Ellenzék, 1886. július-december (7- évfolyam, 146-299. szám)

1886-07-01 / 146. szám

Kolozsvárt 1886 E. M. K. E. Kapácsy Vezete én Eger. Mióta a jobbak és nemesebbek fáradozásából e rovatunk foly, két teljes év óta : találkoztunk-e óévvel gyakrabban, mint a Kapácsyéval és Egerével? Felbuzduló sok volt, kitartó kevés. Összegek is jelentek meg nagyobbak, dúsabb forrásból, de fürd krajcárokból önfeláldozóbban összehozott adomány egy sincs a „nemzeti irányú művelődés” kicsiny pénztárában. — Hét évet és 3 tárczakönyvet küldött be, Kapácsy fáradozása s Eger áldozatkészsége, nem számitva e nemes városból más után jött szép összegeket. Lesz idő, hogy össze fogjuk állítani az egészet. Most midőn a Kapácsy által értékesítve beküldött bárczakönyvről számolnánk, s tudatnék, hogy nagyszivű barátunk és honfitársunk újabb könyvecskét kért, csak röviden érintjük, miképp 8 ivén a436 bárczakönyves fillérekből 1430 írt és 81 kr. gyűjtőtért egybe, és küldetett be hozzánk. Az aláírt kötelezettségek összege 3336 frt 81 krt. Ks ez összegre néz, ne csak az impozáns számot nézze, hanem a forrás természetét is. Nem néhány nagy úrtól, de százaktól jött e pénz, a nemzet átlagos zömétől. Jelen kimutatásunkban meg, mint a közvetlenül elébb közöltben, a gyermekek és az ifjúság filléreivel találkozunk. És egy oly adománynyal, melyik könnyet csal a szembe. A bárczakönyv kimutatása ez : Gyűjtőnk fölkérése folytán az angol kisasszonyok egri nőnevelő-intézetének bélés kisnövendékei s a vezetésük alatt álló tanitónő-képző-iskola tanulói 6 frt 40 kr értékűt vásároltak, vagyis: a 866. számú (méroök bárczakönyvből vett s előző számbeti nyugtázott 116 szelvény értékét (11 frt 60 kr) is idevéve, összesen: 18 frt értékűt . Szerencse Menyhért tanár úr, az egrigymnasium III-ad osztályú tanulói közt 5 frt értékű szelvényt volt szives elárusítani. — Búzás László tanitó ur, a „hatvani“ nevet viselő egri külváros Ilik negr?de róm. kath. hitközségi népiskolájának tanulói közt 1 osztr. frt. —Salay Pál tanitó az egri „maklári“ nevet viselő külvéros I. negyede róm. lath. népiskolájának tanulói közt 1 frt 20 kr. Göndör Ignácz, az egri ,maklári* nevet viselő külváros első negyed róm. kath. népiskolájának tanulói közt 45 kr. Ziska Béla, az egri „Sincz" nevet viselő külvárosi negyed róm. kath. hitközségi népiskolájának tanulói közt 60 kr. Józsa Pál, az egri „hatvani“ nevet viselő külváros első negyede róm. kath. népiskolájának tanulói közt 1 forint 50 krajczár. — Voitsek Imre, az egri „hatvani“ nevet viselő külváros első negyede róm. kath. népiskolájának tanulói közt 1 fit. Dienes József tanító, az egri „hatvani“ nevet viselő külváros IV. negyede községi népiskolájának tanulói közt 60 kr értékű szelvényt szíveskedtek elárusítani. Egerben állomásozó „magy. kir. hevesi 49 honvédzászlóalj“ legénysége 5 frt. Návásy Ferencz egri iparos 1 frt. Soltóka Henrik egri ügyvédjelölt 50 kr. Stőgl Károly egri magy. kir. adófelügyelőségi számtiszt 1 frt, Staud János egri építész 3 forint, egy magát megneveztetni nem óhajtó egri jóltevő (Buzáth Lajos egri gyógyszerész által) 5 frt, Lengei Sándor, magy. kir. államvasuti mérnök 3 frt, Kapáczy József egri kir. törvényszéki írnok 50 kr, Balkay Béla egri sütőmester 50 kr, Stuller József egri iparos 1 frt, Veréb Mátyás egri kir. aljárásbiró 1 frt, Tamásy Flórián egri iparos 50 kr, Mártonffy László Heves megye főügyésze 1 frt, Sárosy Antal egri káptalani józzágkormányzó 5 frt, Schidlauer Mór egri kereskedő 50 kr, Reiner Mór egri kereskedő 50 kr, Pelátsik Vincze egri kereskedő 30 kr. értékű szelvényt vásároltak. E szerint, a 891. számú bárczakönyv szelvényének elárusításából összesen 60 frt 5 kr. mással, de most midőn a nők egyedül voltak a salonban, Daphne és Irén egymás mellé ültek. — Lady Marcia és vendége tűzhely előtt foglaltak helyet. Lady Marcia az általa oly forrón szeretett fiukról beszélt, s vagy századikszor ismételte álmának a történetét. — Nagyon különös álom volt, mondá Lady Ryeford. A csapás rettenetes lehetett a grófra, folytató. Most már miután tudom, hogy milyen szerető szíve van, fel tudom bánatának a nagyságát fogni. Ekkor látta, hogy a Lady Marcia tekintete a szoba túlsó oldalán levő két szép fiatal főn nyugodott, s volt tekintetében s arczkifejezésében valami, amit Lady Ryeford nem tudott megérteni. — Lady Marcia, kérdé hirtelen, ki az a Rigby úr ? A nagyon értelmes és sokoldalú műveltséggel bíró férfi; nekem nagyon tetszik, de ki ő ? — Hát nem tudja kérdé Marcia, csodálkozva nézve fel. Én azt gondoltam, hogy Rigby urat mindenki ismeri. Ő a családi ügyvéd, és sógoromtól sokszor hallottam mondani, hogy Rigby az egyike az ország legtehetségesebb ügyvédeinek. A Cradoc birtokok ügyeit már évtizedek óta a Rigbyek vezették. — Közel lakik ide? kérdé Lady Ryeford. — Dale apátságban lakik, alig öt mértföldnyire innét, válaszolá Lady Marcia. — Gyakran jön ide? kérdó Lady Ryeford. Nem nagyon gyakran. Lord Cradoe majdnem mindennap átmegy hozzá Dalebe. Ha valami ügyet el kell igazítani rendesen a Rigby úr irodájába megy vele, mely összeg nyugtatjuk vételét ezennel köszönettel Marosvásárhelyi levél. A székelyegylet lakomája. Az ismerkedési estély a „székelyföldi iparmúzeum“ helyiségével kapcsolatos Szabó Józsefnél a vendéglőben tartatott meg, nagy számú résztvevőkkel, mely alkalommal a köszöntőknek egész áradata hangzott el a kedélyes vacsora közben. Lázár Álám országgyűlési képviselő nyitotta meg a toasztok sorát, a székelyegyletet és derék elnökét, Hajós Jánost köszöntve fel. Györffy Pető polgármester a város nevében köszönetet mondott az iparmúzeum szervezéséért a székelyegyletnek és a nagymérvű támogatásért és segédkezésért a magyar nemzeti kormánynak, amely ez örömünnepélyen is képviseltette magát, éltette a rokonszenves és megnyerő fellépésével máris mindnyájunkat meghódított miniszteri biztost, Szalay Imre cultus miniszteri osztálytanácsost. Deák Lajos , a székely anyavárosból, a székely ügy érdekében ide fáradott Dániel Gábor főispánt köszöntötte fel. Berzenczey István , a városunkban magát már is otthonosan érező, királyi táblai elnököt , Oberschall Adolfot, élteti, ki már is egyike a legnépszerűbb embereknek, s kit mi már magunkénak tekintünk, és székely ügyeink iránt is érdeklődvén, ezennel tiszteletbeli díszszékelynek felavatunk. Sándor Kálmán : elismerését fejezi ki az anyaország figyelmének, újabb időben mindinkább a székelység, (eddig mostohának tekintett gyermek.) felé való szeretetteljes közeledése felett, s a segítségünkre kinyújtott jobbot hálával elfogadja, mert mi is éreztük, a hazáért, s a haza magyar jellegének fenntartásáért, s nem csupán önmagunkért vívjuk a culturharczot, s a kik e harczban segítségünkre vannak, nemcsak nekünk, imádott magyar hazánknak tesznek szolgálatot. Ily szolgálatot tett a „székelyföldi iparmúzeum” szervezésének kivitele közül: Zláth Károly, és épen ezért őt köszönti fel. Hajós János egyleti elnök háláját fejezte ki az ünnepélyes és megható fogadtatásért, mely az ügy iránti lelkesedésről tanúskodik. Marosvásárhely polgárságát és polgármesterét élteti. Deák Lajos , a közponi választmánynak a „ székelyföldi iparmúzeum“ létesítése körül való munkájában tevékeny résztvett a marosvidéki választmány és annak ügybuzgó elnökét, Kovács Ferencz apátot élteti. Domokos László , a haza cultur érdekei és nemzeti irányú mozgalmai iránt állandó és élénk érdeklődést, támogatást, figyelmet tanúsító cultus ministeri Triort Ágoston ő excziáját élteti, ki ez ünnepélyünkön is vejével képviseltette magát. Szalay Imre cultus miniszteri osztálytanácsos , emelkedett szép szavakban köszöni meg a cultus minister iránt nyilvánuló lelkesedést, s megjegyzi, hogy bár országos ügyek a ministert a személyes megjelenésben gátolták, szívben, lélekben közöttünk van, s a székelység, mint a magyarság keleti védbástyája iránt, a legélénkebben érdeklődik, és érettek minden lehetőt megtenni bármikor kész. Élteti az összes székelységet és a székely főváros derék polgárságát. Viharos éljenzés és tapsvihar hangzott fel a lelkes toasztra. Szentmarjay De 780, az ipar iránt, személyes jó példával élénk érdeklődést tanúsító Lázár Jenő grófot élteti. Berzenczey István egy páratlan pénztárnokot köszönt fel, a ki sohasem állott elő azzal, hogy „kincs-------nincs,* »pénz-------nincs,* a székely-egylet ügybuzgó pénztárnokát, Gidófalvi Istvánt köszöntötte fel. — Gyakran szokott itt ebédelni ? folytató Lady Ryeford. — Nem, nem gyakran, válaszolt Lady Marcia egy kis csodálkozással vendége túlságos kíváncsisága felett. Lady Ryefordnak egy ötlete támadt, és nem tudott attól megszabadulni. Miért volt ez a családi ügyvéd ma este itten ? Miért hívták meg, hogy velük találkozzék ? Az ügyvédeket nem volt szokás azért meghívni, hogy a távoli rokonokkal találkozzék. Itt léte valami komoly indokot jelent és ez indokot neki meg kell tudni. S Lady Marciát oly ügyes és elodázhatatlan kérdésekkel ostromolta, hogy nem sokára az egész Rigby család történetét tudta. De arra is reá akart jönni, hogy ma estve miért van itt ? Még egy kérdés, mely bizonyosan felvilágosítja. — Lady Marcia, én azt hiszem, hogy a gróf nagyon ragaszkodik Rigby úrhoz? S az ártatlan Lady Marcia egész őszinteséggel válaszolt. — Azt nem merem oly bizonyosan állítani Én azt hiszem, hogy sógoromat nem annyira a személyes vonzalom köti hozzá, mint az, hogy a Rigby úr eszében, ügyességében, s tiszta itélőtehetségében teljesen megbízik. — Tehát gondolá magában Lady Ryeford ma este az ügyvéd itélőtehetségére van szükség. Várjon minket illetőleg? Most már bizonyosra vette, hogy Poolleba való meghívásuknak titkos oka van. Eleinte ez nem tetszett előtte olyan különösnek , s az ügyvéd jelenléte nélkül nem is ébredt volna fel benne semmi gyanú. XV. A Pooleban töltött első estre azok látszottak a legboldogabbaknak, kikben az érdeklődés öszpontosult. Irén és Daphne, óhajtották egymást megismerni, s az idősebb nők köréből is vágytak távozni, látva hogy azok komoly beszélgetésre voltak elhatározva, s a két leány előbb bátortalanul, aztán nyájasan és bizalmasabban néztek egymásra. Mind a ketten csinosan voltak öltözködve, de az Irén fekete csipkével ékített selyem ruhája elegánsabb volt, mert a Lady Ryeford felügyelete alatt készült. Irén nem viselt ékszereket; a csillogó kövek nem egyeztek volna meg nemes egyszerűségével. Daphnén fekete csipke ruha volt, melyen át karjai s vállai fehér márványként tündököltek. Daphne komolyan nézett társára — Mennyire szeretném ha atyám láthatna téged! mondá. S te annyira meg volnál általa lepetve! Atyám egyfolytában félóráig, sőt hosszabb ideig nem tudná rólad a szemeit levenni. — Miért tenné azt ? kérdé Irén nevetve. Daphne is nevetett. — Ő nem úgy nézne és gondolna reád mint élőlényre, válaszolása az embereket csak képeknek tekinti, és én valóban azt hiszem, hogy jobb szereti őket a vásznon mint az életben. Ha egy olyan visszataszító külsejű csavargót lát, akitől mások rémülve rettennének vissza, atyámnak az az első gondolata, hogy »milyen pompás képet lehetne róla csinálni!* Ha egy szép leányt lát rögtön tudom, hogy arra gondol, hogy várjon hogy nézne ki a vásznon. Én vagyok az egyetlen egy gyermeke, folytatá vidám nevetéssel; de tudom hogy sárga hajammal s kék szemeimmel úgy gondol reám a hogy egy képre gondolna. — A te hajad nem sárga, hanem aranyszínű, olyan a milyeneket a régi mesterek szerettek festeni, szakitá félbe Irén. — Tudom megbocsátasz őszinteségemért, folytatá Daphne, de ebéd alatt, míg téged néztelek, folytonosan arra gondoltam, hogy atyám mennyire gyönyörködnék benned. Az állatitól a nyakadig meg van rajtad az az egy tökéletes szépségű vonal, melyért atyám úgy rajong. Nagyon különös azt látni, hogy egy férfinek az egész lelke annyira el legyen foglalva. Atyám teljesen a művészetbe van merülve, ő ezenkívül nem álmodik s nem gondol egyébre. — Én nemes életnek képzelem az övét, jegyző meg Irén. S látva, hogy Irént érdekli a tárgy, Daphne elbeszélte neki otthoni életének a történetét, hogy atyja minő eszméért él, s hogy mindenét mivel bir, feláldozza az Erlecote képtár létesítéséért, mely által az embereket akarja művelni és tanítani. — Nagyon különös, mondá Irén. Azt megtudom érteni, hogy valaki pénzét templomok és korodák felállítására szentelje; ez a vallás dolga ; de a művészet egészen más dolog. — Én azt hiszem, hogy atyám is vallásnak tekinti. Egyszer kis gyámi romban nagyon haragudott reám, mf. mondtam, hogy papa csak akkor H. menyországot szeretni, ha az tele lesz atya képekkel. — Te nagyon gonosz kis W voltál, hogy ilyenféle dolgokat mertéldani, mondá Irén nevetve. — Most már elösmerem, hogy van, volt a válasz. De alapjában a megjegyzésemben is volt valami iprdeki felfogásom szerint, mindennek a legjobban szeretünk a valósítási kisítég volt. Én részemről a menyországi nagy virágos kertnek képzeltem; 3« és liliomok levelein angyalok arcra lettem látni. Irén, mit szeretsz te jobban ? — A zenét, volt az Irén gya lasza. Daphne mosolyogva nézett rá — így tehát, mondá, a tettt az égről sokkal szebb és nagyszert- ^ ne, mint a papáé és az enyém. Látszik, hogy a zenét szereted. — Beszólj még többet otthonod geté Irén. S Daphne beszélt a régi M*1'11 ról, a százados fákról, a régi estekről, szelíd galambjairól, a régiról, s a moha lepte forrásról. A Manor házban engemet k*r _ den régi. Marjory, ami Öreg c'", gyakran mondja, hogy én nemkeretbe. — Azt hiszem, hogy jelenléte indítod a helyet, jegyzé meg hi” (1 bámulattal nézve a kedves vidá® (Folyt. köv.)■ ELLENZÉK (580) Sz.-udvarhelyi levél. (Iskolai zárünnepély.) 1886. junius 29. Városunk községi felső leányiskolája junius hó 27-én délután tartotta az intézet nagy termében énekvizsgálatát és önképzőkörének zárünnepélyét. Daczára annak, hogy a helybeli jótékony nőegyesület tavaszi táncmulatsága is épen ezen időre esett, mégis az érdeklődő szülőkén kívül igen szép és válogatott közönség gyűlt egybe, s nagy figyelemmel hallgatta végig a műsor minden számát. A növendékeknek ének-zene és szavalatban tett előhaladásuk igen kellemesen lepte meg az érdeklődőket, a szülőknek pedig kiváló örömükre és megnyugtatásukra szolgált. Az önképzőkör működéséről Zayzon Irma és Gergely Mariska II. o. növendékek, csinosan összeállított és értelmesen előadott évi jelentéseikkel számoltak be. Berkó Dóra, Novák Gizella, Szabó Margit, Kiss Sarolta, Zayzon Irma II. o. és Kassay Irma I. o. növendékek szavalatai igen értelmes produkciók voltak, s méltán megérdemelték a tapsokat. A műsor egyik legnagyobb élvezetet nyújtó pontja Gergely Mariska II. osztályú növendék, zongora kísérettel előadott hegedű játéka volt, ki valódi hatással kezelte a hegedűvonót. Érdemes volt a felbuzgó taps viharra. Diemár Mari és Irén I. o. és Wiedemann Emilia II. o. növendékek zongora játékai is kellemesen lepték meg a közönséget. A növendékek által előadott énekdarabok sikere, tiszt. Zayzon Ferencz szaktanító úr érdeme. Az egész ünnepély arról győzött meg, hogy városunkban a felsőbb leánynevelés ügye Weinberger Fanni igazgató tanító kezében igen méltó és megnyugtató helyen van letéve, ki minden alkalmat fölhasznál, hogy a még zsenge intézetnek jóhírnevet szerezzen, s annak jövőjét biztosítsa. Azonban csak őszinte sajnálatunkat kell kifejeznünk a fölött, hogy városunknak, a nevelés-oktatásügy iránt annyira lelkesülő polgármestere, Kassay Ignácz iskolaszéki elnök úr becses megjelenésével nem emelte az ünnepély fényét, s még az iskolaszék képviseltetéséről sem gondoskodott ! Duzsi. Vízaknai levél. A M. Polgár 145 számában azt a curiosumot olvassuk, hogy Vízakna város országgyűlési képviselője dr. Mohai Sándor a napokban választói körébe érkezvén, a polgármester Novák meleg szavakkal fogadta. Dr. Mohai Gyulafehérvár város képviselője s Novák úr azon város polgármestere. Vízakna város képviselője az uj nemes, és régi nemzetgazdász Korizmics László, ki bárhaé 14 éve már hogy Vízaknát képviseli, Vízaknán választói körében ez idő alatt soha sem jelent meg úgy hogy három egyéniségen kívül őt személyesen senki sem ismeri, és nevét sem tudják — nevezvén őt egyik Koromicsnek, másik Kurizmicsnek stb. Mint fájdalommal tudjuk az üléseket sem frequentáltan névszerinti szavazásoknál elvétve jelent meg, és így azon honatyák közé tartozik, kikről Mikszáth egy alkalommal igen terhes ítéletet mondott. Jobb okoknál fogva nem jajdultunk fel, s most sem terjeszkedünk továbbra, de szomorú példájául hozzuk fel e körülményt azon téves eljárásnak, hogy képviselőnek különösen a szegény erdélyi részekben olyan egyéneket választanak meg, kik előtt Erdély terra incognita — kiket Erdély szomorú sorsa nem interessál, kik az erdélyrészi összes, minden pártszinezet nélküli képviselői conferentiákon, miként Korizmics úr Nagyon nyájasnak kell lennem hozzá gondolá, s talán ha jó barátságban leszünk egymással, nyomára jövök a titoknak. S e határozatához szigorúan ragaszkodott. Az est hátra levő részén Tench ezredes elhagyatva érezte magát. Lady Ryeford az ügyvéd megnyerésére szentelte magát. is, soha meg nem jelentek, kik beérik azzal hogy képviselői dijukat felszedjék—a szálláspénzt megtakarítsák. Isten áldja meg Korizmics urat! Dr. Mohai nem okozott nagyobb örömet választóinak megjelenésével, mint okozna Korizmics úr nekünk, ha mandátumát bármily titulussal letenné — s alkalmat nyújtana egy oly képviselőt választhatni, ki az általa 14 év alatt okozott hazafiai és vagyoni deficitet törlszteni bírná. 7. A T. Botrányos ügy. Alólirott következő sorokat vettük kiézetes Szerkesztő ur egész alázattal bátorkodom esedezni, miszerint méltóztassék a következő panaszomnak becses lapjában helyt adva, azt a „Közönség köréből* czimü rovatban lehetőleg változatlanul kitenni. Az eset a következő : Én születésre nézve oláh vagyok, de értelmem és meggyőződésemnél fogva szvvel és lélkkel magyar lévén, nevem megmagyarositsáért 1885. évi november hó 23-án folyamodtam is, de a kérelem 10952 — 885. sz. a. Alsófehérmegye alispáni hivatalától erkölcsi bizonyítványokkal stb. leendő kiegészítés végett visszaküldetett. Én a kézbesítés után azonnal folyamodtam Waldhát község elöljáróságához magamtán a kérdéseit bizonyítványnak kiállításáért, honnét azonban nagy megütődésemre azt a választ nyertem, hogy 15 frt hadmentességi díj hátraléknak lefizetéséig erkölcsi bizonyítványt nem kaphatok, én pedig a határozatban meg nem nyugodva, ellene felfolyamodtam fokozatosan a Méltóságos főispán Gróf Bethlen Gábor úrhoz, megyém főispánjához, hol kérelmem meghallgatást nyervén, a bizonyítványok kiállítása el is rendeltetett. De a szász atyafi községi elöljáróság ezen rendeletnek is csak majdnem 4 hónapok múltával tett eleget, és akkor kiállított egy erkölcsi bizonyítványt, mely igy hangzik: Melynélfogva stb. a vízaknai kir.jbiróságnál mint dijnok alkalmazásban álló Iván János nem épen egy teljes fedhetlen magaviselet vadhid községbeni feltartózkodást időközben látta el, mivel a helybeli gör. egyesült lelkész Borzea Tivadar úrral becsületsértés miatt a segesvári kirábiróság által meg lett büntetve, egyéb törvényellenes ügyek tudomásunkra mai napig nem jött, annyival is kevesebb, mivel felnevezett Iván János több mint 10 évek előtt Vadhid községből tudatlan helyre távozott. Vadhidon, 1886 február hó 17-én. Község A községi elöljáróság pecsétje. Klein Mihály, biró. Bárbáriné, körjegyző. Fennti bizonyitvány bizonyítja a gör. Egyházi kath. lelkészi hivatal pecsét. Teodoru V. Borza s. k. paroch. gr. Szolgabiró Látta GrOSS pecsét, szolgabiró. Eltekintve ezen bizonyítvány nyelvezete, helyesírása és szerkezetétől, csak annak a konstatálására szorítkozom, hogy a bizonyítványban foglalt amaz állítás, hogy becsületsértésért büntetve voltam, valótlan és igy a bizonyítvány hamis, mely a büntető törvénykönyv 411. §-a értelmében viszszaesik annak fejére, ki azt kiállította és megveri azt, nem mulaszthatom el felpanaszolni, hogy nagyon sajnos dolog az, mikor egy községi elöljáróság ily könnyelműen jár egy erkölcsi bizonyítvány kiállításánál és szándékosan valótlanságot állít egy állam Julius 1. polgárról azon szándékból, hogy azt elucsileg megölje. De van egy sokkal fontosabb kötemény ezen bizonyítvány kiállításánál és abból áll, hogy ezen bizonyítványt eljegyezte és az abban foglaltakat megerősíti, te Borza Toader grk. popa is, mint az 4_. litólagos megbüntetésemnél szerepelt (jL res, ki mint ezen becsületbéli ügynél ner. pelt felperes, a legjobban tudhatja, ^ nem lettem megbüntetve, és igy a bizony'. vány melyet megerősített hamis, melyig túlmétiy a segesvári kir. jbiróság levéltárában őrzött ide vonatkozó irományokból s bünvizsgálat rendjén ki is lesz derítheti „Quem die perdere volunt dementan azt mondja a latin példabeszéd és ngy látszik Borza Toader pápa úrral is ilyen van készülőben, ki nem tekinti azt, mír nyilvános papi élete lépten nyomon bothányokkal telve, hogy pap létére közöl h,. tartást folytat egy rovott múltú czigi:, növel, hogy magán élete csak arra izogt hat minta képül a községi lakosoknak.b^ hogy nem kell élni, és cselekedni egy igj, kereszténynek, mondom egy ilyen «•,. van hivatva arra, hogy mások értőit* felett mondjon bírálatot és erkölcsi bizonyitványokat látamozza, így nem csodálhatni ha ilyen kmnből ilyen a fennálló jog rendjt sérti nelekmények jönnek létre, és nem csodál ki, hogy egy ilyen ember, egy a fentihez hsonló valótlanságot tartalmazó erkölcsizonyitványt öntudatosan megerősít és., az egyházpecsétjét is megszentségteli az által, hogy egy ily hamis okmányra, tudatosan rányomja. Vízakna 1886. évi április hó 22-éni tekintetes Szerkesztő urnak Legalázatosabb szolgai Iván János kir. Járási írólap díjtól Kőhalmi levél. A Kőhalomban lakó magyarok örömünnepe volt junius 26-ika és 27ó, mert a kőhalmi állami elemi iskola,n. a tanév elején oly sok nehézséggel kin alig 12 növendékkel nyílt meg, hitieredményü vizsgájával nemcsak a nigurok, de a vizsgán jelenlévő szép számum, és román közönség előtt is kivívta is részére az elismerés pálmáját A krimi magyarok egytől egyig igyekeztek a gán jelen lenni, a vidéki nagyobb hintások és a város előkelőbbjei sem mansi távol, különösen a városi elöljáróság taított dicséretre méltó érdeklődést, mert vizsgák folyama alatt testületileg jelentes vizsga ünnepélyességét emelte, gyönk érdemdús tanfelügyelője azon e.végig jelen volt és elnökölt. A nagyobb részt idegen ajkú tendékek értelmes feleletei, a magyar- ésimet olvasásban, valamint a magvar:' elsajátításában elért eredmény nemesit szülőket, de minden jelenlévőt örömmé ütött el. A vizsgaterem melletti növendékek mindennemű dolgozataiták el. Ki volt ott állítva mind azaz gyermekek az iskolába lépésük óta itt goztak. Mindenkit meglepett a sokasé, kézimunka, a csinos és tiszta rajzok,óvendékek által rajzolt kis térképek számos srépírási, nyelvtani és száz napló tartalma. Június 27-ikén délután volt az ünepély, melyen a növendékek által élő versek, párbeszédek és énekekben györötködött a szép számú közönség. A zármély után a jutalmak kiosztása és az ugatónak a növendékek és szülőkhöz mivelős beszéde következett. Estvergi gyár casinó helyiségébe rögtönözött tu mulatságot a közönség egy része. : örömmel íti Battatai feti.