Ellenzék, 1883. július-december (4. évfolyam, 143-297. szám)
1883-11-28 / 273. szám
Negyedik évfolyam Kolozsvár, szerda, november 28. 1883. SZERKESZTŐI IRODA: Belkirály-utia 16. .sz. hová a lap szellemi részét illető közlemények czimzemlék. AZ „ELLENZÉKI "ELŐFIZETÉSI DIJA: Vidékre postán, vagy helyben házhoz hordva Egész ím......................IC írt., Negyedév a ... 4 fit. Félévre........................... 8 fit. Egy hóra helyben . 1 fit 50 kr. Egyes szám ára 5 kr. Megjelenik az Ellenzék, mindennap, a vasár- és ünnepnapok kivételével. Kéziratok nem adatnak vissza. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI NAPILAP. KIADÓHIVATAL: Kolozsvárt, Belkirály utcza 16. szám. A HIRDETÉSI DIJAK alku utján állapíttatnak meg. Bélyegdij minden hirdetés után 30 kr. Nagyobb és gyakoribb hirdetéseknél külön kedvezményt nyújt a kiadóhivatal. Nyílttéri czikkek gázmond sora után 20 kr. fizetendő. B. Bánffy Dezső. A hír sokszor felmerült, soha sem czáfoltatott meg, s miután mindenki által természetesnek találtatott, tehát most már nem is meglepő, hogy dr. Bánffy Dezső tlesztercze-Naszód megye főispánjává neveztetett ki. Ellőbbi állását szintén megtartja s épen ezért ezen újabb kinevezésnek „ideiglenes“jelleget ad a királyi kézirat. E szerint két nagy megyének a kormányzása lesz a Bánffy báró kezébe letéve. Nem csekély feladat. Elkényesztetett románok Naszód vidékén, Sehulvereintől fölzaklatott szászok Beszterce vidékén s zsörtölődő magyar nemesség Szolnok-Dobokából — ezen elemeket kell hol csillapítani, hol elszenderíteni, hol megfékezni. Erély, bölcsesség és tapintat kell ide. Mert másként kell ám bánni a románnal, mint a szászszal és másként a magyarral, mint a románnal. Eltalálni ezt a mikéntet:hez kell a bölcsesség; jól alkalmazni azt: ehez kell a tapintat; semmit sem engedni ott, hol az állam ivarlási érdekei vannak felvetve. 5 ! ö ehez kell az erély. Meg lesz-e ez b. Bánffy Dezsőben ? Még nincsen kipróbálva. Ő még mindig fiatal, a forrás állapotában, sok tettvágygyal és azzal az egészen sajátszerű önérzettel, melyet a legtöbb erdélyi mágnás, a maga hegyek közé zárt mivoltában, csupa divatból, de rendesen indokolatlanul táplál önmaga iránt. A „legtöbb“ — mondjuk, de szerencsére nem mindenik. Vannak szerénykedők is fölös számmal és vannak valóban tanult emberek — habár kevesen. B. Bánffy Dezső mindenesetre azokhoz tartozik, kikben több az akarat, mint a tehetség és több a tevékenység, mint a megfontolás. Amit ez ideig Ótolnok-Dobokában tett, abban sok volt az okvetetlenkedés. Mintamegyét akart belőle minden áron formálni s az eredmény az, hogy a községek pótadója átlag 50—60 százalék. Ez így igen drága ár. Önkormányzati igazgatás helyett teremtett bureaucratikus igazgatást. A független és gondolkozó elemet leszorította a cselekvés mezejéről. Semmiféle véleményt nem acceptált, ha az nem az ő irodájából került ki, de a magáét csalhatatlannak hitte. Jobb a hatalom, mint az érv; jobb az erőszak, mint a jog; jobb a szolga, mint az ember; és mindenek fölött legjobb a rubrika. De valljuk meg, a kormány nem nagyon válogathat. Besztercze-Naszód kormányzására dr. Bánffynál alkalmasabb embert mégis nehezen kaphatott volna. Jó magyarságához nem fér kétely, sem megbízhatóságához. Nem olyan nagy, mint talán ő hiszi, de nem is olyan kicsiny, mint ellenfelei hirdetik. A magyar közéletnek egy jó középszerű tényezője. Nem lesz talán elég circumspectus és prudens az alkudozásoknál, de elég erélyes lesz a rendeletek végrehajtásánál. Remélhető, hogy teljesen fölismeri új állásának fontosságát. Neki ott térítő és fékező hivatása lesz. A csomó, mely megoldandó lesz általa, egy eddig nem ellenőrizett román szellemből, és sokáig kiváltságol szász értelmiségből bogzódott össze. Svét idegen ajkú és ellenséges irányú főgymnáziummal és ezen intézetek kisugárzásával kell neki számolni. Itt már nem lesz elegendő eszköz sem a puszta parancs, sem a Verdienst-kreuzok osztogatása. Lelemény kell ide az eszközök megválasztásához. A grammatikai magyarosításról itt szó sem lehet, de a magyar állameszme megkedveltetéséről igenis lehet. Javítani a helyzeten minden irányban ; súlyt fektetni a közgazdasági és kulturális érdekekre: ez az, ami eredményre vezethet. A pártpolitikának szolnok-dobokamegyei brusque érvényesítésével itt föl kell hagyni, mert előbbre való az állam a pártnál, a haza Tisza Kálmánnál. A szászok értelmisége mely ellenségünk, és a szászok népe közt — mely jó barátunk, ép úgy meg kell tenni a különbséget, mint a románok között. E különbség fölismerése jó vezető fonalul szolgálhat annak, a ki tud és akar gondolkozni. If AZ„ELLENZÉK" TÁRCZÁJA. 1883. november 28. Antonia. — Beszély. Irta: Edith. — (Folytatás.) A grófné elve ellen volt a korai bemutatás, aztán rá is ér még nagy leány lenni. Szerencse, hogy most nem látott a mama, tudom, hogy okvetlen beismertetné velem, hogy nem vagyok nagy leány, fejezé be a beszédet Antonia. — Az lesz a jövő farsangon, felelt az I ifjú, s akkor majd lesz szerencsém a grófné ő nagyságának is bemutatni magam. Csak elfogadjon, gondola magában Helen, ki az Obert családot biréből ismerte, s tudta, hogy bár régi nemes család, de sem báró, sem gróf. S ismerte a grófnét is jól, ki egyike v°lt a legögösebb arisztokratáknak s tudta, így nem fogja jó szemmel nézni, ha leánya körül egyszerű nemes, rang nélküli Szalemberek kezdenének forgolódni. Ha hó! hopp la! hangzott a bokrok sűrűjéből, s gyönyörű agarak ugrándoztak de jó távolba hagyva magok után uraikat, Obert megállóit ! Pajtásaim megérkeztek, szólalt meg az ifjú. E szép nap reggelére találkát adtunk e patak szélén, s innen az erdőbe akabehatolni. — Úgy látszik, az első szép tavaszi napra sokan számítottunk, hogy a hosszú tél után a szabadságot, a friss levegőt élvezhessük. — Mióta várok már én is reá, szólt Antonia, csaknem elvesztettem türelmemet. Nagyságtoknak alkalmatlan volna enynyi idegennel találkozni, úgy inkább eléjük sietek mielőtt ügyelmük erre fordulna. Pedig — s Antoniára egy gyöngéd pillantást vetve — folytatásokkal szebben kezdődött e nap, hogy sem ily hamar félbeszakítani ne sajnálnám, s folytatása talán csak a farsangon leend. Van szerencsém ajánlani magam. Kezeiket csókolom. Előbb ígérjen hallgatást, hogy ügyetlenségemről nem fecseg barátjainak, tudom jól mulatnának felettem, fordult gyermekes kérő hangon Antonia Obert felé. Legyen nyugodt nagyság, még nevét sem fogom kiejteni előttük. E véletlen találkát s kedves emlékét magamnak fogom tartani. Úgy, úgy Obert úr, ez szép lesz öntől. Isten vele. . . . S kezet fogva a hölgyekkel, gyors léptekkel sietett társai felé, kiket csak egy fordulat választott el a nőktől s más irány követésére beszélve rá őket, nemsokára ellenkező irányba s mind távolabb, távolabb hangzott a kutyák csaholása. A lányok hallgatva néztek a szép ifjú után, mig csak el nem tűnt szemük elől. A nevelünk lopva növendékére pillantott mintegy fürkészve a hatást... Jól tudtam, hogy minél elrejtettebben őriznek egy lányt és féltik ideje korán férvnkkal hozni össze, egy véletlen alkalom, találkozás, annál mélyebb benyomást tesz rájuk. S jóllehet minden lány azt képzeli, hogy az érzelem mit azon legelső ügyes férj iránt érez, ki őt mint serdülő lányt először ügyelemre méltatja: szerelem, mindazonáltal ez csakugyan nagyon gyakori dolog, sőt legtöbb esetben igaz — Antonia szemei még mind merengve tekinttek azon hely felé ho! az ifjú eltűnt. — Nos Antóniám megjelent a mesebeli királya ügye ? de azért ne feledkezzék meg Helénről, ne álmodozzék mintha csak egyedül volna !... Nem kisasszony, nem feledkezem meg, de épen arról gondolkoztam, hogy e nap valóban úgy kezdődik, mint a mesékben. Egy natal leány elmegy a patak mellé sétálni, ott véletlenül találkozik egy natal emberrel és ... Antónia elpirult és elualgatott. És... folytatá Ilelén? Antonia akadozva folytatá és . . . a kezdete többnyire ilyen tonna, de...Helén szeretetteljesen ölelte át a piruló lányka derekát de ezért nem kell ám mindjárt azt hinni, hogy a legelső szép férfiban föltaláltuk azt az ideált, mit mindenki alkot magában. Úgy úgy kedvesem, száljunk le a ticitire, ne feledjük hogy itt vagyunk. Lám a szegény kis gnom mióta integet, hogy ’reggelizhetünk, s még halaink számát sem tudjuk. S mint egy jó testvér átkarolva vezette növendékét elhagyott helyükhöz. Csak a mamának ne szóljon kisaszszony, mert ha megtudja e véletlen találkozást, többé nem engedi helyre kirándulni Azt a nélkül sem teszszük többé kedvesem. Az nem volna tőlünk helyes most a véletlenség így hozta magával, de egy második találkozás már nem volna ily természetes, s mindnyájan feszerezve éreznek magunk. Hogy Obert el fog jönni, az több mint valószínű, sőt egyiatal könnyűvérű férfiról az ellenkező alá hihető, s náluk az nem jó beszámítás alá, de nálunk nőkről a tetteket sokkal szigorúbban ítélik meg. És egy nő, ki szándékosan keresi valamely férfi társaságát semmi esetre sem a legjobb színben tűnik fel. Antonia hallgatva követte társnőjét, ki tudja mi mindenféle érzelmek nem vonultak át ifjú lelkén. Nagyon természetesnek tetszett Héléu előtt, hogy pajzán növendéke most szótalanabb és merengőbb, mint rendesen. A reggelizés alatt Héléu Kisasszonynak volt gondja reá, hogy a beszédet más irányba terelje, s így belevonja növendékét a beszélgetésbe, miközben gyönyörrel szemlélte őt, kinek halvány arczára a tavaszi szellő s talán az átélt rövid epizód, kellemes rózsaport csalt. A halak számbavétele után pedig hazaindultak, a kis gnom ezúttal nehézkesebben ballagott utánuuk, czipelve a vízzel telt halas medenczét. Sietniük kellett, hogy a kellő időben othon legyenek, mert az óra már kettőre járt, s még magukat kipihenni s az ebédhez átöltözködni idő kellett. Az ebéd utáni időt pedig a grófné szerette sétakocsizásra használni föl. Ez egy alkalma lévén az időt leánya társaságában tölteni, midőn is nevelőnőnek jogában állt ez idő fölött rendelkezni, akár követni őket kocsizásukban, akár fölhasználni szabadságát, hogy egyedül lehessen. Természetesen ő az utóbbit választotta rendesen, ámbár növendékét rendkívül szerette. Tiz év sok idő, s ez idő alatt ő megtanulta szeretni Antóniát, szerette mint testvérét, vagy mint barátnéját, szerette vele született finom, gyöngéd, előzékeny modorát, melyet az ezelőtt 5 évvel meghalt gyöngéden szerető gróftól, atyjától örökölt A grófnétól nem lehetett ily kellemes véleménynyel. A grófné jó asszony volt a maga módja szerint, de végtelen büszke és hideg. Ő az eszével mérlegelt mindent. Férjét szerette, mint a hogy lehetetlen volt nem szeretnie azt a férfiasan szép gyöngéd előzékeny modorú grófot, ki kivételképpen egészen családjának áldozta szive egész melegét. (Folyt. köv.) Politikai hírek. Besztercze Naszód megye főispánja. A hivatalos lap mai száma a következő kir. kéziratot közli: A belügyminisztérium vezetésével megbízott magyar miniszterelnököm előterjesztése folytán, báró Bánffy Dezsőt, Szolnok-Dobokamegye főispánját, ezen minőségében való meghagyása mellett, ideiglenes minőségben Besztercze-Naszódmegye főispánjává is ezennel kinevezem. Kelt Gödöllőn, 1883. november hó 2-j én. Ferenci József, s. k. Tisza Kálmán, s. k. — A katholikus alapok és alapitványok kezelését ellenőrző bizottság rövid idő előtt albizottságot küldött ki azon utasítással, hogy készítse elő azon jelentést, melyet a bizottság eddigi működéséről ő Felségéhez kíván felterjeszteni. Az albizottság e hó 20. és 21-dikén Haynald bibornok-érsek elnöklete alatt több órai tanácskozást tartott s megalapította javaslatát.E javaslatéit, mint a M. A. közli, a nagybizottság a jövő hó 2-án s esetleg a következő napokon fogja tárgyalás alá venni. — Csehország kettéválasztása. A cs Írországi német képviselők, közelebbről Prágában értekezletet tartottak, melyben afelett voltak határozandók, mily formában fejezzék ki Csehország nyelvi, illetőleg közigazgatási kettéválasztására vonatkozó követelésüket. Az értekezleten, melyen Schmeykal elnökölt, 70 képviselő jelent meg s három rezolució hozatott. Az első rezolució, melyet a kettéválasztans tárgyában Knoll tanár terjesztett be, igy hangzik: A csehországi német népfaj izgatottsága mind jobban követeli az oly közigazgatási fölosztást mely a németeket fölszabadítaná minden nyelvi kényszer alól anélkül, hogy csorbítaná Ausztria egységét. A képviselők e követelést jogosnak s államjogi átalakulás nélkül keresztülvihetőnek tartják. Kötelezve érzik tehát magukat, hogy mindenekelőtt oda működjenek, hogy először, úgy a reich sratliban mint a cseh országgyűlésben a közigazgatási fölosztás nyelvi tekintetben lehetőleg egyforma közigazgatási és törvénykezelési kerületekre, valamint a másodfokú fórumok megfelelő szervezése érvényre jusson; másodszor: a reichszathban a nyelvrendelet és a német állami nyelv tárgyában javaslatok tárgyaltassanak. E javaslatot egyhangúlag elfogadták. A második resoilutió, melyet a tartózkodási politikára nézve terjesztett be Schmeckal, ekkép szól: Megfontolásával annak, hogy a reichsrathból való kilépés, mit a német Ausztria együvé tartozását a legnagyobb mértékben érintő ügy tárgyalandó: e kérdés eldöntése az illető testületekben egy v együtt párthívek öszszessége által hozott határozatoknak tartandó fönn. Egy harmadik rezolució, azt az indítványt, hogy pártgyűlés hivassák össze, a csehországi németek bizalmi férfia, elhatározása alá bocsátja, akik a bécsi központi párttal egyetértőleg fognak eljárni. A Tisztelt Ház, Budapest 1883. nov. 27. Ez a vita a viz nehézségére alapitott óraszerkezetet juttatja eszembe. Darabig hallgat, szendereg, majmer, mozdulatlan s aztán egyszerre, midőn szivültig telt — láthatatlan irányból — a medencze saját súlyánál fogva fordul egyet a tengelyén, s egy nagy adag víz kilocscsan belőle. Olyan csendesen folyt a tárgyalás a 88-ik szakaszig, mintha egy homokóra eregetné le szemeit, s itt egyszerre, mintha az óramű átváltozott volna, a beszédeknek egész zuhanyja omlott ki a medencéből. Minő vallást kövessenek a keresztyén és zsidó házasságból született gyermekek ? ez volt a kérdés. A javaslat szerint a szülők megegyezése legyen az irányadó, de meg nemegyezés esetén a fiú kövesse az apa, a leány az anya vallását. Irányi fél a reversálisoktól, de tiszteletben kívánja tartani a szülők elhatározási jogát, s ennélfogva oda módosítja a javaslatot, hogy a szülők megegyezésénélsemmiféle írásbeli nyilatkozat ne legyen érvényes. Kis Albert talpra esetten polemizál Iványival, s a vegyes házasságok addigi szabását, hogy t. i. nemszerint kövessék a gyermekek a szülök vallását, kívánja alkalmaztatni. Madarász szintén ezt óhajtja, azzal a formai külünbséggel, hogy nem a vegyes házasságokra hivatkozik, hanem az 1868 i. ez. 5.3 szakaszára. Gündücs Benedek oda módosítja a szakaszt, hogy valamennyi gyermek legyen keresztény. Hofmann Pál azt kívánja, hogy az apa határozza meg a gyermekek vallását. Panner miniszter védte a javaslatot, Literáty előadó csatlakozott Irányihoz. Ilyen formán nem lehetett tudni, hogy ki lesz a győztes. A vita élénk és érvekben gazdag volt. Mióta az antiszemiták visszavonultak, a tárgyalás rendes mederben folyó olykor magasabb régiókat is érint. A ház türelmes és ügyes. Ritka szónok, akit meg ne hallgatna. Látszik a javaslaton, hogy nem kabinetkérdés. Mindenki szívesen fogadja az ellenfél argumentumait, s ezeknek súlya szerint igyekszik megállapodásra jutni. Ez igen érdekes és ritka látvány a magyar képviselőházban. Máskor, igen nagy fontosságú javaslatoknál is, mint közelebbről a horvátkérdés volt, a vita harmadik napján már zúgott a kormánypárt, nem ügyelt, tüntetőleg társalgot, s a folyósón mindenkit hibáztatott, hogy miért beszél. Nem lévén neki magának argumentuma, mintegy neheztelni látszott ellenfeleire, hogy azoknak miért van. De most nem türelmetlenkedik, holott már hétfőre befejezni vélték a tárgyalást, s nagy valószínűséggel szerdán is csak úgy végződik el, hogy az új szövegezés végett a bizottsághoz visszautasított szakaszok, a jövő hét valamelyik napján ismét tárgyalás alá kerülnek. A vita csendes folyamát az a kérdés, hogy a kiengesztelhetetlen gyűlölség képezzen-e válási czimet? megint megakasztotta. A javaslat szerint ezen érzelem válási czim ugyan, de csak két évi együttlét után. Kovács Albert indokoltatni kívánja a felek által a gyűlölséget. Göndöcs helyesli. E közben feltételesen összeházasítja Iványit egy zsidó leánynyal, ami a háznak nagyon jól esett. Egyszerre az általános és hangos derültség megszakad. A szélsőbal és egy új szónok mutatja be magát. A napló szerint nem egészen új, mert egy erdővidéki kérvény alkalmával már szólott volt, de feltűnő kevesen voltak jelen, s maga a tárgy lokális érdekű volt. Az ilyen felszólalást a t. Ház nem szokta beszédszámba venni. Incze Józsefet őszinte örömmel hallgatta pártja, s nagy ügyelemmel ellenfelei. Formás szónok és formás beszéd — mondták minden oldalról. Hangja nem bizonyult oly terjedelmesnek, mint érvelése, de azért lekötötte mindvégig a ház ügyeimet. Ő a gyülölséget egyáltalában nem akarja fölvenni a válási czimek közé. A kath. egyház ezen véleményét magasabb eszményi szempontokból vette védelme alá. A ház kath. papjai tanulhattak volna tőlle modort. Incze megmutatta, hogy a házassági intézmény „szentség“ — természetét lélektanilag és sociológilag is lehet védelmezni, és nem csak fanatikus káromkodásokkal, mint azt a Ház klérusa tette. Felfogásának nem akadtak barátai, de beszéde hatott, mint az az erős, meggyőződéssel mindig történni szokott. A ház az eredeti javaslatot fogadta el. Beszédének végeztével, jó barátai tömegesen mentek Inczéhez és szívélyesen gratuláltak egm mindennapi sikerhez. Bartha Miklós sajtóperei a kir. luka elölt. A kir. Curia sajtóügyi tanácsa mint tegnapi táviratunk már röviden jelezte, tegnap délelőtt tárgyalta Bartha Miklós országgyűlési képviselőnek és a kolozsvári „Ellenzék“ szerkesztőjének semmiségi panaszait, melyeket a Szász Domokos és dr. Szász Béla elleni sajtóperében nyújtott be. Elnök volt Perczel, előadó Tóth Lőrincz; szavazó birák : Soltész, Babos, Vértesi, Manoilovich és Ocsvay, jegyző Borszéky Károly. A Szász Domokos által inkriminált czikk, az „Ellenzék“ 1882. deczember 16-iki számában jelent meg, „Demagógia“ czim alatt. Szász Domokos ebben a czikkben néplázitónak, izgatónak van nevezve és azzal vádolva, hogy valami „lomblegelőt“ kereskedési czélokra használt föl. Bartha a cikkért elvállalta a szerzőséget és az esküdtszéki tárgyalást október 29-én tartották meg Kolozsvárt. Tárgyalás közben a tanuk vallomásából ki volt vehető az a körülmény, hogy a lomblegelő kérdését nem Szá.v. Domokos, hanem Szász András rzta szőnyegre. A tárgyalás folyamában továbbá Eötvös Károly védő azt a kérdést akarta feltenni a tanuknak, hogy a közönség a szóban forgó ügyről mikép vélekedett . Ezt a kérdést a bíróság nem engedte feltenni. Az esküdtek az inkriminált czikkben rágalmazást és becsületsértést láttak. A sajtóbíróság ennek következtében Barthát (3 heti fogházra és 2100 fi ) pénzbírságra ítélte. Szász Domokos vádlevelében az inkriminált czikket egyáltalában sérelmesnek mondta, de nem jelölte ki, hogy melyik kifejezés involvál becsületsértést és melyik rágalmazást. A semmiségi panasz kifogásolja azt, hogy az esküdteknek feltett kérdésekből nem tűnik ki, hogy melyik kifejezés tartalmaz rágalmazást s melyik becsületsértést. A tárgyalás folyamában Eötvös Károly védő atett kérdések helyett most újakat kért alkalmazni. A sajtóbíróság e kérelmet elvetette. Felemlíti továbbá azt a