Ellenzék, 1883. július-december (4. évfolyam, 143-297. szám)

1883-11-28 / 273. szám

Negyedik évfolyam Kolozsvár, szerda, november 28. 1883. SZERKESZTŐI IRODA: Belkirály-uti­a 16. .sz. hová a lap szellemi részét illető közlemények czimzemlék. AZ „ELLENZÉKI "ELŐFIZETÉSI DIJA: Vidékre postán, vagy helyben házhoz hordva Egész ím......................IC írt.,­­ Negyedév a ... 4 fit. Félévre........................... 8 fit. Egy hóra helyben . 1 fit 50 kr. Egyes szám ára 5 kr. Megjelenik az Ellenzék, mindennap, a vasár- és ünnepnapok kivételével. Kéziratok nem adatnak vissza. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI NAPILAP. K­I­ADÓ­HIVAT­AL: Kolozsvárt, Belkirály utcza 16. szám. A HIRDETÉSI DIJAK alku utján állapíttatnak meg. Bélyegdij minden hirdetés után 30 kr. Nagyobb és gyakoribb hirdetéseknél külön kedvezményt nyújt a kiadó­hivatal. Nyílttéri czikkek gázmond sora után 20 kr. fizetendő. B. Bánffy Dezső. A hír sokszor felmerült, soha sem czáfoltatott meg, s miután mindenki által természetesnek találtatott, tehát most már nem is meglepő, hogy dr. Bánffy Dezső tlesztercze-Naszód megye főispánjává neveztetett ki. Ellőbbi állá­sát szintén megtartja s épen ezért ezen újabb kinevezésnek „ideiglenes“jelleget ad a királyi kézirat. E szerint két nagy megyének a kormányzása lesz a Bánffy báró kezébe letéve. Nem csekély feladat. Elkényesz­­tetett románok Naszód vidékén, Sehul­­vereintől fölzaklatott szászok Beszter­ce vidékén s zsörtölődő magyar ne­messég Szolnok-Dobokából — ezen ele­meket kell hol csillapítani, hol elszen­­deríteni, hol megfékezni. Erély, böl­csesség és tapintat kell ide. Mert más­ként kell ám bánni a románnal, mint a szászszal és másként a magyarral, mint a románnal. Eltalálni ezt a mi­kéntet:­­hez kell a bölcsesség; jól alkalmazni azt: ehez kell a tapintat; semmit sem engedni ott, hol az állam ivarlási érdekei vannak felvetve. 5 ! ö ehez kell az erély. Meg lesz-e ez b. Bánffy Dezsőben ? Még nincsen kipróbálva. Ő még mindig fiatal, a forrás állapotában, sok tettvágygyal és azzal az egészen saját­­szerű önérzettel, melyet a legtöbb er­délyi mágnás, a maga hegyek közé zárt mivoltában, csupa divatból, de rendesen indokolatlanul táplál önmaga iránt. A „legtöbb“ — mondjuk, de szerencsére nem mindenik. Vannak sze­­rénykedők is fölös számmal és vannak valóban tanult emberek — habár ke­vesen. B. Bánffy Dezső mindenesetre azok­hoz tartozik, kikben több az akarat, mint a tehetség és több a tevékenység, mint a megfontolás. A­mit ez ideig Ótolnok-Dobokában tett, abban sok volt az okvetetlenkedés. Mintamegyét akart belőle minden áron formálni s az ered­mény az, hogy a községek pótadója átlag 50—60 százalék. Ez így igen drága ár. Önkormányzati igazgatás he­lyett teremtett bureaucratikus igazga­tást. A független és gondolkozó elemet leszorította a cselekvés mezejéről. Sem­miféle véleményt nem acceptált, ha az nem az ő irodájából került ki, de a magáét csalhatatlannak hitte. Jobb a hatalom, mint az érv; jobb az erőszak, mint a jog; jobb a szolga, mint az ember; és mindenek fölött legjobb a rubrika. De valljuk meg, a kormány nem nagyon válogathat. Besztercze-Naszód kormányzására dr. Bánffynál alkalma­sabb embert mégis nehezen kaphatott volna. Jó magyarságához nem fér ké­tely, sem megbízhatóságához. Nem olyan nagy, mint talán ő hiszi, de nem is olyan kicsiny, mint ellenfelei hirde­tik. A magyar közéletnek egy jó kö­zépszerű tényezője. Nem lesz talán elég circumspectus és prudens az alkudozá­soknál, de elég erélyes lesz a rendele­­tek végrehajtásánál. Remélhető, hogy teljesen fölismeri új állásának fontosságát. Neki ott térí­tő és fékező hivatása lesz. A csomó, mely megoldandó lesz általa, egy eddig nem ellenőrizett román szellemből, és soká­ig kiváltságol szász értelmiségből bog­­zódott össze. Svét idegen ajkú és ellen­séges irányú főgymnáziummal és ezen intézetek kisugárzásával kell neki szá­molni. Itt már nem lesz elegendő esz­­köz sem a puszta parancs, sem a Ver­­dienst-kreuzok osztogatása. Lelemény kell ide az eszközök megválasztásához. A grammatikai magyarosításról itt szó sem lehet, de a magyar állameszme megkedveltetéséről igenis lehet. Javítani a helyzeten minden irány­ban ; súlyt fektetni a közgazdasági és kulturális érdekekre: ez az, a­mi ered­ményre vezethet. A pártpolitikának szol­­nok-dobokamegyei brusque érvényesíté­sével itt föl kell hagyni, mert előbbre való az állam a pártnál, a haza Tisza Kálmánnál. A szászok értelmisége mely ellenségünk, és a szászok népe közt — mely jó barátunk, ép úgy meg kell tenni a különbséget, mint a romá­nok között. E különbség fölismerése jó vezető fonalul szolgálhat annak, a ki tud és akar gondolkozni. If AZ„ELLENZÉK" TÁRCZÁJA. 1883. november 28. Antonia. — Beszély. Irta: Edith. — (Folytatás.) A grófné elve ellen volt a korai be­mutatás, aztán rá is ér még nagy leány lenni. Szerencse, hogy most nem látott a ma­ma, tudom, hogy okvetlen beismertetné ve­lem, hogy nem vagyok nagy leány, fejezé be a beszédet Antonia. — Az lesz a jövő farsangon, felelt az I ifjú, s akkor majd lesz szerencsém a gróf­né ő nagyságának is bemutatni magam. Csak elfogadjon, gondola magában He­­len, ki az Obert családot biréből ismerte, s tudta, hogy bár régi nemes család, de sem báró, sem gróf. S ismerte a grófnét is jól, ki egyike v°lt a legögösebb arisztokratáknak s tudta, így nem fogja jó szemmel nézni, ha le­ánya körül egyszerű nemes, rang nélküli Szalem­berek kezdenének forgolódni. Ha hó! hopp la! hangzott a bokrok sűrűjéből, s gyönyörű agarak ugrándoztak de jó távolba hagyva magok után uraikat, Obert megállóit ! Pajtásaim megérkeztek, szólalt meg az ifjú. E szép nap reggelére találkát adt­unk e patak szélén, s innen az erdőbe aka­­behatolni. — Úgy látszik, az első szép tavaszi napra sokan számítottunk, hogy a hosszú tél után a szabadságot, a friss levegőt él­vezhessük. — Mióta várok már én is reá, szólt Antonia, csaknem elvesztettem türelmemet. Nagyságtoknak alkalmatlan volna eny­­nyi idegennel találkozni, úgy inkább eléjük sietek mielőtt ügyelmük erre fordulna. Pedig — s Antoniára egy gyöngéd pillantást vet­ve — folytatá­­­sokkal szebben kezdődött e nap, hogy sem ily hamar félbeszakítani ne sajnálnám, s folytatása talán csak a far­sangon leend. Van szerencsém ajánlani ma­gam. Kezeiket csókolom. Előbb ígérjen hallgatást, hogy ügyet­lenségemről nem fecseg barátjainak, tudom jól mulatnának felettem, fordult gyermekes kérő hangon Antonia Obert felé. Legyen nyugodt nagyság, még nevét sem fogom kiejteni előttük. E véletlen ta­lálkát s kedves emlékét magamnak fogom tartani. Úgy, úgy Obert úr, ez szép lesz öntől. Isten vele. . . . S kezet fogva a hölgyekkel, gyors léptekkel sietett társai felé, kiket csak egy fordulat választott el a nőktől s más irány követésére beszélve rá őket, nem­sokára ellenkező irányba s mind távolabb, távolabb hangzott a kutyák csaholása. A lányok hallgatva néztek a szép ifjú után, mig csak el nem tű­nt szemük elől. A nevelünk lopva növendékére pillan­tott mintegy fürkészve a hatást... Jól tudta­m, hogy minél elrejtettebben őriznek egy lányt és féltik ideje korán fér­­vnkkal hozni össze, egy véletlen alkalom, találkozás, annál mélyebb benyomást tesz rájuk. S jóllehet minden lány azt képzeli, hogy az érzelem mit azon legelső ügyes férj iránt érez, ki őt mint serdülő lányt először ügyelemre méltatja: szerelem, m­ind­­azonáltal ez csakugyan nagyon gyakori do­log, sőt legtöbb esetben igaz — Antonia szemei még mind merengve tekinttek azon hely felé ho! az ifjú eltűnt. — Nos Antóniám megjelent a mesebeli királya ügy­e ? de azért ne feledkezzék meg Helénről, ne álmodozzék mintha csak egye­dül volna !... Nem kisasszony, nem feledkezem meg, de épen arról gondolkoztam, hogy e nap valóban úgy kezdődik, mint a mesékben. Egy natal leány el­megy a patak mellé sé­tálni, ott véletlenül találkozik egy natal em­berrel és ... Antónia elpirult és elu­­algatott. És... folytatá Ilelén? Antonia akadozva folytatá és . . . a kezdete többnyire ilyen tonna, de...Helén szeretetteljesen ölelte át a piruló lányka derekát de ezért nem kell ám mindjárt azt hinni, hogy a legelső szép férfiban föltalál­tuk azt az ideált, mit mindenki alkot ma­gában. Úgy úgy kedvesem, száljunk le a ticiti­re, ne feledjük hogy itt vagyunk. Lám a szegény kis gnom mióta inte­get, hogy ’reggelizhetünk, s még halaink számát sem tudjuk. S mint egy jó testvér átkarolva vezet­te növendékét elhagyott helyükhöz. Csak a mamának ne szóljon kisasz­­szony, mert ha megtudja e véletlen talál­kozást, többé nem enged­i helyre kirán­dulni Azt a nélkül sem teszszük többé ked­vesem. Az nem volna tőlünk helyes most a véletlenség így hozta magával, de egy má­sodik találkozás már nem volna ily ter­mészetes, s mindnyájan feszerezve éreznek magunk. Hogy Obert el fog jönni, az több mint valószínű, sőt egy­iatal könnyűvérű férfiról az ellenkező al­á hihető, s náluk az nem jó beszámítás alá, de nálunk nőkről a tetteket sokkal szigorúbban ítélik meg. És egy nő, ki szándékosan keresi valamely fér­fi társaságát semmi esetre sem a legjobb színben tűnik fel. Antonia hallgatva kö­vette társnőjét, ki tudja mi mindenféle ér­zelmek nem vonultak át ifjú lelkén. Nagyon természetesnek tetszett Héléu előtt, hogy pajzán növendéke most szótalanabb és me­­rengőbb, mint rendesen. A reggelizés alatt Héléu Kisasszony­nak volt gondja reá, hogy a beszédet más irányba terelje, s így belevonja növendékét a beszélgetésbe, miközben gyönyörrel szemlél­te őt, kinek halvány arczára a tavaszi szel­lő s talán az átélt rövid epizód, kellemes rózsaport csalt. A halak számbavétele után pedig ha­zaindultak, a kis gnom ezúttal nehézkeseb­­ben ballagott utánuuk, czipelve a vízzel telt halas medenczét. Sietniük kellett, hogy a kellő időben othon legyenek, mert az óra már kettőre járt, s még magukat kipihenni s az ebédhez átöltözködni idő kellett. Az ebéd utáni időt pedig a grófné sze­rette sétakocsizásra használni föl. Ez egy alkalma lévén az időt leánya társaságában tölteni, midőn is nevelőnőnek jogában állt ez idő fölött rendelkezni, akár követni őket kocsizásukban, akár fölhasználni szabadsá­gát, hogy egyedül lehessen. Természetesen ő az utóbbit választotta rendesen, ámbár növendékét rendkívül sze­rette. Tiz év sok idő, s ez idő alatt ő meg­tanulta szeretni Antóniát, szerette mint testvérét, vagy mint barátnéját, szerette vele született finom, gyöngéd, előzékeny modorát, melyet az ezelőtt 5 évvel meghalt gyöngéden szerető gróftól, atyjától örökölt A grófnétól nem lehetett ily kellemes véle­­m­énynyel. A grófné jó asszony volt a ma­ga módja szerint, de végtelen büszke és hi­deg. Ő az eszével mérlegelt mindent. Fér­jét szerette, mint a hogy lehetetlen volt nem szeretnie azt a férfiasan szép gyöngéd előzékeny modorú grófot, ki kivételképpen egészen családjának áldozta szive egész me­legét. (Folyt. köv.) Politikai hírek. Besztercze Naszód­ megye fő­ispánja. A hivatalos lap mai száma a következő kir. kéziratot közli: A belügyminisztérium vezetésével megbízott magyar miniszterelnököm elő­terjesztése folytán, báró Bánffy Dezsőt, Szolnok-Dobokamegye főispánját, ezen minőségében való meghagyása mellett, ideiglenes minőségben Besztercze-Na­­szódmegye főispánjává is ezennel ki­nevezem. Kelt Gödöllőn, 1883. november hó 2-j­ én. Ferenci­ József, s. k. Tisza Kálmán, s. k. — A katholikus alapok és alapitványok kezelését ellenőrző bizottság rövid idő előtt albizottságot küldött ki azon utasítással, hogy készítse elő azon jelentést, melyet a bizottság eddigi működéséről ő Felségéhez kíván felterjeszteni. Az albizottság e hó 20. és 21-dikén Haynald bibornok-érsek el­nöklete alatt több órai tanácskozást tartott s megalapította javaslatát.­­E javaslatéit, mint a M. A. közli, a nagybizottság a jövő hó 2-án s esetleg a következő napokon fogja tárgyalás alá venni. — Csehország kettéválasztása. A cs­ Ír­országi német képviselők, közelebbről Prá­gában értekezletet tartottak, melyben afelett voltak határozandók, mily formában fejez­zék ki Csehország nyelvi, illetőleg közigaz­gatási kettéválasztására vonatkozó követe­lésüket. Az értekezleten, melyen Schmeykal elnökölt, 70 képviselő j­elent meg s három rezolució hozatott. Az első rezolució, me­lyet a kettéválasztans tárgyában Knoll ta­nár terjesztett be, igy hangzik: A csehor­szági német népfaj izgatottsága mind job­ban követeli az oly közigazgatási fölosztást mely a németeket fölszabadítaná minden nyelvi kényszer alól anélkül, hogy csorbí­taná Ausztria egységét. A képviselők e kö­vetelést jogosnak s államjogi átalakulás nél­kül keresztülvihetőnek tartják. Kötelezve érzik tehát magukat, hogy mindenekelőtt oda működjenek, hogy először, úgy a reich sratliban mint a cseh országgyűlésben a közigazgatási fölosztás nyelvi tekintetben lehetőleg egyforma közigazgatási és tör­vénykezelési kerületekre, valamint a másod­fokú fórumok megfelelő szervezése érvény­re jusson; másodszor: a reichszathban a nyelvrendelet és a német állami nyelv tár­gyában javaslatok tárgyaltassanak. E ja­vaslatot egyhangúlag elfogadták. A második resoilutió, melyet a tartózkodási politikára nézve terjesztett be Schmeckal, ekkép szól: Megfontolásával annak, hogy a reichsrathból való kilépés, mit a német Ausztria együvé tartozását a legnagyobb mértékben érintő ügy tárgyalandó: e kérdés eldöntése az il­lető testületekben egy v együtt párthívek ösz­­szessége által hozott határozatoknak tar­tandó fönn. Egy harmadik rezolució, azt az indítványt, hogy pártgyűlés hivassák össze, a csehországi németek bizalmi férfia, elha­tározása alá bocsátja, a­kik a bécsi köz­ponti párttal egyetértőleg fognak eljárni. A Tisztelt Ház, Budapest 1883. nov. 27. Ez a vita a viz nehézségére alapitott óraszerkezetet juttatja eszembe. Darabig hall­gat, szendereg, majm­er­, mozdulatlan s az­­tán egyszerre, midőn szivültig telt — látha­tatlan irányból — a medencze saját súlyánál fogva fordul egyet a tengelyén, s egy nagy adag víz kilocscsan belőle. Olyan csendesen folyt a tárgyalás a 88-ik szakaszig, mintha egy homokóra ere­getné le szemeit, s itt egyszerre, mintha az óramű átváltozott volna, a beszédeknek egész zuhanyja omlott ki a medenc­éből. Minő val­lást kövessenek a keresztyén és zsidó há­zasságból született gyermekek ? ez volt a kérdés. A javaslat szerint a szülők megegye­zése legyen az irányadó, de meg nemegyezés esetén a fiú kövesse az apa, a leány az anya vallását. Irányi fél a reversálisoktól, de tiszteletben kívánja tartani a szülők el­határozási jogát, s ennélfogva oda módo­sítja a javaslatot, hogy a szülők megegye­zésénél­­semmiféle írásbeli nyilatkozat ne le­gyen érvényes. Kis Albert talpra esetten polemizál Iványival, s a vegyes házasságok addigi szabását, hogy t. i. nemszerint kövessék a gyermekek a szülök vallását, kívánja alkal­maztatni. Madarász szintén ezt óhajtja, az­zal a formai kü­lünbséggel, hogy nem a ve­gyes házasságokra hivatkozik, hanem az 1868 i. ez. 5.3 szakaszára. Gündücs Benedek oda módosítja a szakaszt, hogy valamennyi gyermek legyen keresztény. Hofmann Pál azt kívánja, hogy az apa határozza meg a gyermekek vallását. Panner miniszter védte a javaslatot, Literáty előadó csatlakozott Irányihoz. Ilyen formán nem lehetett tudni, hogy ki lesz­ a győztes. A vita élénk és érvek­ben gazdag volt. Mióta az antiszemiták visszavonultak, a tárgyalás rendes meder­ben foly­ó olykor magasabb régiókat is érint. A ház türelmes és ügyes. Ritka szónok, a­kit meg ne hallgatna. Látszik a javaslaton, hogy nem kabinetkérdés. Min­denki szívesen fogadja az ellenfél argumen­tumait, s ezeknek súlya szerint igyekszik megállapodásra jutni. Ez igen érdekes és ritka látvány a magyar képviselőházban. Máskor, igen nagy fontosságú javas­latoknál is, mint közelebbről a horvátkérdés volt, a vita harmadik napján már zúgott a kormánypárt, nem ügyelt, tüntetőleg tár­salgot­, s a folyósón mindenkit hibáztatott, hogy miért beszél. Nem lévén neki magá­nak argumentuma, mintegy neheztelni lát­szott ellenfeleire, hogy azoknak miért van. De most nem türelmetlenkedik, holott már hétfőre befejezni vélték a tárgyalást, s nagy valószínűséggel szerdán is csak úgy végző­dik el, hogy az új szövegezés végett a bi­zottsághoz visszautasított szakaszok, a jövő hét valamelyik napján ismét tárgyalás alá kerülnek. A vita csendes folyamát az a kérdés, hogy a kiengesztel­het­etlen gyűlölség képez­­zen-e válási czimet? megint megakasztotta. A javaslat szerint ezen érzelem válási czim­ ugyan, de csak két évi együttlét után. K­o­­vács Albert indokoltatni kívánja a felek által a gyűlölséget. Göndöcs helyesli. E köz­ben feltételesen összeházasítja Iványit egy zsidó leánynyal, a­mi a háznak nagyon jól esett. Egyszerre az általános és hangos de­rültség megszakad. A szélsőbal és egy új szónok mutatja be magát. A napló szerint nem egészen új, mert egy erdővidéki kér­vény alkalmával már szólott volt, de fel­tűnő kevesen voltak jelen, s maga a tárgy lokális érdekű volt. Az ilyen felszólalást a t. Ház nem szokta beszédszámba venni. Incze Józsefet őszinte örömmel hallgatta pártja, s nagy ügyelemmel ellen­felei. Formás szónok és formás beszéd — mondták minden oldalról. Hangja nem bizo­nyult oly terjedelmesnek, mint érvelése, de azért lekötötte mindvégig a ház ügyeimet. Ő a gyülölséget egyáltalában nem akarja fölvenni a válási czimek közé. A kath. egy­ház ezen véleményét magasabb eszményi szempontokból vette védelme alá. A ház kath. papjai tanulhattak volna tőlle mo­dort. Incze megmutatta, hogy a házassági intézmény „szentség“ — természetét lélek­tanilag és sociológilag is lehet védelmezni, és nem csak fanatikus káromkodásokkal, mint azt a Ház klérusa tette. Felfogásá­nak nem akadtak barátai, de beszéde ha­tott, mint az az erős, meggyőződéssel min­dig történni szokott. A ház az eredeti ja­vaslatot fogadta el. Beszédének végeztével, jó barátai tömegesen mentek Inczéhez és szívélyesen gratuláltak e­g­m mindennapi sikerhez. Bartha Miklós sajtóperei a kir. l­u­k­a elölt. A kir. Curia sajtóügyi tanácsa mint tegnapi táviratunk már röviden jelezte, teg­nap délelőtt tárgyalta Bartha Miklós or­­sz­ággyűlési képviselőnek és a kolozsvári „Ell­e­n­z­é­k“ szerkesztőjének semmiségi pa­naszait, melyeket a Szász Domokos és dr. Szász Béla elleni sajtóperében nyújtott be. Elnök volt Perczel, előadó Tóth Lőrincz; szavazó bir­ák : Soltész, Babos, Vér­tesi, Manoilovich és Ocsvay, jegyző Borszéky Károly. A Szász Domokos által inkrimi­nált czikk, az „Ellenzék“ 1882. deczember 16-iki számában jelent meg, „Demagógia“ czim alatt. Szász Domokos ebben a czikk­­ben néplázitónak, izgatónak van nevezve és azzal vádolva, hogy valami „lomblegelőt“ ker­eskedési czélokra használt föl. Bartha a c­­ikkért elvállalta a szerzőséget és az esküdtszéki tárgyalást október 29-én tar­tották meg Kolozsvárt. Tárgyalás közben a tanuk vallomásából ki volt vehető az a kö­rülmény, hogy a lomblegelő kérdését nem Szá.v­. Domokos, hanem Szász András r­zta szőnyegre. A tárgyalás folyamában továbbá Eötvös Károly védő azt a kér­dést akarta feltenni a tanuknak, hogy a közön­ség a szóban forgó ügyről mikép vélekedett . Ezt a kérdést a bíróság nem engedte feltenni. Az esküdtek az inkriminált czikkben rá­galmazást és becsületsértést láttak.­­ A sajtóbíróság ennek következtében Barthát (3 heti fogházra és 2100 fi ) pénzbírságra ítélte. Szász Domokos vádlevelében az inkri­minált czikket egyáltalában sérelmesnek mondta, de nem­ jelölte ki, hogy melyik ki­fejezés involvál becsületsértést és melyik rágalmazást. A semmiségi panasz kifogá­solja azt, hogy az esküdteknek feltett kér­désekből nem tűnik ki, hogy melyik kifeje­zés tartalmaz rágalmazást s melyik becsü­letsértést. A tárgyalás folyamában Eötvös Károly védő a­­tett kérdések helyett most újakat kért alkalmazni. A sajtóbíróság e kérelmet elvetette. Felemlíti továbbá azt a

Next