Ellenzék, 1883. január-június (4. évfolyam, 1-148. szám)

1883-01-04 / 3. szám

I 'l '12 yolcz ezer forint deficzit. — Két. ezikt. — I. Tfo.otHik volna azt a czimet is, , ill. forint deficzit. Nem nyoloz ■ , , etil I mii; :rAl volna szú, ha , rn,!a/, ad, körülmények között . .. forint deficzitnek épen anyifűtöséve van, mint nyolcz mii-P3 * :iak. \t -lozHvfo varos jelen évi Imdget.dm ’. ni, melyet a városi r nappal állított összeéive előtt egy olyan költ ,, v, ty fnon -tu iy kerek számban 8 t, ii defi citet tüntetett föl. A vá- , | ,•,, I in délután foglalkoz, h , I -el, három hosszú iután ')a' 1 ■ r ti városi bevételek és [adások egyes ténjeivel három délutánítottak hosszas dictiókat a fölött, hogy iként lehetne a város adósságait türíteni, a kutyaalót jövedelmezőbben serni, a korcsmikból több jövedelmet réselni, hogy miként lehetne az utkókarbantartására kevesebbet köl-i s méris prínitköből készíttetni a tezes utakat és hidakat is és hogy mint lehetne a Szamos partjait szintén gránitkőből megcsinálni úgy, hogy ebben ne lehessen rettegni semmiféle száradástól; és három álló nap vitatottak arról, hogy miként lehetne a vasi tisztviselők mindenikének annyi tíltést adni, hogy" legalább is kétfogatos öcsit tarthasson mindenik s még se jósoltassék felébb a községi rovatai, öt lejebb szólíttassék. S mégis ni vcn a három napi hoszzadalmas discissiók eredménye ? Az, hogy a végén a város bölcs atyái szintén 8 szer írt defilcitót irányoztak elő, anélül hogy egyúttal gondoskodtak volna anak fedezőéről. Már most a ki megondolja, hogy Kolozsvár városának sszes saját kivételei alig rúgnak többe 200 ezer frintnál, ellenében kiadásai ennek vagy 300 ezer forintra; és a ki meggondolda, hogy ennek a 30.000 lakossággal bró városnak olyan gazdag ■) polgársága van, hogy összes egyenes állami aríja alig megy 200 ezer forintra, kövtkezőleg a ki számításba veszi, hogy milyen szegényes vagyoni viszonyok kzött élhet a hajdani „kincses”, Kolozsvár lakossága : annak valóban meg kel döbbenie az lőtt a köny- Inyelmü gazdilkodás fölött, melyet Kolozspár város kpviselő testülte a város vagyonával és közjövedelmeivel folytat ak.4?, midőn 1 ezer frt deficzittel állítja meg költségvetését és az , legkolossalisabb a dolog'C . megszavazzák ban, hogy város atyái e deficzitet akkor, midőn fizetésföl elítéléstől egy cseppet sem rettennek vissza és a midőn a deficit fedezésére egyetlen egy forrásul a lehető megtakarításokat jelölik ki. Ez a két dolog a legjobban jellemzi, hogy milyen lelkiismeretesen (?) vezetik városi pénzügyeinket azok, akiket a polgárság bizalma és a törvény rendelete Kolozsvár közügyeinek vezetésére jelölt ki Egyfelől rendszeresített fizetések fölemelése, másfelől 8 ezer forint dobozit födözése megtakarításokkal: mit jelent ez a két dolog? Megmondjuk mi. Jelenti azt, hogy városatyáink sem nem ismerik a város pénzügyeit, sem nem vezetik azt azzal a körültekintő óvatossággal, melyet mindenkitől megkövetelhetünk, akit a közbizalom vagy a törvény a város közügyeibe való beleszólás jogával tüntetett ki. Igen, nem ismerik városunk pénzügyeit sőt mi több, nem is tudják azokat helyes irányban vezetni. Nem ismerik azokat. Megmondjuk miért állítjuk ezt. A tisztviselői kar, elkezdve a főkapitánytól le az írnokokig, egy kérelemmel járult a képviselethez. Számokkal kimutatják, hogy nem képesek jelen fizetéseikből tisztességesen megélni, összehasonlítják azokat más városok tisztviselőinek fizetéseivel, hivatkoznak másutt levő existentiális viszonyokra, hivatkoznak a sokkal magasabb állami javadalmazásokra. S mindezeknek alapján kérik, hogy bár ideiglenesen segélyképen 20 százalék drágasága pótlékot adjon a városi bizottság. A város atyái azonban, mindamellet, hogy elismerik városi tisztviselőink fizetéseinek nyomorúságosan csekély voltát és elismerik azt, hogy ilyen még cselédbérekkel is finig összehasonlítható csekély fizetések mellett a tisztviselő számára legfennebb tengődés van biztosítva, de lelkiismeretes, jó, hírbuzgó munkát azért nem lehet remélni és követelni , mégis megtagadják a kérelem teljesítését és egy jezsuita határozatot fogadnak el, melynek értelmében a tisztviselők számára némi segélyt helyeznek kilátásba arra az esetre, ha a múlt évről a számadások lezárásakor pénztármaradék fog mutatkozni. És hogy a bizottság a kérelmet nem teljesíti , annak legfőbb indoka az, mert a pénztár ereje nem engedi meg az ilyen költekezést, újabb községi ravatallal pedig nem akarja terhelni a városi bizottság a polgárságot. Sok más indok is felhozatott a tiszviselők kérelmének visszautasítása mellett , de a legfőbb indok kétségtelenül is az volt, hogy a városatyák nem akarják a községi rovatait emelni. Nos lest jól van. Igazuk van, ne emeljék a 30 százalék városi pótadót. Harmincz forintot fizetni minden 100 forint állami adó után ez bizony elég nehéz községteher, abit nem kell emelni. Ámde mit jelent akkor az az eljárás, hogy kivételesen három városi tisztviselőnek mégis fölemelték, nem is ideiglenesen, de véglegesen, a fizetéseit ? És mit jelent az, hogy olyan könnyűszerrel megszavazták másféle kiadások emelését ? A pénzügyi bizottság leszállította volt a kiadásokat, úgy, hogy nem is lett volna semmi deficit a 30 százalék pótadó mellett. Amennyit szállított a pénzügyi bizottság a kiadások némelyik tételénél, ugyanannyit emelte az közgyűlés a kiadások más tételeit, úgy, hogy a végén mégis 8 ezerért deficit jön az eredmény.« Már most okoskodjunk. Vagy az az alternatíva áll, hogy a város polgársága nem bír el többet 30 százalékos városi pótadónál, vagy elbír többet is. Ati nem bír el többet a polgárság az eddigi községi rovatainál, sőt már az alatt, is görnyedez. — a minthogy sok városatya, aki városi adóban alig fizet 10—20 forintot, szünetlenül ezt hangsúlyozta : — akkor hogy lehet még fizetésföl melésre szavazni ? Miként lehet a kiadásokat annyira fölemelni, hogy a végeredmény 8 ezer forint deficit legyen ? És igazságos eljárás-e az, hogy egy-két tisztviselőnek a rendes fizetése fölemeltessék még pedig kettőé több mint 10 százalék, egyiké pedig több mint 20 százalékkal, a többieké pedig maradjon a régi, nekik még ideiglenes segély se szavaztassák meg ? A kereskedelmi akadémia keretében felállítandó keleti nyelvi tanfolyam érdekében Trefort közoktatási miniszter által öszszehívottaként, tegnapelőtt d. e.tartotta első ülését. Trefort beszéde után többek hozzászólása mellett élénk eszmecsere fejlődött ki.Hoszszabb tanácskozás után abban történt megállapodás, hogy egy szűkebb körű albizottság küldetik ki, mely tekintettel a Matlekovics államtitkár által tett javaslatra s a tárgyalás folytán felmerült nézetekre, az intézkedés módozataira nézve javaslatot készítsen, melyet az értekezlet annak idejében tárgyalás alá veend. Az albizottságba megválasztottak : Gönczy Pál, Lewin Jakab és Vámbéry Ármin. Az osztrák képviselőház a karácsonyi ünnepek után jan. 15-én tartja első ülését. A csehek és klerikálisok táborában máris eleven mozgalom uralkodik. Mind a két töredék nagy eredményeket vár a meginduló parlamenti tárgyalásoktól elannyira, hogy egyedik évfolyam. SZERKESZTŐI IRODA : p.llér 7. sz. hová a lap szellőim ríszét illető közlemények czimzendík. az „ellenzék Előfizetési dija: Vidékre postán, vagy helyben házhoz hordva hívja,......................16 fit. || Negyedévre ... 4 fit. Mr' 8 fit. ' Egy hóra helyben . 1 fit 50 kr. é vre _ . Egyes szám ara 5 kr. ■lenik az „Ellenzéku mindennap, a vasár és ünnepnapok kivételével. Kéziratok nem adatnak vissza. ■p*' ^ rója . s. cím POLITIKAI ES TAKSA1 >ALMI NAPILAP. Kr ..ELLENZÉKI TARCZAJA. 1883. január 4. Költemények prózában. — Turgenyevtöl. — A kutya. Itten vagyunk a szobában : kutyám dühön o;ve zihál a zivatar. Ku- ; - \fekszik és szemeimbe néz. s is az ő szemeibe tekintek, 1: mintha valamit mondani Antyám néma, nem tud intudattal, te én megértem l '.í ránk 'ehg hideg és nehéz szárnyi tp ’Sír majd oltani be-i Vilünk 'k'meg lángot Ni najd megkülönböztetni tudn' a kis . u és benne élt ? Nem net ái'ai ■ mber, kik egymással eg’. tel ’.•••' vának. Ez két azonos széná ra vannak És mind kin,'árbi' az emberé és állatéban . t.. élt vonzódik Egymáshoz és Agyar . ymás en. Kétfi !‚ jót ». •ti. Mikor dicsérik dót t. n hlgazl '^g&ágát, melynél át ás ■ v. prop. font összeget gy*.' nefok kór^*akra, aggházak .’apu i. 1 én magam dicsérem és csodám öt. Hanem a dicséret és csodálat közepette, lehetetlen, hogy eszembe ne jusson egy szegény paraszt család, mely egy kis kis árvát fogadott be szegény hajlékába. Ha mi magunkhoz vesszük Kartiát — monda a paraszt asszom — rá kell költenünk az utolsó garasunkat is, s nem lesz miből a kenyérlevesüikbe sót vegyünk. Nem nagy baj ! Megesszük sótalan — viszontá a paraszt ember. Rothschild és e paraszt család jótékonysága közt nagy a különbség! Gondolkodom-e én majd a meghalás perezében, ha ugyan tudni fogok akkor gondolkodni ? Meggondolom-e én akkor, hogy roszul gazdálkodtam életemmel, álmodozva jártam kelteni, hogy nem tudtam élvezni annak gyümölcseit? Hogyan?! Már itt a halál? Olyan gyorsan? Lehetetlen! Hiszen még időm sem volt tenni semmit! Csupán meg arra készülhettem, hogy tegyek valamit! Visszagondolok-e majd múltamra? Rászögzöm-e majd gondolataimat azokra a verőfényes mozzanatokra, melyekbe- 't m folytán részem volt; azokra .ekmt*s-re és arczokra, melyek nekem nagyot ’. ed vésők ? Avagy rész tetteim emlékei , gsak szorongatni lelkemet s a késő megbáná aggályos furdalása fogja tépdesni lelk'nek ? Váljon gondolok-e majd arra, hogy mi vaiá túl a síron, és ha igen, várjon mi vár ott valóban reám ? Nem .... Úgy tetszik nekem, hogy én akarni fogok nem gondolkodni, hogy erőlködni fogok holmi csib-csubra gondolni rá, hogy elvonjam figyelmemet attól a sötétségtől, mely előttem fog tátongani. Szerintem egyetlen haldokló sem szűnik meg panaszkodni a miatt, hogy bizonyos hiú csecsebecséket nem akarnak neki adni. Csupán végleg elsötétült szemeinek homálya közepette, mikor utolsó kívánságait hebegi, csapkod és küzködik benne valami, mint megtört szárnya egy halálos a sebbzett madárnak. 4»onikolkol loiii-‘ ? Ilarát, ellenség. Egy holtig fogságra ítélt fegyenez kilopódzott börtönéből és elmenekült. Nyomába estek , ő futott, ahogy csak birt, azok kik üldözék, kezdették nyomát veszteni. De ahol egy meredek part ötlik fel előtte. A folyó nagyon keskeny, de mély örvénylő. És ő nem tud uszni! Egy eltört roskatatag palló nyúlik rá a partokra .... A szökevény rálép . . . Épen ekkor, a folyó partján, találkozik legjobb barátjával és leghalálosabb ellenségével. Ellensége nem szól semit, karjait meg keresztbe fűzi, barátja ellenkezőleg torka szakadtából állja: - Az égre kérlek, mit mívelsz baráton Nincs szemed. sek, látod, hogy a palló el van törve? Ha rá lépsz, nyomban ketté törik alattad (a szökevényt megsoványította volt a fogság) és te menthetetlenül veszve vagy. De nincs mód itt különben átmen- nem aztán a csendőrök, nem hallod ! frodoklá kétségbeesetten a szerencsétlen És rálépett a pallóra. Nem engedem nem, én nem engedhetem meg, hogy te itt ekképen veszsz el! kiáltott bárki a résztvevő hangom Ezzel egy szempillantásra elrántotta a szökevény elöl a pallót. Azonnal hányat homlok esett a szerencsétlen a nyeldeklő hullámok közé s belefult. Ellensége megelégedetten mosolygott s azzal eltávozott. A mi a barátját illeti, az vigasztalanul ült le a folyó partjára és elkezdte siratni szegény barátjának szomorú sorsát. „Nem fogadott nekem szót ! „Nem hallgatott reám !“ mormolta megnyugtatólag magában. Hogy ő okozta barátjának halálát, az épen nem jutott eszébe. Egyébiránt, szólt végre magában, egész életét a börtönben kellett volna lesínylődnie! Legalább már nem szenved többet , jól járt! Kétségkívül így volt elrendelve ! S a jó lélek vigasztalhatatlanul hullatja könnyeit szerencsétlen barátja fölött. Megállj! Megállj! Úgy amint most látlak, maradj lelkemben örökre! Ajkaidról elpendült a ihlet utolsó hangja ... Szemeid ragyognak, de nem tündökölnek ;"tekinteted fátyolozott és nehézkes az, nagyon boldog tudatától szépségednek, a mely néked adatott szépségednek, mely után te diadalmas s egyúttal csüggedt karjaidat kinyújtani látszol. Melyik fény tisztább ragyogóbb, mint fénye a napnak, mely szép idomaidon, ruhád legkissebb fedőzetén is tündöklik ? Melyik isten igéző lehellete simít a hátra hajzatod hullámos fürtéit ? Az öcső írja égeti a te szép márványhomlokodat. Ihol fölfedve, leleplezve a költészet, az élet, a szerelem sejtelme! Íme, ihol a halhatatlanság, az ihletben, az ifjuságban! Nincs Le ned egyéb, nem kell más itt! E pillanatban te hallhatatlan vagy ! E perez elmúlik és te újólag, rm fonl ujja születel... E perzbep' f e magasra helyezkedel, fölül mind^¡«on, a mi pillanatny múlandó. E perc^Aiéd és nem múlik soha. MegWílj és adj nekem részt lalanságiából; löveld lelkembe örtlgetnek egyetlen sugarat ! Huj ,Kolozsvár, csütörtök január 1. 1883. még ’Rieger közlönye, a prágai „Politik” is mérsékletre kénytelen inteni a saját embereit. A magyar egylet ügye. Az erdélyi magyar egylet ügyében a következő leveleket vettük : Tekint i s szerkeszti, ur ! Mi an már a nők is megmozdulnak s gyűjtéseket rendeznek a magyar egylet részére, nem t hétem, hogy magyar hazafias érzelmeimnek csekély tehetségemhez képest én is kifejtést ne adjak. Részemről a kolozsvári központtal létrit ndíj magát egyletnek felajánlok ezennel évenkint 5 forintot s azt fizetni fogom mig Isten az éltemet megtartja. Hazafias tisztelettel, Kolozsvárt!, 1883. január 3-án. Sípos Károly, városi polgár. Tekinte t s szerkesztő ur ! Az Erdély részére ad, kit,amin „Magyar egylet“ eszméje az enyém is, mióta az megpendített Az „Ellenzék“ mai vezérczikkében jelzett ügy öntudatra kell, hogy ébreszszen minden magyart, ama sok nőséhez hasonlóval együtt. Ha saját közvetlen szükségünk nem, az ilyesztik bár hatnának oda, hogy egyesítsük ereinket, a nemes eszme létesítésébe. Kérem az idemellékelt három forintot a begyűlt tőkéhez csatolni. Csekélységét pótolja az a jó szándék, a melylyel adom. Ha Isten megsegít, előbb vagy később megújítom, teljes tisztelettel Boros György, tanár. A „nemzet ” igy ír: „Főleg magyar politikusoknak nem ajánlható eléggé Gambetta egész politikai pályájának, működésének szorgalmas tanulmányozása, megszívlelése. — Mert, igaz ugyan, hogy a nagy Francziaország eszméi , kormányformája , pártviszonyai , nemzetközi állása és belpolitikai törekvései egészen mások, mint hazánk politikai viszonyai és tényezői, de a politikában a tanulság nem a külső hasonlóságban, nem a számarányokban és nem a fajrokonságban áll, hanem a tényezők fejlődési procesusában, a helyzetek felismerésének és felhasználásának tudásában, az opportunitás mindenféle adatának pontos flismerésében és teljes mértékű teljesítésében. És Gambetta pályája, ebből a szempontból, nagyon tanulságos, mert valóban csak ott és akkor emelkedett, csak ott és akkor használt hazájának, mikor legtöbbször a következetesség rovására — a helyzet követelményét flösmerni és azoknak tljsen megfélni képes volt.“ Nem is sejtettük, hogy mire jó a Gambetta halála. Csinálunk belőle tökét a Tisza Kálmán kitekezetlensége számára! Csak „akkor használt hazájának, mikor ezt a következetesség rovására tette. * Igazán megható elmélkedés egy nagy férfi a ravatalánál. Jó oktatás és erőteljes erkölcsi alap a politikai életben. Az elvi küzdelmek kora lejárt. Fődolog a taktika , a taktika pedig nem esketik meg következetlenségek, tehát ígéret és ámítás nélkül. Igazán tanulságos! „Főleg magyar politikusoknak nem ajánlható eléggé.“ A londoni Duina-konferencziába Oroszország Morenheim bárót, londoni nagykövetét küldötte ki. Morenheim az orosz külügyminisztérium részéről megbizatott, hogy a tanácskozások alkalmával azon leveleket tartsa szem előtt, melyeket Oroszország a a Duna kérdésre vonatkozólag a berlini szerződés alapján eddig követett. Oroszország a Kilia ágon a feltétlen jogot vindikálja és a hajózásra nézve szabadon óhajt intézkedni. K 1 ADÓ-HÍV a. al kép. A HIRDETÉSI DIJAK •ilku utján állapitatv. 1 meg. !,” ■ , f , ;n!,4.„ i,ird(tíf. nagyobb és gyakoribb hi..Ütéseknél külön kedvezményt adni, a kiadóhivatal. ,l-a Nyittéri czikkek gázmond sora után 20 kr. fizetendő. Dr. Nagy János tragédiája. Az a pisztolylövés, mely a múlt szeptemberben dr. Nagy János életét kioltotta oly csendesen csattant el a hirlapirrodalom terén, mintha semmi sem történt volna egyéb, mint egy véletlen baleset valamelyik család körében. De a kolozsvári társadalomban mély nyomokat hagyott. Mindenki egy szomorú kérdőjel előtt találta magát. Mindenki kérdezősködött, hogy ki fogja megoldani e talányt. Mert a Nagy János végzetes elhatározása valóban talánynak látszott. Azá virágzó család környez, akinek nincsenek le nem fizethető adósságai ; akinek hű mögött egy szépen megfutott ifjúkor áll tehetsége, szorgalma és tanulmányai kedvező kilátásokat nyújtanak férfikorára ,biztosítani képesek az aggkor nyugalma mege heteset: az ilyen ember nem igen szokott öngyilkos lenni. S ha mégis elköveti a végzetes lépést, alulkor keletkeznek a legkülönbözőbb kombinácziók s nem csodálandó a közönség érdeklődési", mely egy ilyen gyászesethez fűződik. Előttünk nem volt titok az ő lépésének indoka. Azt a küzdelmet, melyet ő folytatott s melynek nehány hónap leforgása alatt áldozatául esett e szerencsétlen férfiú, mi kezdettől fogva figyelemmel kisértük. Be voltunk avatva azon eseményekbe, melyek a színfalak mögött játszottak le ; ismertük azon titkos rugókat melyek a dráma alakjait mozgásba hozták és volt a küzdelemnek olyan pillanata, melyből az előrelátás biztosságával ki lehetett számítani, hogy bizonyos esélyek bekövetkeztével, vagy az elzüllés, vagy a teljes meghasonlás, vagy a halál oldja meg ránézve a csomót. A menedéknek egyetlen útja lett volna: szilárd elhatározás és kitartás a végletekig. Azt az utat ő nem tartotta szükségesnek választani. Ő bízott az emberekben, embereknek ígérgetésében , s midőn csalódott az egyikben, nem vesztette el bizalmát és a másikhoz fordult. Ahol követelhetett volna, ott kért, ahol fegyvert használhatott volna, ott olaj ágat vett elé. Sorsát egészen a kormánypárthoz kötötte s a végkimerülés is azt hitte, hogy „ jutalom egyenlő arámban szokott lenni a szolgálatokkal. Azt hitte, én így a hűségnek becse van a kormány túrnak előtte nagyon későn jött rá a Jinfacsart c. Trum tanulságos történetére. De bár tudtuk, hogy miért hullott hama pisztoly sárkánya, sokáig hallgatnunk kellett az indokokkal. Meg kellett várnunk míg hegedni kezdenek azon sebek, melyeket szerencsétlen pályatársunk, kedves csábijénak oly váratlanul okozott. Várnunk kellett, hogy a megdöbbenés pillanatai kissé oszoljanak. De vártunk főleg azért, mivel azt akartuk, hogy az olvasóközönség tárgyilagos ítéletet mondhasson ezen ügy fölött. A váratlan benyomások nem alkalmasak higgadt meggyőződések teremtésére. Idő kell ehhez épen úgy mint a gyümölcséréshez. A fölött is sokat gondolkoztunk, hogy váljon megengedi-e ezen ügy természete a nyilvános megbeszélést? Valjon egy halott nyugalma nem követeli-e meg a hallgatást? Váljon nem lépjük-e tud azon korlátokat.