Egyetemes Filológiai Közlöny – XXXI. évfolyam – 1907.
VI. Vegyesek - A Ciris-kérdéshez
költészetet prózai szintre — visszakerül oda, ahonnan megindult : a debreczeniekhez. A Fazekas Mihály szerkesztette Debreczeni Kalendáriumban B. J. (?) a bor és a bogrács mellé megírja A Kenyér Apologiájá-t, vagy megszól a lásd -1, mert nem méltó, hogy Hát csak Kend Kints Galambotska Dámák ? az a' kormos alú Tsikó-bőrös Kulatsotska ? Bográts, 's a' szalmás oldalú Meg még ama' két deli Üveg a' világ szépi ? Illik, hogy a kenyér is, a gulyáshús, a bor, a pálinka «ágyvelője», elmondhassa a magáét. Kár, hogy ezt igen hosszadalmas, unalmas és prózai módra teszi Csokonai ódájának hatása akkor mutatkozik ismét irodalmi szinten, mikor visszatér első példájához : újra bordal lett belőle. Lukáts Istvánnak a XIX. század húszas és harminczas éveiből kéziratban ránkmaradt költeményeit) egyikéről van szó, amelyet— érezhetően Csokonai hatása alatt — A Kantsóhoz írt. Lukáts 1824-től 1841-ig bodosi pap volt (Háromszék-m.) s ez időben sok szép költeményt írt, a melyekben Kisfaludy Sándort, Berzsenyit és leginkább — mert ő is a református kollégiumok egyikének (a sárospatakinak) a tanítványa volt — Csokonait utánozgatta. A Kantsóhoz így énekel : Csokonai , Lukáts : 1. Drága kincsem, galambocskám, 1. Édes kedves szép edényen, Tsikóbőrös kulatsocskám ! Tíz garasos szerzeményem ! Érted halok, érted élek, Bár nálad aranyt nem lelek,. Száz leányért nem cseréllek. Mégis vollad énekelek. 2. Megvidító orczácskádat, 2. Kerek orczád fejérsége Csókra termett kerek szádat, A szemnek gyönyörűsége, Ha a számhoz szoríthatom, Előttem a liliomnak Zsuzsiét nem csókolgatom. Kecsei kevesbet nyomnak. 3. Oh hogy korog a kebeled 3. Sugár nyakad gyöngyszemei Mellyben szivemet viseled ! A mesterkéz remekjei. — Óh milyen szép az ajakad, S arany lánczra méltó nyakad. 4. Kebeled kotyogására ... futok ajkad csókjára. És így tovább, végig Csokonai példája szerint. Lukátsnak költeménye írásakor fülébe csengtek a kollégium emlékei. Hogy pedig Csokonai ódáját azután is sokan olvasták, tudjuk is, nyomai is ott vannak újabb költészetünkben. Mi az ismeretlenebb emlékekre akartunk rámutatni. (Halle a. S.) GÁLOS REZSŐ. — A Ciris-kérdéshez. A Pseudo-Vergilianus költemények közt reánk maradt Ciris cz. epyllion, a mely tudvalevőleg catullusi és vergiliusi reminiscentiákból van oly módon összeállítva, hogy sok helyi valóságos cento benyomását teszi az olvasóra, az utóbbi években erősen foglalkoztatta a német philologusokat, mióta Skutsch boroszlói tanár Aus Vergilius Frühzeit (Leipzig, Teubner, 1901) és Gallus und Vergil (u. o. 1906) cz. műveiben fölelevenítette azt a régi hypothesist, hogy a kis mű