Ellenzék, 1889. január-június (10. évfolyam, 1-149. szám)
1889-04-08 / 84. szám
Tizedik évfolyam. SZERKESZTŐI IRODA: Belmagyar utcza 47-dik szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények czimzendők. AZ »ELLENZÉK« ELŐFIZETÉSI DIJA: Vidékre postán, vagy helyben házhoz hordva. Egyes szám ára 5 kr. Megjelenik mindennap, kivéve a vasár- és ünnepnapokat. Kéziratok nem adatnak vissza. Egész évre Félévre 16 frt. 8 frt. Negyedévre Egy hóra helyben 4 frt. 1 frt 50 kr. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI NAPILAP, 84. szám. Kolozsvár, hétfő, április 8 1889. KIADÓHIVATAL: Kolozsvárit, Belközép utcra 33. szám. HIRDETÉSI DIJAK: Egys czentimeternyi tér ára 4 kr. Gyárosok, kereskedők és iparosok árkedvezményben részesülnek. Bélyegilleték minden hirdetés után 80 kr. Nyílttéri czikkek garmond sora után 20 kr. fizetendő. 1867-en tényleg örökre elalkudták az önálló magyar hadsereget illető nemzeti jogokat. Huszonkét év tanulságai. Tény az, hogy gróf Andrássy Gyula egyike a század legszellemesebb diplomatáinak. Tény az, hogy a nemes grófnak aktív része volt az 1867-iki kiegyezési íny létrehozásában. Tény az, hogy Deák Ferencz és gróf Andrássy Gyula mikor a kiegyezést létesítették a közössé tett Monarchia véderejét és az önálló magyar hadsereget illetőleg egy véleményen voltak. Tény az, hogy Andrássy Gyula grófnak, azóta alaposan megváltozott a véleménye. Abban az időben, mikor az osztrákkal megalkudtak, Deáknak is és Andrássy Gyula grófnak is az volt a véleménye, hogy a kiegyezési államaktában foglalt kikötések a Monarchia véderejét illetőleg nem tekinthetők végleges természetűeknek, s a hadügynek közössé tétele által nem anynyira a véderő egységes szervezetét, mint inkább a védelem közösségét akarták megteremteni. Akkor még nem látták elérkezettnek az időt arra, hogy a közös véderőnek egyik fele, mint önálló magyar hadsereg kifejezetten is meghatároztassék. Ezt a kérdést akkor egyszerűen elnapolták. Sem Deák Ferencz, sem azok, akik hozzájárultak a kiegyezési szerződéshez, nem mondottak le kifejezetten a magyar nemzetnek ama jogáról, hogy a közös véderő keretébe idő folytán az önálló magyar hadsereget beilleszthesse. Fennhagyatott — bár hallgatólag — a nemzetnek ama joga, hogyalkalmasabb időben a közös véédelemmel járó kötelességeket az osztrák hadseregtől független magyar hadsereg által de azzal közösen gyakoroltassa. Az volt eddig az általános nézet, hogy a nemzet e nemű jogai a kiegyezési szerződés által nem lettek konfiskálva. És most, — a kiegyezés után huszonkét esztendő múlva — előáll egyik vezértagja a kiegyezést létrehozó politikai szövetkezetnek — és egész nyíltan azt mondja ki, hogy de bizony alaposan elalkudták ők akkor a nemzetnek egy önálló magyar hadsereg létesítéséhez formálható összes jogait. Más szóval: a kiegyezési szerződés kikötései szerint a magyar nemzetet nem illeti meg a jog, hogy önálló magyar hadsereget állíthasson. És ezt az állítást ugyanaz a gróf Andrássy Gyula teszi 1889-ben, a ki 1867-ben nyiltan kijelentette, hogy a magyar nemzetnek önálló hadsereg alkotási joga a kiegyezés keretében akkor csak alkalomszerűség hiánya miatt nem érvényesittetett, de az sem kifejezetten, sem hallgatag fel nem adatott. És ezt az állitást bár maga is más véleményen volt 1867-ben — azzal akarja a hihetőség és komolyság szinébe öltöztetni, hogy még Deák Ferencznek szintén ismeretes nézeteit is hamis világításba helyezi, ugyanazon Deák Ferenczét, a ki több ízben nyiltan kijelentette, hogy a kiegyezési szerződés keretében alkalmasabb időben a nemzet szervezheti majd az önálló magyar hadsereget. Érthetetlen és megmagyarázhatatlan magatartás az, melyet Andrássy gróf e fontos kérdésben elfoglal. Mert minden változás, mely 1867. óta a hadsereget illetőleg történt, a mellett bizonyít, hogy amaz idő, melyben önálló magyar hadsereg létesítése szükségessé válik — nemcsak közeledik, de tényleg be is következett. A közös hadseregnek 1867-ik alakulása — épen a kiegyezési szerződés feltételei értelmében is — mindeddig ideiglenesnek tekintetett. A mai közös hadsereg osztrákabb úgy rendszerében, mint szellemében is az 1867-ikinél. Az önálló magyar hadsereg létesítéséből osztrák részről 1867- ben gondolt veszedelmek azóta teljesen illusóriusokká váltak, viszont a közös hadsereg keretében a magyar nemzetet illető jogok és nemzeti követelmények azóta teljesen elértékteleníttettek; s ha valamikor, úgy épen huszonkét év tapasztalatai nyomán van oka minden hivatott tényezőnek elérkezettnek látni az időt arra, hogy a kiegyezési mű keretében a nemzet megalkossa az önálló hadsereget. És épen ezért kell csodálkoznunk gróf Andrássy Gyula fellépésén, aki pénteki beszédével nem csak elszigetelte magát minden nemzeti törekvéstől, hanem még a kiegyezési szerződés világos kikötéseit is hamis színbe öltözteti oly argumentumokkal , melyeket sem 1867-ben sem azóta rajta kívül senki, még az osztrák politikusok sem hangoztattak. Andrássy gróf e fellépésével nem csak a nemzeti ügynek s egy igen fontos érdeknek tett rosz szolgálatot, de azokat is alaposan kompromittálta, a kikről most azt a leleplezést téve, hogy AZ „ELLENZÉK“ TÁRCZÁJA. 1889. Április 8 B. Bánffy Gyurka halálára. Kék nefelejts, kék nefelejts, Szerelemnek virága, Elhervadott kikelettel, Záporeső hiába! Kék nefelejts, kék nefelejts Gyurka báró nótája. Elhallgatott, szegény Gyurkát Sírva tették sírjába! Húzzad czigány, koporsómnál Babánatos nótámat, Ha meghallja kihűlt szivem, Szerelemtől föltámad, Húrjaidnak zendülésén Szállok a kék egekbe, Mintha néznék, elmerülnék Kék nefelejts szemekbe! Hej muzsika, szomorú, ing, Szerelem szószólója! Hej szerelem, szív bánata, Bánat vigasztalója! Elszakadt a reszkető húr, A hegedű elrepedt . . . Tegyétek rám, — ez borítsa Ketté repedt szivemet! .. . Tavasz van a temetőben, Szomorufűz most fakad. Jertek pajtás, kaczintsunk rá, A ki nyugszik föld alatt! Kék nefelejts, kék nefelejts, Emlékezet virága. — Kékszemü lány, sírva ültesd Bánffy Gyurka sírjára! Bartók Lajos: Tavaszi hangulat. (Poétái vezérczikk.) Ez a bolond hónap egy rakás bolondéria után, — végre is tavaszi langyossággal lepett meg, — s ime egyszerre megindítja a mézga és vérkeringést, melynek hatékony ingere által kipattan a kövéredő rügy parti fűzfák ágain és elcsattan a dal tavaszi poéták zöld dorombjain. Reggelenként még felmelegítő tavaszi hangulat mellett is meg-megdidereg az ember, a hideg párázat üli tele a tavalyi avart s az idei hajtás felbukkanó fejét, de már nincs méregfoga a hidegnek, s a vastag harmat nyomtalanul illan el az életbe verődő gyepről, amint az első sugár reszketve végig tánczol hegyeken és völgyeken. Szinte tavaszi hangulat vesz erőt rajtam. Valami kipróbálkozik az agyamból,ami ha testet öltene, olyan lenne, mint az a soksok tavaszi ének prózában és versben, mely nemsokára napvilágot lát, s mely dúsan termeli az illatot, a szellőt, a verőfényt és a dalt. Egy pillanatra csakugyan belém nyilalik a tavaszi verőfény érlüktetése, kitekintek ablakomon a rügyező ágakra, a még mohos gyepre, a kacsagó kék égre. Egy sajátságos zsibongás szalad keresztül a véremen, a szívem egy gyorsat üt, agyamba kergeti a vért és a gondolat e perczben megszületett. És már, csak testre, formára vár és egy kis cziczomára, hogy a kritikus világ elé léphessen. Hanem hát aztán most jön a bökkenő. Milyen legyen hát a forma ? Hogyan öltsön tavaszi hangulatom olyan alakot, mely az irodalmi világ előkelő szalonjában megjelenhessen. Amint töröm rajta a fejem, még mind a születés kéjét érzem, resteskedem a formába gyúrás nehéz mesterségéhez fogni. A cziczomázás az majd könnyű lesz. Röpke csapongó, a fantázia szabad játéka. Hátha idyllikus hangulatomat egy festői leírással hoznám a világra.........Felkutatnék zeget zugot s fölöknél fogva rángatnám elő a tücsköt, bogarat, sugárt, harmatot, virágot, patakot, a mely ezüstös-virányt és verőfényt, — a mely hímes és ragyogó — s több ezekhez fogható haszontalanságot. Hátha dalt írnék, saját énemből horgászva ki szép tavaszi nóta bűbájos zenéjét. Hátha ódára fognám a dolgot — s erős drámai indulatokba hoznám, a lelkem mélységét, melynek hullámai az eget ostromolnák. Amig ezekről gondolkozom , az alatt a papír szélére czirádás alakokat formálgatok egyiptomi hyeroglifák mintájára, melyek egyszerre megelevenednek és csodás földi lényekhez lesznek hasonlatosakká. Csupa bagoly, hízott malacz, kecske, paripa és szamár s a két és négy lábú világ meg egy rakás fajtája. Igazán szép társaság. És ez nem a sors satyrája,hanem a gondviselés mutató ujja. Csakugyan úgy tetszik és elkezdek fenhangon bosszankodni. — Hogyan ? Hát ön, aki most fen a tiszta tavaszi éterben a költészet paripájára ültem — idáig jutottam. A malaczok, ludak és szamarak társaságába ? Hát azt hiszik ezek a nyomorult oktalan állatok, hogy Hm! Mindegy! Nem bosszankodom azért sem, hanem irom a mint következik: Köp, köp! Odakünn földhöz verődő szárnyak tompa koppanása hangzik. Mely földi lény, miféle sárbogár túrja fel a csendet itt az Olympuson? Kinézek a nedves udvarra, felnézek a kék ég karimájára. Amott elhízott kövér lúd veregeti suszkos szárnyait a sáros talajhoz. Fenn a magasban a nyílt ég alatt biztos szárnyalással V alakú vadlúd sereg hasítja keresztül a levegőt. Az én ludam félszemével bandán pislog fel a magasba, szárnyalni akar, de hízott teste a sárba rántja mindannyiszor. Nem a rabgolya, csupán a szárnyaszegett poéta jutott eszembe és tavaszi hangulatom, mely szelíd és mosolygó vala, rémes fúriává változott, melynek ezennel kötőféket teszek az orrára, nehogy valamikop a világfájdalom sötét akkordjait kezdené pöngetni......... Adieu Ibolyáé tavasz. (t. p.) Politikai hírek. A kabinet rekonstructiója. A király mint Budapestről jelenti Széchenyi Pál gróf kereskedelemügyi miniszter lemondását elfogadta. Szapáry Gyula gróf képviselő kineveztetése földműrvelés-, ipar és kereskedelemügyi miniszteré és Szilágyi Dezső képviselő kineveztetése igazságügyminiszterré, továbbá Tisza misniszterelnök felmentése e pénzügyminisztérium ideiglenes vezetésétől, valamint Wekere Sándor államtitkár kineveztetése pénzügyminiszterré a legközelebbi jövőben várható. Az erre vonatkozó legfelsőbb kéziratok a hivatalos lap keddi számában fognak közzététetni. Boros közlekedésügyi miniszter megtartja a belügyminisztérium ideiglenes vezetését. Szilágyi Dezsőt a királyszombaton délelőtt 11 órakor már kihallgatáson is fogadta, miután előbb, fél 10 órakor, Tisza Kálmán miniszterelnöknek adott audiencziát. A román kormányválság. Bukaresti jól értesült körök — fentartják ama várakozásukat, hogy a király Rosettit fogja megbízni a kabinet újjáalakításával és hogy a Rosetti-Carp-minisztérium mostani alakjában, természetesen Vernescu kizárásával, marad még továbbra is a kormányon. Az igazságügyi tárczát Vernescutól ez esetben Lahovary földmivelési miniszter venné át, akinek szakmája pedig Rosetti miniszterelnökre szállna át. Kossuth Lajos levelei. Kossuth Lajosnak két ismeretlen levelét közli a »Vasárnapi Újság« legújabb száma. A lap tudtával e két levél eddig még nem jelent meg nyomtatásban. Az Kossuth kormányzó korából való s franczia nyelven van írva szemhez, az erdélyi hadak akkori főparancsnokához intézve, az akkori mozgalmas időket jellemző ily irányítással : »Ott, a hol.« Egy újabb okmány arra nézve, hogy a magyar kormány az akkor már fenyegető módon föllépett oláh hegyi fölkelőkkel szemben is a lehető legkíméletesebb magatartását kívánta tanúsítani s a parancsnokok utasítva voltak, hogy minden kihívó lépéstől, mely ellenségeskérdésre vezethetne, tartózkodjanak. Az érdekes levél igy hangzik : Kívül : 9829 K, az ország kormányzójától Bem altábornagy urnak hivatalból, ott a hon Belül magyar fordításban: Magyarország kormányzója .Bem altábornagyhoz. Arad 1849. aug. 8. Van szerencsém értesíteni önt, hogy Balcescu ur, a román nemzeti párt teljhatalmú ügyvivője, nekem, mint a havasiaknál való megbízatása eredményét — egy Janku által aláírt okmányt adott át, melyben a vezérek ünnepélyesen kötelezik magukat, hogy a nép hangulatát előkészítik az unióra és hogy addig is, mig a nép erre egészen meg lenne nyerve, szoros semlegeséget fognak megőrizni csapatainkkal szemben, mig a havasiak meg nem támadtatnak. Ez ígéret következtében rendeletet küldtem Stein és Inczédy ezredes urakhoz, hogy csapataink tartózkodjanak minden támadó fellépéstől a havasiak ellen érintve ezzel természetesen az osztrákok és oroszok elleni operácziókat — egyébiránt nyílt parancsot küldtem Balcesco úrnak, hogy azt addig is, míg a mondott rendelet megérkeznék, alkalmazásba vehesse azon hadtestparancsnokokkal szemben, kik netalán a havasiak ellen küldetnének. Fogadja, altábornagy úr, nagyrabecsülésem ismételt kifejezését. Magyarország kormányzója, Kossuth Lajos. A másik levél Lenkey ezredeshez van intézve, 12 nappal a világosi fegyverletétel előtt, mikor már Schlitk annyira előnyomult, hogy július hó 31-én a Tiszán hidat veretett, s hadtestével Szentes felé tartott, hol Lenkey is állomásozott július végén, de aztán Vásárhelyre vonult. E levél czimirata ez: 9760|K. Az ország kormányzójától, Lenkey Ezredes urnák hivatalból lóvesztébe Vásárhelyen. A levél belső tartalma a következő: 9760|K. Az ország kormányzója Lenkey ezredes urnák, Makó, auguszt. 1. 1849. Ezredes urnák m. hó 31. kelt és e perczben itt Makón vett levele végsoraiból kiderülvén, hogy ön nem beteg, ezennel meghagyom, hogy önnek eddigi seregparancsnokságát megtartani és a Tiszát védeni kell, különben fel leend áldozva Szentes és Vásárhely, veszve van Mezőhegyes, veszve Gyulán municziónk, s veszélyeztetve minden. Szentes városa lelkes népe támogatandja önt és seregét hazafiai működésében, és a nép áldása követendi önt, ha mint védője és mentője lépend fel, — ellenben ha feláldozza Ezredes ur a derék népet és vele az álladalomnak annyi temérdek kincsét a haza végvesztőre, a magyar nép átka követendi ennek minden lépteit. Az ország kormányzója Kossuth Lajos. A képviselőházból. Budapest, ápril 5. Péchy Tamás elnök az ülést d. e. 10 órakor megnyitván, a múlt ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után a ház harmadszori felolvasásban is megszavazza a tegnap elfogadott törvényjavaslatokat. Következik a zárszámadás-vizsgáló bizottság jelentése a Magyarország és Horvát- Szlavonországok között az 1886. évre eszközölt leszámolás megvizsgálása tárgyában. A jelentést a ház Miklós Gyula előadó rövid felszólalása után úgy átalánosságban, mint részleteiben vita nélkül elfogadja. Sorra kerül a pénzügyi bizottság jelentése az 1884. és 1886. évi közösügyi zárszámadásokra alapított leszámolások szerint Magyarország terhére mutakozó tartozás fedezéséről szóló törvényjavaslat tárgyalása. Hegedűs Sándor előadó néhány szóval ismerteti az előterjesztést és egyszerűen elfogadásra ajánja azt. Irányi Dániel röviden kijelenti, hogy ő és pártja nem szavaznak meg közös költségeket s így a szőnyegen forgó előterjesztést sem fogadhatják el. A ház többsége úgy általánosságban, mint részleteiben elfogadja a javaslatot. Következik az 1887. és 1888. évi közösügyi költségekre a magyar korona országai által pótlólag fizetendő összegekről szóló törvényjavaslat tárgyalása. Hegedűs Sándor előadó röviden vázolja a törvényjavaslatnak a fedezetről szóló részét s aztán elfogadásra ajánlja a törvényjavaslatot. Horánszki Nándor elfogadja a törvényjavaslat azon részét, melyben a kormány arra kéri a törvényhozást, hogy a delegácziók által 1887. és 1888-ban megszavazott póthitelek födözésére neki felhatalmazást adjon. De azt a részét, melyben a kormány arra kér felhatalmazást, hogy az 1887-ben visszamaradt nettó vámbevételeket fedezhesse és e czélból hitelművelethez folyamodhassák, meg nem szavazza. A kormány az 1887. évi államháztartás keretéből egy túlkiadási tételt kiszakít, tehát egyetlen egyet és erre kér a t. háztól fedezetet. Először is csodálkozik szóló, hogy épen ezen egy tételt szakította ki a kormány, miután tudvalevőleg 1887-ben a túlkiadások körülbelül 6 millió 198 ezer forintra mentek. Miért nem kéri tehát a t. kormány ezt az összeget ? Miután egyáltalában nem indokoltatott az hogy a törvényhozástól a vámbevételek visszamaradása címén a kormány mily alapon és jogon kéri ezen összeget, miután továbbá a kormány rendelkezése alatt saját bevallása szerint is elegendő pénzkészletek vannak arra hogy az államháztartás akadálytalanul kivessék, miután az adosságcsinálás kényelműségét szóló semmi körülmények közt nem támogathatja. (Elénk helyeslés balfelől), e szőnyegen levő törvényjavaslatot sem ő, sem elvbarátai meg nem szavazhatják. (Elénk helyeslés balfelől.) Wekerle Sándor pénzügyi államtitkár bevezetésül visszautasítja a könnyelmű adósságcsinálás mániájának vádját s utal reá, hogy a kormányt csak az elháríthatlan kényszer vette arra hogy bizoyos adósságokat csináljon. Egyébként Horánszky kijelentette, hogy a budgettárgyalás alkalmával részletesen meg fogja bírálni a kormány pénzügyi politikáját ; ennélfogva szóló is akkora tartja fen válaszát, csak annyit jegyezvén meg előre, hogy a pénzügyekben nincsen stagnáczió, sőt ellenkezőleg oly örvendetes javulás, aminőt maga Horánszky sem gondolna. Hogy a szőnyegen forgó törvényjavaslatot a kormány oly formában nyújtotta be, mint ahogy a ház előtt fekszik, ez csak annak az őszinteségnek és rigorozitásnak bizonyítéka, melyet a kormány pénzügyekben tanúsít. Kimutatja ezután a szőnyegen forgó zárszámadás adataiból, hogy a vámbevétel eredményéül előirányzott összeg tényleges be nem folyásáról a kormány nem tehet, mert azt rajta kívül álló tényezők okozták. Szól végül a kormány általános pénzügyi politikájáról, azt állítván, hogy az oly stádiumában van, mely még kizárja a behatóbb fejtegetést. E politikáról szólami a budget-vitánál bő alkalom nyílik majd. Kéri a Egy fekete fátyol története. A „Dóra" szerzőjétől. Az »Ellenzék« számára fordította: Amica. XXXVIII. (Folytatás.) (68) Egy reggel az anyánk szobájába mentem hogy helyette néhány levélre válaszoljak, s mint már többször tévé, most is arra a zárt fiókra mutatott hol pénzem hevert. — A Gondviselés nagyon jó volt hozzám, — mondá. — Ágnes, még nem kellett a te pénzedhez nyúlnom. Ez idő tájt már boldogabbnak éreztem magamat, mert keményen dolgoztam a finom hímzésen, s azzal a kellemes öntudattal bírtam, hogy munkám által nem csak a saját fentartásomat fedeztem, de anyánknak is nagy segítségére vagyok általa. — Nagyon szép csipkéket tudtam készíteni, s az ez által szerzett pénz tekintélyes összeg volt. Vannak napok az ember életében, melyek a többiek közül tisztán és határozottan emelkednek ki. A szeptember tizedike ilyen az én életemben. Amint a reggeli harang megszólalt, a testvérek imádkozásának a moraja édes összhangban szállt felém. — Nem álmodom hogy mielőtt a most feljött nap leszállana, a a vecsernye harang megszólal, életemnek az egész folyama meg fog változni. — Ágnes, jösz a szobámba? — kérdé Etheldreda anyánk tőlem e reggelen. Sok írni való van, és a számadásokat is rendbe kell hozni. Hogy mily szivesen mentem, azt csak én tudtam, de nem álmodtam hogy e látogatás mit fog reám hozni! Az anyánk szobája a földszinten volt, miután ő hozzá jutni könnyebb és alkalmatosabb volt.