Ellenzék, 1882. január-június (3. évfolyam, 2-146. szám)
1882-05-09 / 105. szám
Kolomárt 1882. — -.»■ . — -, ■ .1 ■ -■ ■ —----f n»j .LL-ragc Addig hisítsd a vesszőt, mig fiatal. Angolból: ▲ mié« XVI. (30. Folytatás.) Vádolhatják fiát bármivel, beszélhetnek róla a mit tetszik, ő előtte mindig bálványolt gyermeke marad. Carlos kibontakozott a szerető karok öleléséből, s szomorúan nézett a bánattól megtört kedves arcára, melyről a boldogság soha sem fog többé ragyogni. — Jó anyám, monda, kevés időm van. És mindent el kell neked mondanom. — Fiam, csak azt mondd, amit akarsz. — Mindent elmondok, anyám, mindent — válaszolá. Ülj le ide, s engedd, hogy a lábaid elé térdeljek, hadd hajtsam fejemet az öledbe, mint kis gyermek koromban tevém, midőn a játékban kifáradva hozzád jöttem. Anyám, drága jó anyám, utoljára fogom fejemet az öledbe hajtani. Lady Carew a számára megjelelt székre ült. Az ablak előtt a fényes napvilágon az egyik rendőr szigorú alakja volt, mozdulatlanul állott, egy pillanatig sem véve le az ablakról a szemét. Sir Carlos az anyja lábaihoz térdelt, s fejét térdére hajtotta. Keserű vagy édes érzés volt-e az anyának, hogy fia előbb kisírtamagát, mielőtt beszélni kezdett volna, sirt olyan fájdalmas könnyeket, amilyeneket a férfiak ritkán ejtenek, s az egész teste rászkódott a zokogástól. Midőn kisírta magát, elbeszélte anyjának őrült szerelmének a történetét, meggondolatlan, elhamarkodott házasságát, keserű csalódását, megbánását, kiábrándulását és kimondhatatlan szerencsétlenségét és kétségbeesését. Az anya egy szó szemrehányást sem tett, nem akarta fia bánatát azzal is súlyosbítani, nem mondta, mint helyzetében annyian mondták volna hogy ő ezt előre látta s megjósolta. Szép arczát szeretet és gyötrelemmel teli szívvel hajtotta a kedves fe felibe, s úgy hallgatta a drága ajkak vallomását. — Anyám, az én hibám volt; azt hittem, hogy én jobban tudom mint te. Bolond voltam, önhittségemben bölcsnek képzelve magamat. — És te Comóban hagytad ? kérdé az anyja szeliden. Carlos, hogy jött ő ide, és hogy esett a tóba ? — Zavart vagyok; elfelejtettem, hogy történetemnek csak az egyik részét mondtam el neked, válaszolt Carlos. Anyám e titok nyomta a szivemet; én mindent meg akartam neked mondani; de sajnáltalak, s napról napra halasztottam a rész hirt; ekkor közölték az újságban azt a szerencsétlen hírt. Én nem gondoltam, hogy Margit meglássa, de úgy látszik, hogy a szegény leány nagyon unta magát egyedül, s hogy embereket lásson, a Comoi hotelbe ment ebédelni. Ottan egy angol újságot pillantott meg, a kezébe vette , azt a hírt is elolvasta. Szegény Margit, nagyon szerethetett! Rögtön útra kelt, a hírlapot is magával hozva. Lynn Mavisba ment, tudva hogy birtokunkhoz az a legközelebbi város, onnét irt nekem levelet; anyám, a bál napján te magad adtad át azt a levelet nekem . Margit azt írta, hogy még aznap este átjön Firholmeba, s találkoznom kell vele. A bál estvérén történt, makacs természetét ismerve, tudtam, hogy amit a fejébe vesz, azt megteszi, s a gondolat, hogy Lady Glady előtt minő jelenet fog lefolyni, elviselhetetlen volt. Tudtam, hogy ha a Firholmba való jövetelét meg akarom akadályozni, úgy elibe kell mennem, hogy találkozzunk. És megtettem, elibe mentem. Anyám, esküszöm, hogy midőn hazulról távoztam, nem volt a fejemben semmi rész gondolat, szíves és türelmes akartam iránta lenni. Az országúton találkoztam vele, de jaj neki! és jaj nekem! Margit nagyon rész kedélybe volt, kihívó, durva, indulatos volt, és szégyelem megmondani még neked is anyám, de Margit nem volt józan, bizonyosan pálinkát ivott, hogy erősítse magát. Az országutat mihelyt tehettem elhagytam vele, mert szégyeltem magamat miatta, nem akartam hogy lássanak, s a parkba hoztam. A tó nyugati részén levő magas fák árnyéka alatt járkáltunk. Csak ekkor és ott voltam képes belőle értelmes szavakat kivenni. Legalább ötvenedikszer kérdeztem tőle, hogy miért jött ide. S ekkor a ruhája zsebéből kivette a végzetes hírlapot s azt kiáltá: — Itt van, nézd, ez hozott ide! A lapot látva egy pillanat alatt mindent megértettem. — Margit! mondom, ez nem igaz , hiszen te legjobban tudhatod, hogy nem lehet igaz. — Csak akkor hiszem, hogy e hit nem igaz, válaszol, ha rögtön magaddal viszel a kastélyba, s annak a festett képű szemtelen madámnak meg- mondod, hogy én vagyok a feleséged. — Azt nem fogom tenni, mondom nyűgodtan. Hagyjuk e dolgot, holnap reggel nem leszel ily izgatott, majd akkor meglátjuk, hogy mit teszyünk. Ez ideig csendesen sétáltunk a tó mellett, egyszer figyelmeztettem, hogy nagyon közel ment s a ruhája a vizbe ért, s láttam hogy félre húzta. Hogy mi vitte reá nem tudom, ha csak nem a részegség gonosz szelleme, elég az hozzá, hogy a szerencsétlen elkezdett tégedet és Lady Gladyt bántani. A legszemtelenebb és aljasabb bántalmakkal illetett benneteket, s undok szavait hangosan, majd nem kiáltva mondá: kértem, hogy lassabban beszéljen; de nem hallgatott reám, sőt jobban kiáltott, és én —az ég bocsása meg bűnömet — soha sem voltam türelmes ember agyam lüktetett, vérem fellázadt, úgy éreztem mintha ereimben meggyuladt volna a vér. Lehet, hogy az ebéd alatt én igyekeztem szeszes italokkal növelni bátorságomat. Annyit tudok, hogy Lady Gladyre borzasztó dolgokat mondott, de nem emlékezett vissza a nevére. „ Add ússza az újságot, kiáltá, add vissza, add olvassam el a nevét ismét, hadd átkozzam meg a miért téged elrabolt tőlem. Természetesen, hogy én nem engedtem. Nem adtam vissza a lapot. Azt mondtam magamban, hogy nem tűröm, hogy Lady Gladyt piszkálja, s holnap reggel elviszem magammal Firkóimból. Esküszöm neked anyám, hogy gondolatomban sem volt hogy bántsam. De Margit hirtelen , indulatosan reám vetette magát, erőszakkal akarva a hírlapot tőlem elvenni, s nem szánt meg reád és Gladyra tele torokból borzasztó dolgokat kiabálni. Én nem adtam oda a lapot, visszataszítottam a kezeit, és ő elesett, hátrafelé esett, hangos kiáltással a tóba. Én nem akartam a tóba taszítani, sőt a vitatkozás közben arról is megfeledkeztem, hogy oly közel vagyunk hozzá , de hibás vagyok, mert nem mentettem meg. Esés közben megkapta a kabátomat, azon a kézelőmet s leszakította, amint láttad anya® kézelőm egy részét a kezében találták, miért merült le egyszere, mintha egy darab lett volna ? — nem tudom , de az igaz, hogy egyszer sem jött fel a víz felszínére. NelaDt perczig ott állottam. Ha a felszínre jött vele*, megmentettem volna , de nem mentem utánum — tehát megöltem. Ah, anyám, a bokszuló fúriák nem hágytak nyugtot, elüldöztek hazulról, és ismét^ viss** kergettek ! — Inkább elviselnék bárminő preimet, mint hogy azt álljam ki ismét, amit a óta szenvedtem. Nem nyughattam itthon, eletttem , de a gyilkosság bélyege velem ment, fúriáktól kergetve, haza jöttem. Elhallgatott, aztán hirtelen ezt mondta— Anyám, mi vitt téged arra, hogy ,, vollétemben a tó lecsapolását rendeld ? " sugallata volt-e, hogy engem megbüntesse Minő különös kísérteties kéz mutatta meg Tetemre ezt az utat? Szegény szép Margit ! anyám ő feleségem volt. Ah, bár élne mos ' bár a hattoni erdőben ülve a hogy a múltben láttam! Anyám, küldj el az apjáért siet el neki mindent. Margitot pedig temettesd el a hogy feleségemet megilleti. És anyám -* (Folyt. köv.) t Tt ------------- Az irországiak nagy meetinget szándékoznak rendezni a Hyde Parkban, amelyen utálatukat fogják kifejezni a merénylet felett. Hírlik, hogy több gyanús egyént elfogtak. A következőkben felsoroljuk ez alkalomból röviden azokat az agrárius és politikai bűntetteket, melyek ez év folyamán csaknem szakadatlan lánczolatban követték egymást. Mindjárt az év kezdetén, január 2-án sikerült egy Connell nevű ember személyében az úgynevezett „Moonlight“ kapitányt elfogni, ki egy szervezett gyilkosbanda étén sok véres bűntett kezdeményezője volt, de a „holdvilágbanda“ márczius hó végén újból feltámadt és rémuralmát még jobban folytatta mintsem azelőtt. Az Írországban elkövetett agrár bűntettek száma hivatalos jelentés szerint 4439 volt a múlt (1881.) évben, ezek közül 3953 esetben vagy nem fedezték fel a tettest, vagy pedig nem tudtak rá bizonyítani semmit. Az 1881-iki deczember havában 547 agrár bűntett követtetett el; ezek közt 4 gyilkosság, 10 gyilkossági kísérlet és 38 gyújtogatás. Ez év első hónapjaiban folytatták a bűnös üzelmeket és a rendőrség tudomására jutott agrárbűntettek száma január hóban 479, februárban 407 és márcziusban 531 volt A gyilkosok még a nőket sem kímélték meg, ha netán a liga tilalmai ellen vétettek, így Irishtowban január 4-én Crophana özvegyét Eszter leányával együtt meggyilkolták. A kormány Dublinban január végén egy messze elágazó veszélyes összeesküvésnek hírét vette, mely összeesküvés a charei, limericki és corki grófságokban terjedt el. E felfedezés következtében fegyverhatalom igénybevételével tömeges elfogatások történtek. Február elején az előbbi ír minister ellen követtek el merényletet, mely a most elkövetett bűntett praecedensének tekinthető. Forster t. i. február 8-kán bejelentette az alsóháznak, hogy robbanó anyaggal töltött levelet kapott, melyet azonban gyanús külseje miatt kéi nem bontott, hanem vegyésznek adta át, ki vizsgálás után a robbanó anyag jelenlétét konstatálta. Egy időben a parliamentben ülő írek leggyalázatosabb módon támadták meg a kormányt, Forstert azzal vádolták, hogy egy közönséges játékbarlangban tölti idejét, Gladstone fiát Herbertet pedig az írországi bobéri állomás legméltóbb jelöltjének mondták. Márcziusban Athlone városában a törvényhatósági épületet dynamittal a légbe röpítették, Dublinban pedig egy nőt fiával halálig kínoztak és egy fodrászsegédet meggyilkoltak, anélkül, hogy a tettest meg lehetett volna keríteni. Tipperary grófságban valóságos harczra került a dolog a „holdvilágbanda“ és a rendőrök közt. Április 2-án ismét egy nőt, Smythe W. B. földbirtokos nővérét gyilkolták meg, mi különösen nagy elkeseredettséget szült. Néhány nappal később Kerry grófságban meggyilkolták Herbert földbirtokost, a gyilkos kinyomozására pedig hiába tűztek ki 2060 font sterlinget jutalmul. Április közepén a parlament elé terjesztett hivatalos kimutatás szerint az írországi államfog- házakban 511 fogoly volt, kik közül 35 gyilkossággal, 11 felségárulással, 24 gyilkossági kísérlettel, s a többi gyújtogatással és erőszakoskodás-sal volt vádolva. Május első napjai sem folytak le kihágások nélkül, melyek csaknem közvetlen következményei voltak Parnell és társai szabadon bocsáttatnának. így e hó 5-én Ballinában, midőn ezt az örvendetes tényt megünnepelték, összeütközés volt a rendőrség és a néptömeg közt, úgy hogy a rendőrség lőni volt kénytelen, miáltal több egyén életveszélyesen megsebesült. Ugyanez nap Mayo grófságban egy Gloin nevű birtokost a nyílt országúton megtámadták pisztolylyal. A lövés nem talált, mire Gloin revolverével agyonlőtte ellenfelét. Másnap 6-án történt a dublini gyilkosság. A Petőfi-társaság felolvasó ülése. Debreczen, május 7. Debreczen város közönségének elitéje jelent meg a közgyűlésre. A földszint, az erkély és páholyok sorai ragyogtak a szépségtől és előkelőségtől, amint a szem végig tekintett a közönségen, melynek túlnyomó része a földszint és erkély első padjain és a páholyokban nőkből állott. A gázcsillárok fénye zsúfolt házat világított meg. A közönség ünnepi díszben jelent meg s a nők gyémántjainak és még inkább a villogó szemek ragyogása vetekedett a mesterséges világítással. A felolvasó asztal a színpad elején, mögötte az elnöki emelvény van fölállítva. Az emelvény háta mögött két sorszék van elhelyezve, babérkoszorúkkal díszítve a Petőfi-társaság tagjai számára. A színpad hátterében Petőfi arczképe volt látható két oldalt, a kulisszák hoszában a férfiközönség egy része foglalt helyet. Örömmel emeljük ki, hogy a helyben állomásozó honvédtiszti klírnak nagy része, ezek között gr. Csáky honvédhuszár alezredes, továbbá az itt időző Kovács György honvéd ezredes megjelentek a felolvasó ülésen. A Petőfi társaság tagjai a kaszinó termeiben gyűltek össze, ahonnan együtt jöttek, Jókaival élükön, a polgármester vezetése alatt a színház épületbe. A fellobogózott utczákon, melyek a színház épület felé vezetnek, a nagy közönség várta és midőn megérkeztek, zajosan éljenezte a vendégeket. A színház visszhangzott a lelkes éljenektől, melyek Jókai és a társaság többi tagjainak beléptekor felharsantak. Az elnöki emelvényen Jókai, mellette Komócsy József, balról oldalt Várady Antal, jobbról Szana Tamás ültek. Jókai rövid szavakkal megnyitván az ülést, Várady Antalt szólita, hogy Szana Tamás értekezését olvassa fel, mely a Petőfi társaság feladatáról szól. A felolvasást élénken megtapsolták. Zajos éljenzésben részesült Komócsy József költeménye, melyet maga szavalt el, „Az ezredik év“; hangulatteljes versei nagy hatást keltettek. Rokonszenvesen fogadta a közönség Vértesy Arnold elbeszélését, melynek czíme: „Az égben köttetett" és Szász Gerő lírai költeményeit. Zajos hatást keltettek és élénk tapsokkal fogadtattak Bartik Lajos dalai, melyeket szintén maga olvasott fel, különösen azok tetszettek, melyek a szerelemről és Petőfi koplalásáról szóltak. „Hol Petőfi oly bőségesen koplal vala. Egész Petőfi társaságának terítve város asztala.“ Midőn Jókai gr. Teleki Sándor nevét említő, kinek visszaemlékezéseit „Garibaldi alatt 1859- ben“ Szász Gerő olvasta fel, ismét felharsant az éljenzés és taps, mit a gróf kétszer felállva köszönt meg. Nagy tetszést aratott Várady Antal költeménye: „Az Isten ostora.“ De a legzajosabb hatást Jókai Mór felolvasása keltette, melynek czíme: „Drága fütty“, epizód 48-ból. A költőt a közönség zajos ovácziókkal halmozta el. Ezzel a felolvasó ülésnek 1 óra körül vége volt. A Bika vendéglő nagy termében d. u. 2 órakor a Petőfi-társaság tagjainak tiszteletére fényes díszebédet rendezett Debreczen városának közönsége. A Bika-Vendéglőben tartott lakomán 250- en vettek részt. A közös hadsereg tisztikara, élén az ezredessel jelent meg a lakomán. Jelen volt továbbá a honvéd tisztikar is. A magyaros menü következő volt. Barna leves májas tésztával. Fehér leves laskával. Hideg kecsege aszpikkal. Marhábul körözve, hideg és meleg mártással. Töltött káposzta, friss dibreczsei kolbászzal és sertéshússal Padding chaudauval. Vajas fánk és magyar bélés. Idei libapecsenye. Spekelt belszinpecsenye hideg saláta-tojással és a saláta tepertővel. Sajtók. Fekete kávé. Italok: asztali vörös és bakatordói. Az első felköszöntőt a polgármester monda a királyra és a királyi családra. Révész a reofi-társaságra, Vay Dániel gróf Jókaira és leleki Sándor grófra mondott felköszöntőt. Jókai humoros toasztban Debrecen városára emelte poharát. . Beszéde igy hangzik: Kiss Sándor úr, szólók az úrhoz! Azt hiszem, hogy nagyon sok előtt ismeretes az az adoma, mikor egyszer egy apa kis fiaitól sorban kérdezte, mi szeretnél lenni, kis fiam? mikor a legkisebbre került a sor, az azt mondta, hogy én legjobban szeretnék lenni penzionátus generális. (Derültség) Ha a mai világban kérdezné ezt az apa, bizonyosan azt felelné a fiú, hogy én legjobban szeretnék meghalt költő lenni, mert azt azután érczbe öntik, és elmondhatja magáról: no már most biztos állásom van. (Élénk derültség.) Korszakunkban mindenkinek van valami életczélja pályáján, mindenütt van előmenetel, előfialadás, meg a szépművészetekben is van: a színészek számára van a nemzeti színház s más állandó színházak, a szónokok számára ott van az országgyűlés, festőknek és zenészeknek ott van a festészeti és zeneakadémia, ott még vihetik egész a tanárságig s utoljára előttük van az egész világ, ahol, mint a czigány mondta: itt van, nektek hagyom az egész világot, így a költő számára is itt van az egész világ. A magyar költőnek nincsen pályáján semmi megpihenő árnyék, annak a számára nincsen egyéb, mint a magyar közönség. Te, kedves barátom, azért is intéztem hozzád e hozzád szálló felköszöntést — tanúja voltál annak, hogy keletkezett azon irodalmi kör, melynek Petőfi volt halhatatlan lelke. Hogyan támadt azon társaság, te láttad, hiszen velem egy pályán voltál, együtt dolgoztunk egy principális alatt, ugyanazon irodában, mindketten prókátor-ságra készültünk. Te láttad, hogyan lettem hotelen Themishez, te tudtad legjobban, hogyan ragadott magával a múzsa. Akkor nem kérdeztük azt, hogy mi lesz ebből az elzüllött emberből, aki azt mondja, hogy nem akarok más lenni, mint költő , aki nem tűrt maga mellett mis czimet, mint költő. Láttad azt, hogyan fogadott a közönség akkor bennünket, bizony nem lehet panaszunk se a közönség, se a haza iránt. Később ezután a nemzeti zsibbadás korszakában akkor is megbecsülte költőit a magyar nemzet és elősegítette őket működésükben a czélhoz. Hanem hát mint minden jónak legnagyobb ellensége a jobb. A mint az újjászületés boldog korszaka megnyílt, a költészetnek is ellensége támadt a politikában, mely félrevezetett bennünket. Tehetségünk átfordult a politikához, mely olyan, mint a homoki szóló a melybe a rigó ha belekóstolt, nem énekel többé. (Lelkes éljenzés, taps.) A fiatal nemzedék más más pályára adja magát, ki tanárnak szegődik, kit pénzügyi vagy biztosító hivatalok nyernek el, ki képviselői állást foglal el, költőnek magának nagyon kevés ember marad és annak számára is bizony mondhatom, hogy nagyon sanyarú kiáltás mutatkoznék, nem azért, mintha a közönség megfogyott volna, az megtízszereződött azon időtől kezdve, mikor én felléptem, hanem a külföldi literature miatt; az nyomja el az egész literaturát. Évenként négyszáz kötet idegen és 12 kötet magyar regény jelenik meg, így áll jelenleg a dolog. Hanem hát nem jöttem én se a magam, se a körülöttem csoportosult tisztelt társaink nevében se kenyeret, se dicsőséget koldulni a költészet számára. Hiszen a költőnek kenyere és fantáziája van és akkor lukullusi lakomát élvezhet. Ha savanyú a bora, kóstoltassa meg múzsájával, mindjárt megédesül; ami pedig a dicsőséget és a közönség becsülését illeti, azért nem szokás koldulni. Olyan az, mint egy bekerített redout, hová nem lehet az embernek magát behízelegnie, sem besompolyogni, azt rohammal kell elfoglalni. Nem könyörögni, nem koldulni a magyar költészet számára jöttünk, hanem hálás köszönetet mondani egy nagy lelkes városnak, amely meghívta a Petőfi-társaságot s részesítette olyan kitüntetésben, , amilyet 40 éves hosszú pályámon sohase élveztem. Poharamat emelem ennek a kálvinista Romának és a magyar Helikonnak lelkes közönségéért, mely sokkal többet adott nekünk, mint men ;nyit hogy ha egész életünk folytán a költészet erén működünk, valaha neki meghálálhatunk. Isten tartsa meg, tegye nagygyá, nevezetessé Debreczen városit! Komócsy a polgármesterért, Szathmáry Károly Révészért, Várady Antal és Neugebauer a nőkért, Bartók Jókaiért nem a politikusért, de a költőért, Kiss Áron Telekiért, gr. Csáky huszáralezredes az igazi honvédekért, az írókért emel poharat, kik hódítanak. „Ne tessék félni, vétó közbe zajos derültség közben, — nem Boszniát értem“: azokat élteti, kik szellemi fegyverrel hódítanak birodalom által. Jókai a monarchia katonáira emel poharat. Még számos toaszt következett. Estve fényes bál a Koronában. Az akadémiából. — Eredeti tudósítás. — Budapest, május 8. A magyar tud.akadémia II. osztálya Ipolyi Arnold elnöklete alatt ma ülést tartott. Első tárgya volt Kozma Ferencz levelező tag székfoglaló értekezése, melynek tárgyát „roythologiai elemek a székely népköltészet és népéletben“ képezte. Más népek példájára s kitűnő írókra hivatkozva hangsúlyozza mindenek előtt a legősibb népvallási vagy mythologiai nézetek és felfogás alapos ismeretének szükségét, s maga a székely népnek Óriások, Tündérek és Boszorkányok felőli hagyományait, mondáit és mythologiai alakjait ismerteti meg. Először az „Óriás“ felőli mythost tárgyalja, egybehasonlítva az Edda szerinti és germán mythossal, mely szerint a hősök győzik le és irtják ki az óriásokat, míg a mieinknek az istenekkel való küzdelméről nincs semmi hagyomány. A mienk neve az ur-ból származott s a hang elváltoztatást az élő nyelvvel s a müncheni codex példáival bizonyítja. Pogánykori istenünk is u r j (Hadur), s az urias-bil, erősből, hatalmasból lett az óriás fogalomszó, utóképe az istennek. Németalföldön az óriások népies neve ma is hün e, hu n, amit a német mythologusok a hunokra, magyarokra értelmeznek. A franczia népmondák is az Ogre-val magyar óriásra mutatnak. Az óriások eredetét, testalkatát, tulajdonait elősorolván, rámutat a magyar és más mythologiák óriásai közti különbségre. Azután a „tündér“ ről szól s a köztük s az óriások közt levő kapcsolatot mutatja ki; így egyesül a nagysággal a szépség, a hatalommal a boldogság Ha az őskori férfiúi erő és nagyság az utókor emlékezetében az óriás képzetét hagyta hátra,— mond felolvasó — kellett, hogy a női szépség és kedélyi élet is megtalálja eszményi alakját a tündéri hitképzetben. S ha az óriásnak isteni, a tündérnek netalán tulajdonittatik istennői erő, a székely hagyományokban ilyen tündér Fruzina vagy Furusina az ikafalvi Furuspatakától Háromszéken. A boszorkányozás a tündérélet alsóbb neme, varázslás és szerencsemondás, orvoslás, népiesen árusolás vagy kuruzslás. Vámbéry örömét fejezi ki ez értekezés fölött, annyival inkább, mert a felolvasó által említett mythologiai alakok, más a magyarokkal rokon keleti népek hitében ma is előfordulnak. Gyárfás István a jászkunok ősi nemzetiességéről értekezett. E kérdés már régóta foglalkoztatja a tudósokat. Vannak, kik a jászkunokat a magyar, vannak ismét főleg a külföldiek, kik a török-tatár nyelvű és nemzetiségű népekhez számítják. Értekező a magyar nyelvűséget pártolja nyelvészeti, de főleg történelmi adatok alapján s azon tényleges pontra helyezi magát, hogy a jászkunok ma egyedül tiszta magyar nyelven beszélnek s visszamenve a századok folyamán a régibb időkre, sehol arra hiteles adat nincs, hogy valaha más, mint magyar nyelven beszéltek volna; akik tehát az ellenkezőt állítják, azok azt erős és hiteles érvekkel kötelesek igazolni. Értekező épen ezen ellenérveknek műszaki rendben czáfolaAsbóth Lajos honvédtábornok Budapest május 6-án meghalt. Asbóth Lajos tábornok idegen, a családi hagyomány szerint angol száronyzásu családból eredt, mely azonban régen hopfitisitást nyert. Egyik tagja, hegyfalvi Asbóth János már 1680-ban részt vett a nemzeti mozgalmakban, mint Thökölyi Imrének, a bujdosó fejedelem’ nek hive. Asbóth Lajos 1803. junius 20-án született, és Asbóth Jánosnak, az akkori tiszai koronakerület kormányzójának volt a fia. 1816-ban a bécsújhelyi katonai akadémiába, 1821-ben mint hadnagy a Sachsen-Teschen vértesezredbe lépett. Mint kapitány 2 évig az equitáczió parancsnoka volt, de 1843-ban lovaglás közben történt súlyos bukás folytán képytelen volt ideiglenes nyugalomba vonulni. 1844-ben nőül vette kitűnő műveltségű unokahugát, Asbóth Andrásnak, Flóra leányát és Krassó megyében a gazdaságnak élt. 1848-ban V. Ferdinánd király parancsára átvette a krassói nemzetőrség vezetését a felkelt szerbek elleni harczban. Midőn Ferdinánd király lemondása után azt a rendeletet vette, hogy a császári csapatokhoz csatlakozzék, a zászlót, melyet harczba is már győzelemre vezetett, nem hagyta el. Három fegyvertény után, minő Moornak bevétele áprilián és a rákosi csatározások ugyan e hó 11., 16. és 21-én, személyes vitézségeit a nemzeti katonai érdemrenddel diszíttetett. Buda ostrománál ő vezette a „várkapu“ elleni műveleteket, ama rendjel középkeresztjét kapta és egyúttal kineveztetek, a II-ik hadtest parancsnokává. Junius 16-án Görgei dispozicziója folytán és azon biztatással, hogy az 1 ső és 3-ik hadtest támogatni fogja, Zorpándnál, 20-án Perednél megtámadta hadtestével Wohlgemuth altábornok túlnyomó seregét. Mikor a császári csapatok az ostromra vezetett honvédzászlóaljakat súlyos veszteséggel már másodszor is visszaverték és a nap veszve látszott, a hadtestparancsnok kezébe ragadja a 63-ik zászlóalj zászlóját és személyesen vezeti harmadszor is ostromra és ezúttal győzelemre honvédjeit. Görgei e pillanatban megjelenve, a 2-ik és a 3-ik hadtestet elvette parancsnokaiktól, mivel az egyik segítség nélkül támadt, a másik a segítségre meg nem jelent. A következő napon megújult ütközet, melyben Görgei vezetése alatt a három egyesült hadtest harcolt, a császári fegyverek döntő győzelmével végződött. Ekkor azonban a 11-ik hadtest nemcsak főparancsnokától, de meg volt fosztva csakném minden magasabb parancsnokától is, akik a történt változás folytán lemondásukat adták be. Asbóth ezredes, aki röviddel a peredi ütközet előtt neveztetett ki tábornokká, Kossuth által Szegednél tartalékos hadsereg szervezésére rendeltetett, de ennek kereteit már csak Világosból vezethette. Míg öcscse Asbóth Sándor ezredes, Kossuth főhadsegédje a kormányzóval a számkivetésbe ment, Asbóth Lajos Aradnál kötél általi halálra, és kegyelem utján 18 évi várfogságra vasban ítéltetett. 1849. aug. 25-től 1856. július 18-áig ült az aradi kazamatákbban. 1861-ben újra elfogatott, és több hónapon át Theresienstadtban tartatott. Az ország törvényhatóságai feliratokkal ostromolták miatta az udvari fcanczelláriát és visszatérésekor zajos tüntetésekkel fogadta az egész ország. Ekkor adta ki emlékiratait. Az 1864-iki u. n. „ Almássy Máré öszszeeesküvését szemelte ki a tervezet felkelés katonai vezetőjének. Ő kijelentette, hogy ha harcba kerül a dolog, ő harczolni kész, és a katonai szervezésre véleményt is adott, de arra hivatkozva, hogy ő csak katona, az összeesküvés szervezésétől távol tartotta magát. Ez tette lehetővé, hogy az ország akkori kormányzója, gróf Pálffy Mór, a ki mint fiatal tiszt pajtása és benső barátja volt, ha tát teljesíti, de amellett saját hoz fel nyomós érveket, állítása mellett. E két tetszéssel fogadott értekezés már ülés véget ért.