Ellenzék, 1921. október (42. évfolyam, 215-236. szám)
1921-10-14 / 226. szám
Cluj-Koíozsvár, 1921*' október 14.2 Román-magyar vasúti tárgyalások (Saját tud.) Tegnap vették kezdetüket Nagyváradon a román-magyar vasúti tárgyalások. A magyar delegátusokat Paszterczyk Antal miniszteri tanácsos, államvasúti igazgató vezeti. Mellette vannakMasorevich György igazgató-helyettes, Kubányi debreceni k. üzletvezető, Luffer Dénes, Pál Ertler, Rimaníczi és Sándor főfelügyelők, dr. Waller és dr. Török titkárok, továbbá Kolos és Heyer ellenőrök. A m. kir. postát dr. Bugyi József postatanácsos, a belügyminisztériumot Stubenfeld rendőrtanácsos, a pénzügyminisztériumot pedig Roller Ottó fővámtanácsos képviseli. A román államvasutak kiküldöttei Francu Demeter cfr. igazgató,bizottsági elnök, Rusa bukaresti forgalmi osztályfőnök, Botor főmérnök, műszaki igazgató, Tocilescu főmérnök felügyelő, Nádor Gyula a kolozsvári üzletvezetőség kerestettelm osztályának főnöke, Daciu vámfelügyelő, Suteu János a kocsiintézőség főnöke és Barcilla Juon nagyváradi szítuzsneafőnök. A két bizottság a Románia és Magyarország közt létesítersdő közvetlen vasúti forgalom feltételeiről fog valószínűleg több napig tartó tárgyalásokat folytatni. A tárgyalások során szó lesz arról, hogy a közvetlen vasúti forgalmit felvegyék a nagyvárad-püspökladányi, érmihályfalva-debreceni, békáscsaba-i, améri és mátészalkai vonalakon. A további megállapodásokhoz mindkét kormány hozzájárult. Épen ezért megvan a remény arra, hogy a tárgyalások ■ezúttal is eredményesek lesznek.A tárgyalásokon szóba kerülnek a legsürgősebb posta, útlevél és vámügyek is. A tárgyalásokon létrejött megállapodásokra a bizottságok kikérik felettes hatóságuk jóváhagyását és amennyiben ezt megkapják a megállapodásokat azonnal életbe is léptetik. rfi * A nő szive és a férfi esze Írta: Nagy Lajos : Utánnyomi* tilos Budapesten történt, tehát kávéházban kezdődött. A leány szép volt, a fiatalember kevésbé, a fiatalember szerette a szép nőket, a leány is szívesen barátkozott a fess fiukkal, de az*ért megismerkedtek. Előbb azonban hónapokon át ismerték egymást látásból. A fiatalember esténként egy körúti kávéház ablakán bámult ki. A leány künn a járdán sétált, han- Icurozott a barátnőivel és kacérkodott a férfiakkal, amikor az ablak előtt elment, a tekintete találkozott a fiatalemberével. A fiatalember homloka mögött szemmel láthatólag ez a gondolat mozdult: — Milyen szép leány, milyen kár, hogy gonosz, mert bizonyosan az, hisz’ a szeméből se néz ki jó ! A leány tekintete nem a fiatalembernek, hanem csak úgy maga elé, ezt mondta: — Miért haragszik rám ez a hólyag ? A megismerkedés maga azután igen egyszeri volt: a leány megszólította a filalembert. Ez úgy történt, hogy egy másik leánnyal látta a fiatalembert sétálni, amire kis barátnőivel utána törtetett, elhúzott mellette és odaszólt: — Jaj, meghasad a szívem! A fiatalember másnap este már üdvözölte a leányt, azután kiment és csatlakozott hozzá. Beszélgettek. A leány szininövendék, másodéves. Istenbizony, most már nem fog lejárni a körútra, mert nagyon szeret komiszkodni és még isten tudja mit gondolnak róla az emberek. A múltkor „az az őrnagy" megszólította, nagyon jót mulatott rajta. Randevút is kért a vén szamár. Különben ismeri Szellemfyt, _ a _ kiváló írót. Ismeri gróf Nápolyit is, Ruzicska képviselőt és báró Cukrost. Őrgróf Kecmerszkyt, Ikszet, Ipszilont, Kút, Kettősvét, ismeri azt a szép szőke fiút, meg azt a rücskös evikkerest. De igen, az a csápad, kopasz tetszik neki, fene tudja miért, de tetszik, olyan hideg pofa. Legvégül a fiatalember szólt: — Mikor lehet magát látni? — Majd erre jövök. A fiatalember azután szépen össze-vissza gondolta, hogy milyen pompás ez a leány, milyen kívánatos, lehet, hogy igen, lehet hogy rém, majd meglátjuk, (esetleg nem is látjuk meg), furcsa, hogy csakeltetett volt a közömbössége, mert egy kiclt mégis csak érdeklődik iránta, különbenzamárság megállapításokat tenni de az bizonyos, hogy nagyon kedves. Az egész kis nő azzal a furcsa és pajzán tekintett szemével, némi kis aázimetriával az arcán, gyors beszédével, egy kis morális „inszanité”; bizonyos, hogy van vagy tízezer férfi ismerőse, bizonyos, hogy mindenkihez ilye kedves, ilyenek ezek a nevetgélő élénk inbecillisek! (Szóval a nők.) Másnap eljött a leány, kedves volt. Harmadnap nem jött el. Negyednap eljött, kedves volt, benn ültek a kávéházban, de a leány hallatlanul szemezett jobb olbalra. Azután több napig nem jött. De igen ügyesen mentette ki magát, lentietlen, hogy ne legyen igaz, amit mond. (Pedig egész bizonyos, hogy nem igaz!) Egyszer két tiszttel sétált el az ablak felőtt, de kedvesen bemosolygott. Másnap találkoztak, este tizenegyig együtt maradtak, abarátság óriási ugrásokkal haladt előre, mégis csak lesz belőle valami, ki tudja. De hazafelé, amikor a fiatalember karonfogta, kihúzta a karját, ami magában tűl sem lenne baj, de indulattal hinti, kirántotta, talán némi idegenkedéssel, vagy Harcol ? (Ejnye a szemtelenje !) Most azután a fiatalember főzni akarta a leányt és két napig nem ment a kávéházi. Három napot tervezett, de csak kettőt bírt ki. Pechje volt, a leány nem járt arra. Egy este látta a leányt a nővérével együtt, jobbról-balról karonfogva mentek egy „fess fiú“val. „Vele igen, velem nem !“ — gondolta a fiatalember. — „Ezentúl csupán köszönök neki, de nem beszélek vele." Másnap jött a leány, beintett a fiatalembernek a kávéházba, hogy menjen ki. Nagyon kedves volt. Igaz, hogy olyanokat csinált, de nem lehet vele zzdiltani, nem is volna értelme, mert hát miért jön mégis olyan szorgalmasan és miért olyan kedves? (Nem igaz?) A fiatalember meghalt és egy hétig feküdt. Mikor már néhány napja víri fennjárt, találkozott a leánnyal, elbeszélte neki, hogy milyen súlyos beteg volt, majdnem meghalt. A leány hallgata, mondta, hogy szény, szegény, de egyszerre elnevezte magát. Miit lehet tudni, talán komikusnak találta, hogy most olyan rekedt es Hogyan fogadta a pesti sajtó Ravasz püspököt az Ellenzék budapesti tudósítójától Budapest, u. 13. A budapesti sajtó Ravasz László beiktatása alkalmából meleghangú cikkekben emlékezik meg a dunamelléki ref. egyházkerület új püspökéről. A Szózat a következőket írja: — Ravasz László megmutatta már eddig a pályáján is, hogy igazi, vezérletre hivatott munkája Kálvin egyházának. Szellemi vezérei közé tartozott eddig is, mint theologiai tanár. Tekintélye és hírneve túlnőtt a kolozsvári theológiai fakultás körén, szétterjedt az egész magyar református egyházban s már évek óta úgy szerepelt a fiatal kolozsvári profeszobor, mint a magyar kálvinizmus egyik legelső elméje és legtisztább jelleme. Rendkívüli erejű szónok, akiben retorikai művészet mély filozófiai képzettséggel párosul és a hallgatót magával ragadó keresztyén meggyőződéséből kap erőt és lendületet. Az ő fogalmazása szerint a keresztyénség nem elmélet, nem trosma és szertartás, meg kevésbé ősöktől örökölt sablonok kezelése, hanem eleven erő, amely át kell hogy szólja a gyakorlati élet minden mozzanatát. Gyakorlati keresztyén,ség az, amit hirdet s mivel hozzá olyan ember hirdeti, akiben megvan a szilárd jellem, az elszánt készség minden nehézség lebírására és a fiatalos erők, bizonyos, hogy nem fokmérő jelszónak maradni, hanem átmegy az életbe és föl tudja frissíteni a magyar kálvinizmus egész szervezetét. Szerencsének mondható az is, hogy Ravasz László még fiatal ember, 39 éves s ereje őrtetlen teljességében veszi át nagy munkakészséget kívánó hivatalát. Erdély küldte nekünk Ravasz Lászlót, az ősi szabad székely család fiát. Erdély bérceinek acélos levegőjét hozza magával, hozza az erdélyi magyarság szenvedéseit, amelyeket maga is végig szenvedett a legnehezebb időben. De hozza ezeknek a szenvedéseknek a tanulságait is. A szenvedések tüzében megedzett magyar ember lelkével fog nagy munkájába. A hazafias kötelességérzés tisztult fogalmaival és a teljesedésében való erővel és szent akarattal. Az ő hivatal foglalásával az egész magyar közélet irigy nyereségét kell ünnepelnünk. Az Újság arcképét közli következő sorok kísérletében: — A Kálvin-téri református templomban szombaton püspökké avattak egy harmincfdlencesztendős férfiút:Ravasz László dr.-t, aki a bérces Erdélyből jött ide, hogy izzó szeretettel, érces szóval és meleg szívvel hirdesse a krisztusi igét, a hazának szeretetét, az öszszetartást, a társadalmi békét és Magyarország örök életét. Az a beszéd, amellyel Ravasz László dr. a püspöki méltóságot átvette és amelynek minden szavára áhitatos csendben hallgatott a zsúfolt templom, igaz magyar kálvinista beszéd volt. Öntudatos, önérzetes, büszke, nemes, a felebaráti szeretet aranyszálaival átszőtt, az Isten iránti alázattal telített beszéd: egy hazáját elvesztett székely magyarnak rajongó, erős hite az ő magyar hazájában és nemzetében. A Magyarság méltatását itt közöljük : — A Kálvin-téri református fém - lombfák ma délelőtt iktatták be a dunamelléki református püspöki székbe Ravasz László dr.-t. A fiatal, alig harmincnyolcéves püspök a kolozsvári református teológia tanári katedrájáról és az erdélyi egyházkerület főjegyzőségéből került a magyar reformátusok legkiemelkedőbb székébe. Rég várt embert ezen a helyen, amelyre tanári, theológiai, bölcsészeti és esztétikairodalm működése már rég kijelölte. Félévvel ezelőtt történt megválasztásakor a magyar reformátusság a maga egészséges életerejének diadalmas bizonyítékát látta abban, hogy a mai antiszelecció korában a reformátusság ilyen biztos mozdulattal kétségtelenül lekiválóbb fiát emelte harcosás védő pajzsára. ELLENZÉK lijt?»dÉíjlH sz Osztrák-MaSPf büflHot Tlées, október 13. (Saját tud) Prager Tagblatt írja: Az Osztrák-Magyar bank felszámolói ideérkeztek, hogy tárgyaljanak ez 1918. október 28. előtti bankj ügyekről. Ezeket valamennyi utódálomnak beszámítani akarják. A későbbiek: csak Ausztriának és Magyarországnak. Egyezséget akarnak létrehozni arra nézve is, hogy az aranykészletet Ausztria és Magyarország kivételével valamennyi utódállam közt feloszszák. Ennek ellenében az utódállamok lemondanának erről a jogukról, hogy ez 1918. október 28 ika után feladott bankjegyek honorálását követeljék. Gilus A proanmala Bécs, október 13. (Saját ind.) Güttler pénzügyminiszter a képviselőház költségvetési bizottságában megcáfolta azokat a híreszteléseket, mintha a kormány kényszerrendszabályokat tervezne. Semmiféle olyan törvényt vagy rendeletet nem fognék életbeléptetni, amely veszélyeztetné a jogbiztonságot. A bankjegyek lebélyegzését nem fogják elrendelni. Nincs szó semmiféle érték lefoglalásról sem. Tilal 021S3^ a wMtitlj Prága, október 13. (Saját tud.) A ruwka-krajnai ruthének a Népszövetség tanácsához memorandumot intéztek. Tiltakoztak a csehek elnyomó politikája ellen és a békeszerződésben biztosított jogaik védelmét kérik a Népszövetségtől.