ernő
HAZAI IRODALOM, 715 pressio stb., nemcsak leghosszabb társai között, hanem legjelentősebb is, mert a mint a közlő alapos történelmi és irodalomtörténeti apparátussal bebizonyította, Dalnoki Veres Gerzsini belőle merítette verses krónikájának első részét. Irodalomtörténeti szempontból nagyon fontos ez a fölfedezés, mert így sikerült R. Kiss Istvánnak eloszlatni azt az ellentétet, amelyet Dálnoki krónikájának két része között eddig is észrevett, de megmagyarázni nem tudott az irodalomtörténet. A II. résznek erősen személyes színezetű tartalmát, száraz, bágyadt hangjával nem lehetett összeegyeztetni az elsőnek tárgyilagosabb, de lelkesebb és drámaibb hangját. Most kiderült, hogy a mi Dálnoki krónikájában szép, az tulajdonképen plágium, mégpedig ügyetlen kézzel, több helyen valósággal eltorzított változata annak a költeménynek, melyet Szolga Mihály diáriuma őrzött meg. Nem ártott volna azonban, ha a közlő a két vers összeillő versszakait egymás mellett lenyomatta volna, vagy legalább a megfelelő versszakok számát állíthatta volna össze. A kommentárhoz, amely többek között Dálnoki életrajzát is összeállítja munkája alapján, csak azt jegyzem meg, hogy a strófák rímképlete tulajdonképen nem a a bb x, hanem a a b b mert az utolsó sor következetesen középrímű. R. Kiss István a diáriumban található összes verses művek közlését ígéri. A közölt versekből ítélve jogos várakozással tekintünk a kötet megjelenése elé. (Budapest.) CSÁSZÁR ELEMÉR. Szabó László: Jókai élete és művei. Budapest, Budapesti Hírlap ujságvállalata, 1904. 8-r. 367. Képekkel. Ára 4 K. Szokatlan esemény a magyar irodalom történetében, hogy elhúnyt íróról még a gyászév folyamán monographia jelenik meg, mielőtt még az Akadémia vagy a Kisfaludy-társaság elmondotta fölötte emlékbeszédét. Nem beszélve irodalmunk kisebb alakjairól, egyike a legnagyobbaknak, Petőfi is majd félszázadig nyugodott már jeltelen sírjában, míg életének történetét könyvalakban olvashattuk. Azonban a nagy lírikus földi pályájának rajzolóját az a czél vezette, hogy föltárva egy emberélet fejlődésének mozzanatait, megvilágítva e mozzanatok külső és belső rugóit, megismertesse az embert s megértesse a költőt. Jókai ismertetőjének nem ez a szándék adta kezébe a tollat. Tudja, a Bevezetésben ki is mondja, hogy «a történelmi alakokról hű képet csak akkor alkothatunk, ha bizonyos időbeli távolságból tekintjük őket», s csak nagy vonásokban akarja megrajzolni Jókai egyéniségét. A szerző forrásai Jókai rendkívül nagyszámú önéletrajzi adata s a kortársak följegyzései. Becseseknek látszanak ezek az adatok, de kérdés, igazán azok-e.