Ellenzék, 1886. július-december (7- évfolyam, 146-299. szám)

1886-07-01 / 146. szám

Kolozsvárt 1886 E. M. K. E. Kapácsy Vezete én Eger. Mióta a jobbak és nemesebbek fáradozásából e ro­vatunk foly, két teljes év óta : találkoztunk-e óévvel gyakrabban, mint a Kapácsyéval és Egerével? Felbuzduló sok volt, kitartó ke­vés. Összegek is jelentek meg nagyobbak, dúsabb forrásból, de fürd­ krajcárokból ön­feláldozóbban összehozott adomány egy sincs a „nemzeti irányú művelődés” kicsiny pénz­tárában. — Hét évet és 3 tárczakönyvet küldött be, Kapácsy fáradozása s Eger ál­dozatkészsége, nem számitva e nemes város­ból más után jött szép összegeket. Lesz idő, hogy össze fogjuk állítani az egészet. Most midőn a Kapácsy által értékesítve be­küldött bárczakönyvről számolnánk, s tu­datnék, hogy nagyszivű barátunk és honfi­társunk újabb könyvecskét kért, csak rövi­den érintjük, mikép­p 8 ivén a4­36 bárcza­köny­ves fillérekből 1430 írt és 81 kr. gyűj­tőtért egybe, és küldetett be hozzánk. Az aláírt kötelezettségek összege 3336 frt 81 krt. Ks ez összegre néz, ne csak az impo­záns számot nézze, hanem a forrás termé­szetét is. Nem néhány nagy úrtól, de szá­zaktól jött e pénz, a nemzet átlagos zömé­től. Jelen kimutatásunkban meg, mint a köz­vetlenül elébb közöltben, a gyermekek és az ifjúság filléreivel találkozunk. És egy oly adománynyal, melyik könnyet csal a szembe. A bárczakönyv kimutatása ez : Gyűjtőnk fölkérése folytán az angol kisasszonyok egri nőnevelő-intézetének bél­és kisnövendékei s a vezetésük alatt álló tanitónő-képző-iskola tanulói 6 frt 40 kr értékűt vásároltak, vagyis: a 866. számú (méro­ök bárczakönyvből vett s előző szám­­beti nyugtázott 116 szelvény értékét (11 frt 60 kr) is ide­véve, összesen: 18 frt érté­kűt . Szere­ncse Menyhért tanár úr, az egri­­gymnasium III-ad osztályú tanulói közt 5 frt értékű szelvényt volt szives el­árusítani. — Búzás László t­anitó ur, a „hat­vani“ nevet viselő egri külváros Il­ik ne­­gr?de róm. kath. hitközségi népiskolájának tanulói közt 1 osztr. frt. —S­­alay Pál tanitó az egri „maklári“ nevet viselő külvéros I­. negyede róm. lath. népiskolájának tanulói közt 1 frt 20 kr. Göndör Ignácz, az egri ,maklári* nevet viselő külváros első negyed róm. kath. népiskolájának tanulói közt 45 kr. Ziska Béla, az egri „Sincz" nevet vi­selő külvárosi negyed róm. kath. hitközségi népiskolájának tanulói közt 60 kr. Józsa Pál, az egri „hatvani“ nevet viselő külvá­ros első negyede róm. kath. népiskolá­jának tanulói közt 1 forint 50 krajczár. — Voitsek Imre, az egri „hatvani“ nevet viselő külváros első negyede róm. kath. népisko­lájának tanulói közt 1 fit. Dienes József tanító, az egri „hatvani“ nevet viselő kül­város IV. negyede községi népiskolájának tanulói közt 60 kr értékű szelvényt szívesked­tek elárusítani. Egerben állomásozó „m­agy. kir. hevesi 49 honvédzászlóalj“ legénysége 5 frt. Návásy Ferencz egri iparos 1 frt. Sol­­tóka Henrik egri ügyvédjelölt 50 kr. Stőgl Ká­roly egri magy. kir. adófelügyelőségi szám­tiszt 1 frt, Staud János egri építész 3 fo­rint, egy magát megneveztetni nem óhajtó egri jóltevő (Buzáth Lajos egri gyógysze­rész által) 5 frt, Lengei Sándor, magy. kir. államvasuti mérnök 3 frt, Kapáczy József egri kir. törvényszéki írnok 50 kr, Balkay Béla egri sütőmester 50 kr, Stuller József egri iparos 1 frt, Veréb Mátyás egri kir. aljárásbiró 1 frt, Tamásy Flórián egri ipa­ros 50 kr, Mártonffy László Heves megye főügyésze 1 frt, Sárosy Antal egri kápta­lani józzágkormányzó 5 frt, Schidlauer Mór egri kereskedő 50 kr, Reiner Mór egri ke­reskedő 50 kr, Pelátsik Vincze egri keres­kedő 30 kr. értékű szelvényt vásároltak. E szerint, a 891. számú bárczakönyv szelvé­nyének elárusításából összesen 60 frt 5 kr. mással, de most midőn a nők egyedül vol­tak a salonban, Daphne és Irén egymás mellé ültek. — Lady Marcia és vendége tűzhely előtt foglaltak helyet. Lady Marcia az ál­tala oly forrón szeretett fiukról beszélt, s vagy századikszor ismételte álmának a tör­ténetét. — Nagyon különös álom volt, mondá Lady Ryeford. A csapás rettenetes lehetett a grófra, folytató. Most már miután tudom, hogy milyen szerető szíve van, fel tudom bá­natának a nagyságát fogni. Ekkor látta, hogy a Lady Marcia tekin­tete a szoba túlsó oldalán levő két szép fia­tal főn nyugodott, s volt tekintetében s arczkifejezésében valami, amit Lady Rye­ford nem tudott megérteni. — Lady Marcia, kérdé hirtelen, ki az a Rigby úr ? A nagyon értelmes és sok­oldalú műveltséggel bíró férfi; nekem na­gyon tetszik, de ki ő ? — Hát nem tudja kérdé Marcia, cso­­dálkozva nézve fel. Én azt gondoltam, hogy Rigby urat mindenki ismeri. Ő a családi ügyvéd, és sógoromtól sokszor hallottam mondani, hogy Rigby az egyike az ország legtehetségesebb ügyvédeinek. A Cradoc birtokok ügyeit már évtize­dek óta a Rigbyek vezették. — Közel lakik ide? kérdé Lady Ryeford. — Dale apátságban lakik, alig öt mértföldnyire innét, válaszolá Lady Marcia. — Gyakran jön ide? kérdó Lady Ryeford. Nem nagyon gyakran. Lord Cradoe majdnem mindennap át­megy hozzá Dalebe. Ha valami ügyet el kell igazítani rendesen a Rigby úr irodájába megy vele, mely összeg nyugtatjuk­ vételét ezennel köszönettel Marosvásárhelyi levél. A székelyegylet lakomája. Az ismerkedési estély a „székelyföldi iparmúzeum“ helyiségével kapcsolatos Sza­bó Józsefnél a vendéglőben tartatott meg, nagy számú résztvevőkkel, mely alkalom­mal a köszöntőknek egész áradata hangzott el a kedélyes vacsora közben. Lázár Álám országgyűlési képviselő nyitotta meg a to­­asztok sorát, a székelyegyletet és derék el­nökét, Hajós Jánost köszöntve fel. Györffy Pető polgármester a város nevében köszö­netet mondott az iparmúzeum szervezéséért a székelyegyletnek és a nagymérvű támo­gatásért és segédkezésért a magyar nem­zeti kormánynak, amely ez örömünnepélyen is képviseltette magát, éltette a rokonszen­ves és megnyerő fellépésével már­is mind­nyájunkat meghódított miniszteri biztost, Szalay Imre cultus miniszteri osztálytaná­csost. Deák Lajos , a székely anya­város­ból, a székely ügy érdekében ide fáradott Dániel Gábor főispánt köszöntötte fel. Berzenczey István , a városunkban ma­gát már is otthonosan érező, királyi táblai elnököt , Oberschall Adolfot, élteti, ki már is egyike a legnépszerűbb embereknek, s kit mi már magunkénak tekintünk, és szé­kely ügyeink iránt is érdeklődvén, ezennel tiszteletbeli díszszékelynek felavatunk. Sán­dor Kálmán : elismerését fejezi ki az anya­­ország figyelmének, újabb időben mindinkább a székelység, (eddig mostohának tekintett gyermek.) felé való szeretetteljes közeledése felett, s a segítségünkre kinyújtott jobbot hálával elfogadja, mert mi is éreztük, a hazáért, s a haza magyar jellegének fenn­tartásáért, s nem csupán önmagunkért vív­juk a culturharczot, s a kik e harczban segítségünkre vannak, nemcsak nekünk, imádott magyar hazánknak tesznek szolgá­latot. Ily szolgálatot tett a „székelyföldi iparmúzeum” szervezésének kivitele közül: Zláth Károly, és épen ezért őt köszönti fel. Hajós János egyleti elnök­­ háláját fe­jezte ki az ünnepélyes és megható fogadta­tásért, mely az ügy iránti lelkesedésről ta­núskodik. Maros­vásárhely polgárságát és polgármesterét élteti. Deák Lajos , a köz­­poni választmánynak a „ székely­földi ipar­múzeum“ létesítése körül való munkájában tevékeny résztvett a marosvidéki választ­mány és annak ügybuzgó elnökét, Kovács Ferencz apátot élteti. Domokos László , a haza cultur érdekei és nemzeti irányú moz­galmai iránt állandó és élénk érdeklődést, támogatást, figyelmet tanúsító cultus minis­­teri Tri­ort Ágoston ő excziáját élteti, ki ez ünnepélyünkön is vejével képviseltette magát. Szalay Imre cultus miniszteri osztály­­tanácsos , emelkedett szép szavakban köszöni meg a cultus minister iránt nyilvánuló lel­kesedést, s megjegyzi, hogy bár országos ügyek a ministert a személyes megjelenés­ben gátolták, szívben, lélekben közöttünk van, s a székelység, mint a magyarság ke­leti védbástyája iránt, a legélénkebben ér­deklődik, és érettek minden lehetőt meg­tenni bár­mikor kész. Élteti az összes szé­­kelységet és a székely főváros derék polgár­ságát. Viharos éljenzés és tapsvihar hang­zott fel a lelkes toasztra. Szentmarjay De 780, az ipar iránt, személyes jó példával élénk érdeklődést tanúsító Lázár Jenő gró­fot élteti. Berzenczey István­­ egy páratlan pénztárnokot köszönt fel, a ki sohasem ál­lott elő azzal, hogy „kincs-------nincs,* »pénz-------nincs,* a székely-egylet ügy­buzgó pénztárnokát, Gidófalvi Istvánt kö­szöntötte fel. — Gyakran szokott itt ebédelni ? foly­tató Lady Ryeford. — Nem, nem gyakran, válaszolt Lady Marcia egy kis csodálkozással vendége túl­ságos kíváncsisága felett. Lady Ryefordnak egy ötlete támadt, és nem tudott attól megszabadulni. Miért volt ez a családi ügyvéd ma este itten ? Miért hívták meg, hogy velük találkozzék ? Az ügyvédeket nem volt szokás azért meg­hívni, hogy a távoli rokonokkal talál­kozzék. Itt léte valami komoly indokot jelent és ez indokot neki meg kell tudni. S Lady Marciát oly ügyes és elodáz­hatatlan kérdésekkel ostromolta, hogy nem sokára az egész Rigby család történetét tudta. De arra is reá akart jönni, hogy ma estve miért van itt ? Még egy kérdés, mely bizonyosan felvilágosítja. — Lady Marcia, én azt hiszem, hogy a gróf nagyon ragaszkodik Rigby úrhoz? S az ártatlan Lady Marcia egész őszin­teséggel válaszolt. — Azt nem merem oly bizonyosan ál­lítani Én azt hiszem, hogy sógoromat nem annyira a személyes vonzalom köti hozzá, mint az, hogy a Rigby úr eszében, ügyes­ségében, s tiszta itélőtehetségében teljesen megbízik. — Tehát gondolá magában Lady Rye­ford ma est­e az ügyvéd itélőtehetségére van szükség. Várjon minket illetőleg? Most már bizonyosra vette, hogy Pool­­leba való meghívásuknak titkos oka van. Eleinte ez nem tetszett előtte olyan külö­nösnek , s az ügyvéd jelenléte nélkül nem is ébredt volna fel benne semmi gyanú. XV. A Pooleban töltött első estre azok lát­szottak a legboldogabbaknak, kikben az ér­deklődés öszpontosult. Irén és Daphne, óhaj­tották egymást megismerni, s az idősebb nők köréből is vágytak távozni, látva hogy azok komoly beszélgetésre voltak elhatároz­va, s a két leány előbb bátortalanul, aztán nyájasan és bizalmasabban néztek egy­másra. Mind a ketten csinosan voltak öltöz­ködve, de az Irén fekete csipkével ékített selyem ruhája elegánsabb volt, mert a La­dy Ryeford felügyelete alatt készült. Irén nem viselt ékszereket; a csillogó kövek nem egyeztek volna meg nemes egyszerű­ségével. Daphnén fekete csipke ruha volt, melyen át karjai s vállai fehér márványként tündököltek. Daphne komolyan nézett társára — Mennyire szeretném ha atyám lát­hatna téged! mondá. S te annyira meg vol­nál általa lepetve! Atyám egy­folytában fél­óráig, sőt hosszabb ideig nem tudná rólad a szemeit levenni. — Miért tenné azt ? kérdé Irén ne­vetve. Daphne is nevetett. — Ő nem úgy nézne és gondolna reád mint élő­lényre, válaszolás­a az embereket csak képeknek tekinti, és én valóban azt hiszem, hogy jobb szereti őket a vásznon mint az életben. Ha egy olyan visszataszító külsejű csavargót lát, akitől mások rémülve rettennének vissza, atyámnak az az első gondolata, hogy »milyen pompás képet le­hetne róla csinálni!* Ha egy szép leányt lát rögtön tudom, hogy arra gondol, hogy várjon hogy nézne ki a vásznon. Én vagyok az egyetlen egy gyermeke, folytatá vidám nevetéssel; de tudom hogy sárga hajammal s kék szemeimmel úgy gondol reám a hogy egy képre gondolna. — A te hajad nem sárga, hanem aranyszínű, olyan a milyeneket a régi mesterek szerettek festeni, szakitá félbe Irén. — Tudom megbocsátasz őszintesége­mért, folytatá Daphne, de ebéd alatt, míg téged néztelek, folytonosan arra gondol­tam, hogy atyám mennyire gyönyörködnék benned. Az állatitól a nyakadig meg van rajtad az az egy tökéletes szépségű vonal, melyért atyám úgy rajong. Nagyon külö­nös azt látni, hogy egy férfinek az egész lelke annyira el legyen foglalva. Atyám teljesen a művészetbe van merülve, ő ezen­kívül nem álmodik s nem gondol egyébre. — Én nemes életnek képzelem az övét, jegyző meg Irén. S látva, hogy Irént érdekli a tárgy, Daphne elbeszélte neki otthoni életének a történetét, hogy atyja minő eszméért él, s hogy mindenét mivel bir, feláldozza az Er­­lecote képtár létesítéséért, mely által az em­bereket akarja művelni és tanítani. — Nagyon különös, mondá Irén. Azt megtudom érteni, hogy valaki pénzét tem­plomok és korodák felállítására szentelje; ez a vallás dolga ; de a művészet egészen más dolog.­­ — Én azt hiszem, hogy atyám is vallásnak tekinti. Egyszer kis gyámi romban nagyon haragudott reám, mf.­ mondtam, hogy papa csak akkor H. menyországot szeretni, ha az tele lesz at­ya képekkel. — Te nagyon gonosz kis W­ voltál, hogy ilyenféle dolgokat mertél­dani, mondá Irén nevetve. — Most már elösmerem, hogy van, volt a válasz. De alapjában a megjegyzésemben is volt valami ipr­deki felfogásom szerint, mindennek a legjobban szeretünk a valósítási kisít­ég volt. Én részemről a menyországi nagy virágos kertnek képzeltem; 3« és liliomok levelein angyalok arcra lettem látni. Irén, mit szeretsz te jobban ? — A zenét, volt az Irén gya lasza. Daphne mosolyogva nézett rá — így tehát, mondá, a te­ttt az égről sokkal szebb és nagyszert- ^ ne, mint a papáé és az enyém. L­­átszik, hogy a zenét szereted. — Beszólj még többet otthono­d geté Irén. S Daphne beszélt a régi M*1'11 ról, a százados fákról, a régi es­tekről, szelíd galambjairól, a régi­ról, s a moha lepte forrásról. A Manor házban engemet k*r _ den régi. Marjory, ami Öreg c'", gyakran mondja, hogy én nem­­keretbe. — Azt hiszem, hogy jelenléte indítod a helyet, jegyzé meg hi” (1 bámulattal nézve a kedves vidá® (Folyt. köv.)­­■ ELLENZÉK (580) Sz.-udvarhelyi levél. (Iskolai zárünnepély.) 1886. junius 29. Városunk községi felső leányiskolája junius hó 27-én délután tartotta az intézet nagy termében énekvizsgálatát és önképző­körének zárünnepélyét. Daczára annak, hogy a helybeli jótékony nőegyesület tavaszi tánc­mulatsága is épen ezen időre esett, mégis az érdeklődő szülőkén kívül ige­n szép és válogatott közönség gyűlt egybe, s nagy figyelemmel hallgatta végig a műsor min­den számát. A növendékeknek ének-zene és szava­latban tett előhaladásuk igen kellemesen lepte meg az érdeklődőket, a szülőknek pe­dig kiváló örömükre és megnyugtatásukra szolgált. Az önképzőkör működéséről Zayzon Irma és Gergely Mariska II. o. növendékek, csinosan összeállított és értelmesen előadott évi jelentéseikkel számoltak be. Berkó Dóra, Novák Gizella, Szabó Mar­git, Kiss Sarolta, Zayzon Irma II. o. és Kassay Irma I. o. növendékek szavalatai igen értelmes produkc­iók voltak, s méltán megérdemelték a tapsokat. A műsor egyik legnagyobb élvezetet nyújtó pontja Gergely Mariska II. osztályú növendék, zongora kísérettel előadott hegedű játéka volt, ki valódi hatással kezelte a hegedűvonót. Ér­demes volt a felbuzgó taps viharra. Diemár Mari és Irén I. o. és Wiedemann Emilia II. o. növendékek zongora játékai is kellemesen lepték meg a közönséget. A növendékek által előadott ének­darabok sikere, tiszt. Zayzon Ferencz szaktanító úr érdeme. Az egész ünnepély arról győzött meg, hogy városunkban a felsőbb leánynevelés ügye Weinberger Fanni igazgató tanító kezében igen méltó és megnyugtató helyen van letéve, ki minden alkalmat fölhasznál, hogy a még zsenge intézetnek jóhírnevet szerezzen, s annak jövőjét biztosítsa. Azonban csak őszinte sajnálatunkat kell kifejeznünk a fölött, hogy városunknak, a nevelés-oktatásügy iránt annyira lelkesülő polgármestere, Kassay Ignácz iskolaszéki el­nök úr becses megjelenésével nem emelte az ünnepély fényét, s még az iskolaszék képvi­­seltetéséről sem gondoskodott ! Duzsi. Vízaknai levél. A M. Polgár 145 számában azt a cu­­riosumot olvassuk, hogy Vízakna város országgyűlési képviselője dr. Mohai Sándor a napokban választói körébe érkezvén, a polgármester Novák meleg szavakkal fo­gadta. Dr. Mohai Gyulafehérvár város kép­viselője s Novák úr azon város polgármes­tere. Vízakna város képviselője az uj ne­mes, és régi nemzetgazdász Korizmics Lász­ló, ki bárhaé 14­ éve már hogy Vízaknát kép­viseli, Vízaknán választói körében ez idő alatt soha sem jelent meg úgy hogy három egyé­niségen kívül őt személyesen senki sem is­meri, és nevét sem tudják — nevezvén őt egyik Koromicsnek, másik Kurizmicsnek stb. Mint fájdalommal tudjuk az üléseket sem frequentálta­n névszerinti szavazásoknál el­vétve jelent meg, és így azon honatyák kö­zé tartozik, kikről Mikszáth egy alkalom­mal igen terhes ítéletet mondott. Jobb okoknál fogva nem jajdultunk fel, s most sem terjeszkedünk továbbra, de szomorú példájául hozzuk fel e körülményt azon téves eljárásnak, hogy képviselőnek különösen a szegény erdélyi részekben olyan egyéneket választanak meg, kik előtt Er­dély terra incognita — kiket Erdély szo­morú sorsa nem interessál, kik az erdélyré­­szi összes, minden pártszinezet nélküli kép­viselői conferentiákon, miként Korizmics úr Nagyon nyájasnak kell lennem hozzá gondolá, s talán ha jó barátságban leszünk egymással, nyomára jövök a titoknak. S e határozatához szigorúan ragasz­­kodott. Az est hátra levő részén Tench ez­redes elhagyatva érezte magát. Lady Rye­ford az ügyvéd megnyerésére szentelte magát. is, soha meg nem jelentek, kik beérik azzal hogy képviselői dijukat felszedjék—a szál­láspénzt megtakarítsák. Isten áldja meg Korizmics urat! Dr. Mohai nem okozott nagyobb örömet válasz­tóinak megjelenésével, mint okozna Koriz­­mics úr nekünk, ha mandátumát bármily titulussal letenné — s alkalmat nyújtana egy oly képviselőt választhatni, ki az általa 14 év al­att okozott hazafiai és vagyoni de­ficitet törl­szteni bírná. 7. A T. Botrányos ügy. Alólirott következő sorokat vettük kiézetes Szerkesztő ur egész alázattal bátorkodom esedezni, misze­rint méltóztassék a következő panaszomnak becses lapjában helyt adva, azt a „Közön­ség köréből* czimü rovatban lehetőleg vál­­tozatlanul kitenni. Az eset a következő : Én születésre nézve oláh vagyok, de értelmem és meggyőződésemnél fogva szv­­ve­l és lél­k­kel magyar lévén, nevem meg­­magyarositsáért 1885. évi november hó 23-án folyamodtam is, de a kérelem 10952 — 885. sz. a. Alsófehérmegye alispáni hiva­talától erkölcsi bizonyítványokkal stb. le­endő kiegészítés végett visszaküldetett. Én a kézbesítés után azonnal folya­modtam Waldhát község elöljáróságához ma­ga­m­tán a kérdéseit bizonyítványnak kiál­lításáért, honnét azonban nagy megütődé­­semre azt a választ nyertem, hogy 15 frt hadmentességi díj hátraléknak lefizetéséig erkölcsi bizonyítványt nem kaphatok, én pedig a határozatban meg nem nyugodva, ellene felfolyamodtam fokozatosan a Méltó­­ságos főispán Gróf Bethlen Gábor úrhoz, megyém főispánjához, hol kérelmem meg­hallgatást nyervén, a bizonyítványok kiál­lítása el is rendeltetett. De a szász atyafi községi elöljáróság ezen rendeletnek is csak majdnem 4 hónapok múltával tett eleget, és akkor kiállított egy erkölcsi bizonyít­ványt, mely igy hangzik: Melynélfogva stb. a vízaknai kir.­jbiróságnál mint dijnok al­kalmazásban álló Iván János nem épen egy teljes fedhetlen magaviselet vadhid község­­beni feltartózkodást időközben látta el, mi­vel a helybeli gör. egyesült lelkész Borzea Tivadar úrral becsületsértés miatt a seges­vári kirá­­biróság által meg lett büntetve, egyéb törvényellenes ügyek tudomásunkra mai napig nem jött, annyival is kevesebb, mivel felnevezett Iván János több mint 10 évek előtt Vadhid községből tudatlan hely­re távozott. Vadhidon, 1886 február hó 17-én. Község A községi elöljáróság pecsétje. Klein Mihály, biró. Bárbáriné, körjegyző. Fennti bizonyitvány bizonyítja a gör. Egyházi kath. lelkészi hivatal pecsét. Teodoru V. Borza s. k. paroch. gr. Szolgabiró Látta GrOSS pecsét, szolgabiró. Eltekintve ezen bizonyítvány nyelve­zete, helyesírása és szerkezetétől, csak an­nak a konstatálására szorítkozom, hogy a bizonyítványban foglalt amaz állítás, hogy becsületsértésért büntetve voltam, valótlan és igy a bizonyítvány hamis, mely a bün­tető törvénykönyv 411. §-a értelmében visz­­szaesik annak fejére, ki azt kiállította és megveri azt, nem mulaszthatom el felpana­szolni, hogy nagyon sajnos dolog az, mikor egy községi elöljáróság ily könnyelműen jár egy erkölcsi bizonyítvány kiállításánál és szándékosan valótlanságot állít egy állam Julius 1. polgárról azon szándékból, hogy azt elu­­­csileg megölje. De van egy sokkal fontosabb köte­mény ezen bizonyítvány kiállításánál és abból áll, hogy ezen bizonyítványt elje­gyezte és az abban foglaltakat megerősíti­, te Borza Toader grk. popa is, mint az 4_. litólagos megbüntetésemnél szerepelt (jL res, ki mint ezen becsületbéli ügynél ner. pelt felperes, a legjobban tudhatja, ^ nem lettem megbüntetve, és igy a bizony'. vány melyet megerősített hamis, melyig túlmétiy a segesvári kir. jbiróság levéltá­­rában őrzött ide vonatkozó irományokból s bünvizsgálat rendjén ki is lesz derítheti „Quem die perdere volunt dementan azt mondja a latin példabeszéd és ngy lát­szik Borza Toader pápa úrral is ilyen­ van készülőben, ki nem tekinti azt, mír nyilvános papi élete lépten nyomon bothá­nyokkal telve, hogy pap létére közöl h,. tartást folytat egy rovott múltú czigi:, növel, hogy magán élete csak arra izo­gt hat minta képül a községi lakosoknak.b^ hogy nem kell élni, és cselekedni egy igj, kereszténynek, mondom egy ilyen «•,. van hivatva arra, hogy mások értőit* felett mondjon bírálatot és erkölcsi bizo­ny­itványok­at látamozza, így nem csodálhatni ha ilyen kmn­ből ilyen a fenn­álló jog rendjt sérti ne­lekmények jönnek létre, és nem csodál ki, hogy egy ilyen ember, egy a fentihez h­­sonló valótlanságot tartalmazó erkölcsi­zonyitványt öntudatosan megerősít és­­., az egyházpecsétjét is megszentségteli az által, hogy egy ily hamis okmányra, tudatosan rányomja. Vízakna 1886. évi április hó 22-éni tekintetes Szerkesztő urnak Legalázatosabb szolgai Iván János kir. Járási írólap díjtól Kőhalmi levél. A Kőhalomban lakó magyarok­ örömünnepe volt junius 26-ika és 27ó, mert a kőhalmi állami elemi iskola,­n. a tanév elején oly sok nehézséggel kin alig 12 növendékkel nyílt meg, h­iti­­eredményü vizsgájával nemcsak a nigu­rok, de a vizsgán jelenlévő szép számum, és román közönség előtt is kivívta is­ részére az elismerés pálmáját A krimi magyarok egytől egyig igyekeztek a gán jelen lenni, a vidéki nagyobb hintá­­sok és a város előkelőbbjei sem mansi távol, különösen a városi elöljáróság ta­­ított dicséretre méltó érdeklődést, mert vizsgák folyama alatt testületileg jelen­te­s vizsga ünnepélyességét emelte, gyönk érdemdús tanfelügyelője azon e.­­végig jelen volt és elnökölt. A nagyobb részt idegen ajkú ten­dékek értelmes feleletei, a magyar- ési­met olvasásban, valamint a magvar:' elsajátításában elért eredmény nemesit szülőket, de minden jelenlévőt örömmé ü­­tött el. A vizsgaterem melletti növendékek mindennemű dolgozatai­ták el. Ki volt ott állítva mind azaz gyermekek az iskolába lépésük óta itt goztak. Mindenkit meglepett a sokasé, kézimunka, a csinos és tiszta rajzok,ó­vendékek által rajzolt kis térképek számos srépírási, nyelvtani és száz napló tartalma. Június 27-ikén délután volt a­z ü­­nepély, melyen a növendékek által élő versek, párbeszédek és énekekben györöt­ködött a szép számú közönség. A zár­mély után a jutalmak kiosztása és az u­gat­ónak a növendékek és szülőkhöz m­i­­velős beszéde következett. Estve­r­gi gyár casinó helyiségébe rögtönözött tu mulatságot a közönség egy része. : örömmel í­ti Batt­­­­atai feti.

Next