Ellenzék, 1922. május (43. évfolyam, 99-120. szám)

1922-05-16 / 109. szám

luj-Kolozsvár, 1922., május 16. Elpusztítják Erdély legszebb természeti csodáját A püspökfürdői lótasz­ tó veszedelme Le akarják csapolni a meleg tavakat. Rejtélyes malária-járvány, A halálra ítélt világcsoda — Az Ellenzék­­tudósítójától — Nagyvárad, május 15. Az ó­kornak hét világcsodája volt. Kis az ó­kor olyan büszke volt ezekre a csodákra, hogy máig is fönmaradt a hirük. Bihar­­megyének bezzeg csak egy­­természeti csodája van. Igaz, hogy ez sem kisebb látványosság, mint a régi legendák csodái voltak. Egy nagy hibája azon­ban van. Az, hogy Bihar megyében van. Mert a bihari földön, sajnos, nincsen annyi érzék a természeti csodák iránt, mint amennyi egy kétezer év előtti asszír birodalomban volt. Ki ne ismerné a Nagyvárad melletti Püspökfürdő csodáját ? Az egész európai kontinensen ez az egyetlen hely, ahol sza­badon megterem a délszaki tavak álmodozó virága: a ló­tusz. A­­ Püspökfürdőtől kezdve egészen Egyiptomig kellene elmenni, hogy az ember ismét megtalálja ezeket a sárga­­szirmú fehér virágokat. Csakhogy Egyip­tomban a forró sivatag szele lehel rájuk bágyasztó meleget, ami az éle­tükhöz kell — és esténként flamingók szállnak a sekélyes tavakba a pirami­sok felől. Egyiptomban ez a növény otthon van, ott nincs benne semmi termé­­szeti csoda. Csakhogy a Püspökfürdő­ben nincsen sem sivatag, sem piramis, sőt még csak flamingók sincsenek, ha­­n­em sötétzöld fenyőszálak tükröződnek a fürdő meleg forrásának vizében. Ez az unikum. Ilyen nincs másutt a föld kerekségén. Csak éppen Biharban. És ez a püspökfürdői lótuszvirágok veszte. Mert, sajnos, Biharban kevesebb az érzék a világcsodák iránt, mint az ó­kori emberiségben volt. S a langyos­­tótükörben szétterülve himbálózó virág­­helyyiek napjai meg vannak számlálva... Valakinek eszébe jutott, hogy a kör­r­nyéken több malária-eset fordult elő. Nosza, elkezdték kutatni az okát és rájöttek, hogy a maláriát a lótusz tava okozza. A vármegyének pénteken meg­tartott közigazgatási bizottsági ülésén Popovics főorvos már jelentést is ter­jesztett elő, amelyben kifejtette, hogy a premontrei rend tulajdonát képező Püspökfürdőn lévő lótusz-tavat egész­ségi okokból le kell csapolni, óvintéz­kedésül a malária esetleges nagyobb- A­h Orosz arisztokraták élete Párista Csicserin Génuában állandóan frakk­ban jár. Az orosz szovjet hölgyek a leg­pompásabb Paquin és Poiret-toalettek­­ben pompáznak és vesznek részt a génuai szállodákban lefolyó éjjeli bacchanáliákon. Azokról, akik ezt a szerepet négy év előtt, tehát nem is olyan régen játszották, mindenki meg­feledkezett. Vájjon mit csinálnak ők? Párisban rengeteg él belőlük és nekem alkalmam volt hosszabb ideig szintén velük élni. Néhány ellesett párbeszédet és jelenetet rögzítek papírra abban az össze­ visszaságban, ahogy eszembe jutnak és kérem az olvasót, hogy mi­alatt ezeket a feljegyzéseket olvassa, gondoljon Csicserin frakkjára és az orosz szovjet­ delegátus fiatal titkár­nőjének pompás ruháira. É­n is ezekre gondoltam, amikor a feljegyzéseket papírra vetettem. Mária nagyhercegnő mosolyogva mondja: — Mindig szerettem dolgozni, főleg varrni, kézimunkázni. Valamikor a cárnővel azon szórakoztunk, hogy magunk varrtuk meg a kis hercegnők ruháit. Mint díszezredes, mindig ma­gam­­ készítettem el a saját uniformi­somat. Most derül ki, hogy milyen hasznos szórakozás volt.­­* : Fent, a Kutmir műtermében egy hal­mérvű terjedése ellen. Sőt a főorvos tovább is ment és­­ azt indítványozta, értessék, a rendet arról, hogy a Püs­­pökfürdőt addig nem is szabad meg­nyitni, amig a tavat i­ nem csapolják. A .. közigazgatási bizottság hosszas vita után elfogadta a főorvos indítvá­nyát. S ezzel meghúzták a lélekharan­got Ízisz istennőnek a, Tiszántúlra té­vedt szent virágai fölött- Az Ellenzik munkatársa kiment a fürdőbe, a közeli­ Rontó községbe, s az egész környéken érdeklődött, h­ogy hány maláriás beteg van. És ekkor érte a­­ meglepetés. A Püspökfürdő környékén ugyanis egy szál maláriás beteg sincsen. Hanem igenis van egy néhány , ilyen bidog bent a városban, Nagyváradon. Ezek betegségüket a háború­­folyamán Albá­niában vagy az olasz fronton szerez­ték, s még mindig nem láboltak ki be­lőle. Csakhogy a püspökfürdői szen­ci lótuszokat a világháború következmé­,­nyéért igazán nem­ lehet ilyen súlyos felelősségre vonni. A közigazgatási ha­tározat azonban közigazgatási határo­zat, amellyel még egy világraszóló ter­mészeti csodának sem lehet kukori­­cáznii. A tény az, hogy amennyiben a premontrei rend nem talál módot arra, hogy a felsőbb hatóságok ezt a hatá­rozatot megváltoztassák, akkor a Európa egyetlen lótuszvirágot termő világhírű tava el fog tűnni a föld szí­néről. A helyén aztán megmarad a jó zsi­vány arcú fiatalember dolgozik, akinek szeme­t mintha valami elmúlt betegség bágya-í­sága tükröződnék vissza. — Most jött Oroszországból — ma­gyarázza a nagyhercegnő — négyszáz kilométert gyalogolt, mialatt mindenütt a háta mögött marsolt a vörös had­sereg. Most,­ itt dolgozik a Kitniirben. Egyébként van szerencsém bemutat­kozni : Doundoukoff herceg... A másik asztalnál egy idősebb ala­csony­­hölgy ül és serény ipákkal mun­kálkodik. A hercegné őt is bemu­tatja : • . — Az anyósom, Pouslapine her­cegnő Egy másik asztalnál ül kézimunkája felé hajolva Massálsky hercegnő, a cár unokatestvére. Mellette egy gyö­nyörű fiatal hölgy dolgozik szorgal­masan, valamikor a pétervári társaság­ban rajongva ünnepelték szépségét: Auraksine grófnő... Most nem a szalonélet apró plety­káiról beszélnek egymással,, mint­­ vala­mikor a csillárok ragyogó fénye alatt, hanem arról, hogy melyiknek a mun­kája sikerült,szebben.De kevés, szó folyik, csak a vékony selyemszálak zizegnek és­ a varrógép kattogja egy­hangú, bánatos melódiáját . . . A tavaszi levegő enyhe párázata fü­­rösztötte Páris utcáit, mikor egy hatal­mas, porlepte autó fordult, de az Ave­­ciue des Ternes sima kövezetére és megállt az egyik garage előtt. Az autó a Riviéráról jött idáig szó­— Az Ellenzék munkatársától . Nem ismeretlen az olvasóközönség ! előtt az a kínos lakásbotrány, melynek főhőse Emánuel Jerem­ia, a Honvéd­­utcai elemi iskola igazgatója, szenvedő szereplője pedig Nagy Ferenc iskola­­­­szolga és családja volt, Emanuel Je­­remia­­igazgató nem volt megelégedve az iskolaszolgával és­ különösen azért neheztelt reá, mert nem volt román. Megpróbált tehát mindent, hogy a szolgát a lakásból kitegye, ám ez a terve nem sikerült, mert az iskola­­szolga ügyvédje mindig keresztül húzta az­ igazgató számításait. Az történt erre, hogy az igazgató saját szemé­lyében, mint lakáshivatal és karhatalom az iskolaszolgát és családját kirakta az udvarra és ezek kénytelenek voltak egy filegoriába behúzódni, míg a megürült lakásba új iskolaszolga költözött be. Erre a cikkünkre az igazgató nyilat­ditó speddel s egy bőkabátos amerikai turista szállt ki belőle. —­ Halló, ki van itt ? — kérdezte energikus hangon. A garageban csak egy­­öregebb ember volt, tiszta kék szemekkel és hófehér bajusszal, mely ha ápolva lett volna,­ tekintélyes külsőt kölcsönzött volna viselőjének. Így azon­ban szomorúan bágyadt kifejezést adott az arcának. --- Mossák meg az autómat — mondta neki az amerikai, —, hogy hol­­nap reggel használhassam. Itt van tíz frank... Mikor átnyújtotta a pénzt, megakadt a szeme az öreg ember arcán. Már el akart menni, de akkor visszafordult, kiicsit habozott, aztán odalépett az öreghez és így szólt : — Bocsánat, nem találkoztunk mi már valahol ?­­Az öreg ember mosolygott. — De igen — mondta aztán csendes hangon — én a vendégem volt 1915- ben­ Smolenskben. Az autómosó öreg­ember, Krasnilov orosz tábornok volt, valamikor a cár legünnepeltebb katonája,, számtalan rendjel birtokosa. Azóta azonban már jobb állást is kapott a tábornok és hetente pár frank­kal többet keres. A Rue de la Paix egyik előkelő ékszerüzlete előttt nyitja ki az érkező autók ajtóit s bizony gyak­ran megtörténik, hogy az érkező elő­kelőségek előbb köszönnek neki, mielőtt ő meghajtaná magát... Egy angol kapitány, aki valamikor mint katonai attasé szolgált az orosz hadseregben, a Boulevard des Italiensen beült egy taxirabbe s odaszólt a sof-­­­őrnek : — Hajtson az angol követségre. — Igenis, Monsieur S.... —- felelte a sofför s nevén nevezte a kapitányt. A soffőr ugyanis a kapitány fölöttes tisztje volt az orosz hadseregben vala­­lamiko­r. — Hatan élünk most a magasrangú tisztek közül Párisban, akik ezzel a mesterséggel foglalkozunk, — mondta mosolyogva, mialatt az autó kormány­kerekére mutatott.* Az Avenue de l’Opera egyik kávé­házában egy finn származású ember állított be, aki semmiféle más nyelven nem tudott beszélni s igy nem tudta megértetni magát a kiszolgáló személy­zettel. Végül a manager egy küldöncöt adott melléje s megbízta a fiút, hogy vezesse el az idegent a Rue Dam­oun levő amerikai bárba, ahol van egy orosz származású alkalmazott, aki ott a padlót szokta söpörni. Az valószínü­­leg meg fogja érteni és tolmácsolni fogja,­ hogy mit akar. Az idegen elment az amerikai bárba, odavezették a padlósöprő oroszhoz, aki először bámulva nézett rá. Mind a ketten megdöbbenve állottak szemben egymással egy pillanatig, aztán hangos örömkiáltással forultak egymás­nya­ fingó f­orrtámadás Lloyd George ellen Nem nézik jó szemmel az angol-francia viszony elhidegülését. A német kérdés csak gazdasági jelentőségű Angliára London, május 15. AZ angol diplo­mácia aggodalommal tekinti Lloyd George génuai szereplését s ellen­szenvvel viseltetik vele szemben, mert a francia­ a viszony­­ egyre foko­zódó elhitte * * az ő­ politikájának tudható i)!". A diplomatáknak nem tet­szik, hogy 3 miniszterelnök belenyugo­dott abba, hogy a francia delegáció kellő meghatalmazás ..élkül üljön a konferencia asztalához és hogy Poin­­carp fenntarthatta magának­­ a vétó­jogot, noha az értekezlet folyását tá­volról nézte. Az angol diplomaták egyre sűrűbben hangoztatják, hogy Lloyd George eljárása sebet ejtett a brit diplomácia hagyományain és az angol presztízsen. Rámutatnak arra, hogy Franciaország részére a német kérdés mindennél fontosabb, mert ettől függ jelene és jövője. Anglia számára ez a kérdés azonban csak gazdasági jelentőséggel bír. Az angol politikának rövidesen likvidálnia kell a szorosan vett kon­tinentális ügyeket, köztük a tenger­­szorosok, a Dardanellák és a Bosz­­porus kérdését. A génuai konferencia után okvetlenül sorra kell kerülni a török és görög kérdésnek. Az angol diplomaták amiatt is hi­báztatják " Lloyd Georgeot, hogy telje­sen szabad kezet hagyott Curson lord külügyminiszternek, akinek az volt az álláspontja, hogy Anglia maga nem tarthatja meg Konstantinápolyt, éppen ezért a Dardanellák mellé helyettesül odaállította Görögországot. Így most az angol politikának arra kell töre­kednie, hogy a Dardanellák európai pártja Görögország birtokában maradjon Lord Robert Cecil egyik angol lap munkatársa előtt kijelentette, hogy a civilizált világ szármára nagy megköny­­nyebbü­lést jelentene, ha Lloyd George lemondana és átadná a kormányhatal­mat Greynak. ros bihari föld, amelyen nagyszerű lesz búzát termelni, vagy krumplit ka­pálni. Mert hiába, a krumpli és a ló­tusz nagyon ellentétes virágok és úgy látszik, hogy nem térnek m­eg egy ég­alj alatt. 19 Hímvéd­ utcai lakásbotrány a járásbíróság előtt A járásbíróság visszahelyezte a kidobott iskolaszolgál­ kozatot küldött­be, melyet mi a sajtó­­törvényre való tekintettel kénytelenek voltunk leadni, de már másnapi szá­munkban cikkünk állításait fenn­tar­­tottuk és közöltük egyúttal azt is, ho­gy az iskolaszolga magánlaksértés és bir­tokháborítás miatt pert indított az igaz­gató ellen. Az összecsapásnak első felvonása dr. Ürmössy járásbíró előtt szombaton délelőtt zajlott le és az igazgató csú­fos vereségével végződött. Az iskola­­szolga ugyanis sommás visszahelyezés iránti keresetet adott be a járásbíró­sághoz, melynek tárgyalását szomba­ton délelőtt 11 órára tűzték ki. A tár­gyaláson megjelent dr. Elekes, Nagy Ferenc jogi képviselője s megjelent azon az igazgató úr is. A bíróság ki­hallgatta az iskolaszolgát és az igaz­gatót, aki okiratokkal akarta igazolni eljárásának jogosságát, a biróság azon­ban ezekből az írásokból éppen az ellenkezőről győződött meg. Megálla­pította, hogy az igazgató teljesen ön­kényesen járt el s minden jog nélkül dobta ki az iskolaszolgát az utcára. Következésképen a bíróság végzé­­sileg elrendelte az iskolaszolga azonnali visszahelyezését. Az­ ítélet ellen az igazgató erősen rugkapá­­lódzott, sőt a jegyzőkönyv aláírá­sát is megtagadta. Mindez azonban nem változtatott a tényeken. Szombaton délután már vég­rehajtóval jelent meg az iskolaszolga ügyvédje a Honvéd­ utcai elemi iskola udvarán, hogy a visszahelyezést foga­natosítsa. A bizottság itt zárt ajtókat talált. Az igazgató nem akarta kiadni a kulcsokat, mire lakatost hivattak és úgy nyitották ki az iskolaszol­gai lakást, ahol már az új szolga volt elhelyezkedve. Az udvarra kirakott holmikat az igaz­gató költségére hozatott munkásokkal berakták a lakásba s este nyolc órára az iskolaszolga már ismét a régi laká­sában volt. Az első felvonás igy zajlott le. A feketeleves azonban még hátra varó, mert az iskolaszolga bűnvádi feljelen­tést is tett az igazgató elleni s az ügy­nek ez a része még folyamatban van. Az ügyészség utasítására a rendőrség már kihallgatta az igazgatót s a vallo­másáról felvett jegyzőkönyvet indítvány­tétel végett átküldötte az ügyészség­hez. ELLENZÉK Felsőszilézia átadása Oppeln, május 15. Felsőszilézia át­adásának részleteiről a német és lengyel szakértők most folytatnak tár­gyalásokat.

Next