Egyetemes Filológiai Közlöny – XXXVIII. évfolyam – 1914.

VI. Vegyesek - Petőfi „A huszár” cz. költeményének történetéhez. Kardos Lajos

— Petőfi «A huszár»» cz. költeményének történetéhez. A huszár Petőfinek egyik legutolsó verse. A mindössze három szakra ter­jedő költeményt Havas nagy P. kiadása (C. M. III. 571) a kihagyottak sorában közli 1849-es dátummal. A kötetvégi jegyzetben pedig azt írja róla, hogy Petőfinek 1849 májusában tett utolsó szalontai látogatásakor készülhetett s először a Szigeti Albumban jelent meg 1860-ban egy jegyzet kíséretében, mely szerint a költő legutolsó dalai közül való és saját­kezű eredetije Arany János birtokában van. E kézirat azonban már nincs meg ; legalább Arany László atyja halála után iratai közt hiába kereste és régebbről sem emlékezett rá, hogy látta volna atyjánál. Ezek Havas adatai, a melyekben a kiadást illetőleg mindenesetre tévedés van, mert a vers már 10 esztendővel előbb, 1850-ben, megjelent a debreczeni Csokonai lapokban (185­1.) Hu­szárdal czímen a Petőfi verseknél szokásos hely és év megjelölése nélkül. A czím alatt (s a dal névnek megfelelőleg) ez a meg­jegyzés következik : «(Ad notam : Azt mondják, nem adnak engem galambom­nak.)» A költő természetesen nem lehet megnevezve 1850 augusztusában, a vers alatt csupán a P. . . jegy áll. A lap alján csillag alatt még ez a meg­jegyzés : Közli F. Fontos volna tudni, kinek a nevéhez tartozhatott ez az F. kezdőbetű, mert ez nyomára vezethetne a Huszárdal eredeti kéziratának. Az a kézirat u. i., melyen a második, IStIO-iki közlés alapult, ma már nincs meg, vagy lappang, s így a versnek kézirata, teljesen hiteles szö­vege jelenleg nem ismeretes. Az F. betűvel jelölt kiadó valószínűleg Fekete Mihály (1820—1871), akkor nevelő egy Bethlen gróf mellett, később ref. gimrt. tanár Kolozsvárott. Őt gondolom a kiadónak azért, mert a Cs. lapokban (76. 1.) egy eredeti verse is jelent meg F. betű alatt (rendesen Kopasz László álnéven írt). A Huszárc/mí czím és a hozzáadott nóta­jelzés eléggé tanúskodnak arról, hogy P. tábori éneknek szánta e kis versecskéjét. Magyarázzák egyszersmind azt is, hogy miért került máshoz és miért nem jelent meg még P. életében. Bizonyára megzenésítés végett adta át egy barátjának (kb. 1849 jún.-ban), kivel aztán többet nem talál­kozhatott. A huszárdal így párja lett volna a Csatadalnak, melyről tudjuk, hogy mintegy magyar Marseulaisenek szánta P., de még inkább az 1849 jun. elején tehát a vele kb. egyidőben kelt A honvédnek, melyet szintén a tábo­rokban szerte való terjesztésre ajánlott fel a kormánynak. Hogy a két költemény közt van valami kapcsolat, arra már a czímek hasonlósága is (A honvéd, A huszár) figyelmeztet. Mind a kettő egy műfajhoz tartozik , (egyik is, másik is egy-egy vitéz katona szájába van adva), mert mind­kettő tulajdonképen genre-kép, olyan monológ formájú, mint pl. a Magyar nemes. Kétségtelen, hogy ezt az 1850-es szöveget kell eredetibbnek és értékesebbnek tartanunk. Maga az, hogy már 1850-ben P. neve alatt megjelent, támogatja a költemény authenticitását, a­mit kétségbevonhatott volna valaki, minthogy a kézirat nincs meg és mert a Szigeti Album nyilat­kozatát : «Eredetie Arany János birtokában van». Arany L. tanúskodása szinte megczáfolni látszik. Keletkezése évéül az 1849. évet kétségtelenül elfogadhatjuk, bár a Cs. lapokban erre vonatkozólag nincs semmi, a Sz. A.-beli dátum, 184. pedig nem teljes. A közelebbi dátumot a szalontai keletkezés l a Sz. A. szerint itt íratott) határozhatja meg. Csakhogy Petőfi 1849-ben háromszor is ellátogatott Szalontára, hiszen jó ideig ott lakott a családja. Ferenczi alapján e három látogatás ideje : márcz. 20-ika körül,1) *) Van egy forrásunk, melyet Ferenczi még nem használhatott s mely szerint P. még előbb, 1849 febr. 12 körül is járt Szalontán . sss. czikke : Petőfi az erdélyi táborban (Vas. Ujs. 1899 . 534 l.) A czikkíró tiszttársa volt P.-nek Bem táborában. Ferenczivel egyezőleg szerinte is febr. 8-án indult el Piskiről P.; febr. 12-én érkezett Nagyváradra, onnan pedig nem egye­nesen Debreczenbe, hanem előbb «Szalontára Arany Jánoshoz utazott.» Ez mindenesetre tévedés. P.-t két ok is sürgette egyenesen Debreczenbe .

Next