Ellenzék, 1922. december (43. évfolyam, 271-295. szám)

1922-12-08 / 277. szám

Cluj-Kolozsvár, 1922. december 8 . Maillaux poltjája felé Bukik a francia győzelmi politika Páris, december 7. A francia politi­kában beállott a bomlási folyamat. A nemrég még olyan erős és tömör Nemzeti Blokk, melyet Clémenceau teremtett, nem tengelye többé az ese­ményeknek. Poincaré politikája, min­den agreszivitása dacára, csődöt mon­dott s ezzel nyilvánvalóvá vált a Nemzeti Blokk tehetetlensége. Uj idők jelei mutatkoznak, a radikális párt erősen készül a hatalom átvételére. A francia radikális­ párt utóbbi idő­ben megkettőzte tevékenységét s egy­két esetben szinte észrevétlenül kivette a kormány kezéből a kezdeményezést. Elnöke, Harriot sikerrel járt Orosz­országban a francia-orosz összekötte­tés útjait egyengetni, Franklin­ Bouillon pedig Angolában rendezte kitűnővé a török és francia nemzet viszonyát. A végletekig vitt erőszak politikájának bukására csődöt mondott az imperialista Nemzeti Blokk tudománya s nehéz helyzetében a francia nemzet kényte­len a radikáns párthoz folyamodni. Briandot már minden két hétben a mi­niszterjelöltek között emlegetik. Az új orientálódás azonban valószínüleg Briandon túlmenő lesz. Szemmel látha­­tólag az új orientálódás nem jelent mást, mint nyílt közeledést Caillaux politikája felé. A párt Marseilleben tartott kongresz­szusán Caillauxt a párt díszelnökévé jelölték. Caillauxt, kit az ököljog bé­kéjének megteremtői pacifizmusáért hazaárulónak bélyegeztek s örökre el akartak tüntetni a francia politika szín­padáról. A jelölést ugyan visszavonták, mert a párt egy része nem akart ilyen nyíltan szint vallani, de megtörtént e így is fontos jellemzője a hangulatnak. Még fontosabb jelenség az elhangzott, beszédek és a hozott határozatok, me­lyek kiméretlenü­l támadták a béke­­szerződések politikáját Harriot, a párt elnöke, a kongresz­­szust a következő szavakkal nyitotta meg: — A jelen percben urai vagyunk a helyzetnek, tegnap még csak döntő­­bírái voltunk. A helyzet sose volt ked­vezőbb egy köztársasági akcióra. A Blokk kamarája semmit se tett sem a társadalmi élet, sem a pénzügyi élet terén. Kívül, a külpolitika az utóbbi évek­ben a gyűlölet politikája volt Már­pedig a gyűlölet soha semmit se teremtett s Franciaországnak is fel kell hagynia a gyűlölet politikájával, hogy tartós barátságokat kössön. El­jött az ideje, hogy újjáépítsük a pár­tokat s véget vessünk az állítólagos nemzeti koalíciónak. Még nyíltabban támadta a béke­­szerződéseket Franklin­ Bouillon. — Maholnap már mindenki előtt nyilvánvaló lesz a Nemzeti Blokk csődje. Az ország, mikor a reakció és a demokrácia közt kell majd válasz­tania, mely utóbbit mi képviseljük, nem fog habozni és mellénk áll. Mindenekelőtt az igazság krízisét kell felidézni az országban. Meg kell mutatni az országnak a nyomorúságos Versailles- béke következményeit, leleplezni előtte az összes hazugságo­kat. Meg kell mondani neki, hogy szedje össze a bátorságát a pénz­ügyekben, meg kell mondani, hogy: egyedül állsz, vállald a felelősséget, készülj még nagyobb áldozatokra, mint amekkorákat a háború alatt hoz­tál, a többiek nemzeti önzésük sze­rint cselekedtek, az akkori vezetők voltak azok, akik szabotálták­­. gy£­­zelmiinket. A kongresszus Határozatot J^^Ett el, mely Oroszország bevoná^^^B- vezeti a keleti kérdés­tár^^^^ra. Kívánta még a kongresszus^^^F a kormány gazdasági és ini^^Kális missziót küldjön Oroszorsz|^^F amint ezt Anglia és Olaszországá^^r meg-A francia radikális pá^^F ország­nak régi kormányzó pár^Jelenleg is az ország egyik tegnai^Bib pártja, melyre előbb-utóbb föltétlenül rákerül a sor a kormányalakításban. Kongresz­­szusa tehát nem volt üres demonstrá­ció, hanem az európai politika egy fontos jelensége, egy új francia kül­politika alapjainak lerakása. A gyertyák harca írta: Csermely Gyula Karácsony szombatján volt, ünnepre készült a munkától elernyedt világ. A sárga ködökbe burkolt erőtlen téli nap már a Sólyom-havas orma mögé hanyatlott és kelet felől lassan, fehéren, átlátszó­­ párákat lehelve jött az alkonyat, az angyalok estéje. A fürészgyár kürtője utolsót pöfékelt. A rakodó udvarból már az utolsó munkás is elment és mély csend bo­rult a fürészgyár kiterjedt telepére. Szalontai Vince, a falunyi gyárte­lep vezető mérnöke, bezárta irodáját és kiment a ház elé. Hogy eget lás­son és földet, csillagot és esti fényt, hogy lelke megteljék hangulattal s hogy úgyszólván kimosódjék abból a napi foglalkozás prózájának üledéke. így tett minden este, mert szívvel biró mélyen érző ember volt. Bent a lakásban szerető feleség, három gyer­mek várta; ezek miatt tette, hogy egy-egy órát kint töltött el így állt a ház előtt s közben arra gondolt, hogy ő boldog ember , be­köszönt az ünnep, édes felesége, há­rom szép gyermeke benső szeretettel ott bent apját várja. Szemközt a házzal egy zsidó mun­kás lakott. Viskója ablakán persze nem volt függöny s igy mindent lát­hatott, ami ott bent történt. Az ablak párkányán egy sor kis gyertya égett. — Mi lelte Éliást, hogy ma kivi­lágít? — kérdezte magában. — Ah, tudom már tudom, — eszmélt fel kis vártásvá — Neki is ünnepe van, Ha­­nuka vagy hogy hivják, zsidók kará­csonya. Janka is mondta hogy gyer­tyát kell gyújtani. És ezekre gondolva, egyszerre va­lami komorság lepte meg. Mint eddig is mindig, ahányszor keresztény ünnep és zsidó ünnep ugyanegy napra esett. Szalontai Vince buzgó keresztény volt, Janka, a felesége zsidó hitet val­lott. És három gyermeke közül is kettő, a fiúcskák, atyjuk hitén nevel­kedtek, a lányka a kis iius, anyja vallásán maradt. Benső szeretettel, tökéletes lelki harmóniában éltek egymás mellett; a vallások különböző volta még csak szóba sem jött köztük. De mikor úgy fordult, hogy keresztény ünnep és zsidó ünnep ugyanegy napra esett akkor Szalontai Vince mindig úgy érezte, hogy valami láthatatlan vá­lasztófal ereszkedik le közéje és fele­sége közé. Talán csekélység volt és lényegte­len dolog de mélyen érző szivének fájdalmat okozott telküknek ilyen egy-egy napi egymástól való elválása is De jóllehet, hogy ezt a láthatatlan választófalat talán az asszony is érezte, ez nemcsak hogy hitet nem cserélt, de minden ünnephez, szokáshoz híven ragaszkodott. — Nem tehetem Vince, mondta ilyenkor az asszony. — Min­dent megtettem, amit szerető leány a férfiért megtehet. Fejemre idéztem édes­apám átkát, elhagytam a házat, amelyben becézett, fölnevelt; meg sem csókolhattam, mikor örökre elhagy­tam, de hitemet nem hagyom, sem ünnepét, szokását. Mert jó anyám tu­dott szivem szerelméről s mielőtt meg­halt, szént eskümet vette, hogy zsidó maradok, ha követlek akkor is s hogy vallásom törvényeit mindenekben meg­tartom. Ezekre gondolt Szalontai Vince és azért komorodott el, mert tudta, hogy az a bizonyos választófal ma este is ott lesz közte és a felesége között A szoba sarkában ott lesz a karácsony­­fa, az ablak párkányán meg hét kis gyertya lesz egy sorban, ő Jézusról fog mesélni Jancsinak és Pistának, felesége meg ölébe vonva a kisfluska fejét, talán arra fog gondolni, hogy mit jelent az a hét szál kis gyertya az ablakok párkányán. Ábrándozásából könnyű lépések zaja ébresztette fel. Az asszony volt, tótágas karcsú asszony, aki sebesen jött, hogy az urát keresse. — Itt vagy, Vince? — szólalt meg az asszony. — Az iroda már zárva volt, hát ide jöttem érted. Gyere ha­mar, Vince, a gyerekek már várnak. És szerelmesen, lágyan az ura kar­jába akaszkodott és vidám boldogság­gal a lakás felé tartott. Az ő ünnepi hangulatát nem zavarta meg semmi. Szalontai arca egyszerre felderült. Azt mondta az asszony, hogy a gye­rekek már várnak és nem azt, hogy a fiúcskák várnak. Tehát egységes ün­nep lesz, közös mindnyájunké — gon­dolta örömmel. De az ebédlőbe érve, látta, hogy csalódott s arcára a nemtetszés ko­morsága borult. Ott volt a lenyőfa gyönyörűen diszitve, gyertyák sokasága ömölte rá fényét, de az ablak pár­ká­nyán is, szép sorba rakva, csendes nyugodt lánggal hét kis gyertya égett. Az asszony látta, hogy az ura lehangolt, hát odasimult hozzá s kérdezte, mi a baja ? — Tavaly karácsonykor olyan bol­dog voltál, most meg mintha látnám, hogy köd ül a telkeden. — Tavaly karácsonykor együtt ün­nepeltünk. — mondta Szalontai Vince s szinte szemrehányón az ablakra nézett, ahol hét kis viaszgyertya sze­rényen pislogott. Izgalmas interpellációk a magyar nemzetgy­űlésben Vád az ellenzék működése ellen — Egy szocialista képviselő a bányász­sztrájkról — A salgótarjáni incidens — A kormány beter­jesztette a közrend fokozottabb biztosításáról szóló javaslatot — Az Ellenzék budapesti távirata — A nemzetgyűlés szerdai ülésén Ra­­kovszky belügyminiszter benyújtotta a közrend fokozottabb biztosí­tásáról szóló törvényjavaslatát. Az új törvény­­javaslat egyik törvényszakasza ki­mondja, hogy akinek működése vagy magatartása az ország belső rendjé­nek, külső politikájának szempontjá­ból államérdekére aggályos, rendőri felügyelet alá helyezhető vagy a köz­­igazgatási dologházba utalható. Köz­egészségügyi, közélelmezési vagy köz­­biztonsági szempontból közszolgálta­tásokra kötelezhető minden munkaké­pes 18—50 év közötti férfi! A javaslat fönntartja a rendelkezést, hogy új lap alapításához miniszteri engedély szük­séges. Az új lapot a belügyminiszter határozott vagy határozatlan időre be­tilthatja. A miniszterelnök egyébként az újságpapír korlátozásra is felhatal­mazást kap. Bogya János képviselő interpellál ezután kifogásolja, hogy ma ismét ugyanez az agitációs, szélsőséges hang kap lábra, amely annak idején a forra­­dalomhoz, később pedig a proletár­­diktatúrához vezetett. Felolvassa a Dimineata cikkét, amelyben Rassaynak az azóta megszűnt 5 órai Újságnak adott intervjúja van hosszas kommen­tárral A kommentár alapján bizo­nyítja, hogy a románok ugyanazokat támadják, akiket Rassayék. Bebizo­nyítva látja, hogy a baloldal politikai működése és­­a kisantant törekvései között összefüggés van. Szónokot a baloldal állandó közbeszólásokkal za­varja és csak nehezen tudja előter­jeszteni interpellációjának szövegét az állami, társadalmi rend hatályosabb védelméről. Kéri, hogy Ruppert ellen bűnvádi eljárást helyezzenek folya­matba. Az­ interpelláció közben óriási bot­rány tör ki az ülésteremben. Bogy a demagógiának, népbolonditásnak ne­vezte azt, amit a munkások vezetői véghez visznek, áldozataik Zalaeger­­szeget vannak internálva, míg a félre­vezető népbolonditók szabadon járnak­­kennek, sőt itt a nemzetgyűlésen is elég hangosan viselkednek. A hang­zavarban elvész a szónok hangja. A szociáldemokraták fel­ugráltak s a szi­dalmak özönét zúdították Bogyára, aki mosolyogva hallgatta azokat és gúnyosan integetett a szocialisták felé. A lárma csillapultával az elnök rendre­­utasította az interpellálót és ugyanígy több sértegető szocialistát is. Izgalmas jelenetek voltak a többi interpellációknál is. Szabó József a bányamunkások visszatartott illetmé­nyeiért interpellált. A szociáldemok­raták a külön munkaidő bérét levon­ják a bányászotthon javára. Nincs ki­fogása ellene, ha a bányász otthont a munkások saját pénzükből vagy ön­kéntes adományokból tartják el De hogyan egyeztetik össze a szociálde­mokraták ezt az erőszakos pénzlevo­nást eddigi elveikkel "! A sztrájkot is ezzel az erőszakossággal idézték elő. Payer Károly személyes megtámadás címén szólal fel. Tiltakozik az ellen, mintha a bányászsztrájk politikai cé­lokat szolgált volna. Minden munkás­nak joga van pénzét arra fordítani, amire akarja. A bányákban most ia többet termelnek, mint ezelőtt. A tatai bányában eddig is már plus van. Szabó József válaszában megvádolja Payert és kijelenti, hogy 1919-ben rablásra izgatta a népet, kijelentésére viharos felzúdulás tör ki a Házban. Payer szólásra emelkedik, d­e nem akarják meghallgatni. Az M1- elnök csak nagy nehezen tud annyira csendet teremteni, hogy Payer ismét beszél­het. Kijelenti, hogy a bécsi Abend egyik szerkesztőjét két héttel ezelőtt rágalmazásért elítélték ugyanazért, amit az interpelláló a jegyzőkönyvből fel­olvasott. Elvárja, hogy Szabó olyan helyen adja közre vádjait, ahol az bírói eljárás tárgyát képezheti Kun Béla január elején — folytatta Payer — Salgótarjánba ment egy gyűlésre. Ugyanakkor a leszerelt katonák és foglalkozásnélküliek megrohanták a községi romraktárt, azt­ feltörték és részegen az egész várost kifosztották. A fosztogatás két napig tartott. A má­sodik napon a helyszínére érkezett bányaigazgatóval rájöttek a valóságra. Az iglói géppuskások osztaga előző nap keresztülutazott az állomáson, a részeg tömeg megtámadta, mire a géppuskások visszalőttek. Ez a hiteles története a salgótarjáni lövetésnek. Szabó interpellációja közben, amikor arról beszélt, hogy Payer felesége milyen ruhát csináltatott magának, Fábián Béla demokrata közbeszólt: — ízléstelen ilyet idehozni. Mit szól­nának, ha egy más képviselő felesé­géről is ilyet mondanának ? — Bé­­nárd Ágoston izgatottan integet, mire Fábián megjegyezte: — Mit szólna, ha a maga feleségéről ilyet monda­nának ? Fábián és Bénárd párbeszé­dének lovaglás affér lett a folytatása. Mindketten megnevezték segédeiket. EILF.XI.f-K Olcsó bevásárlási forrás­­! Női, férfi és gyermek- , harisnyák, keztyók és­­ reform nadrágok nagy­­ választékban kaphatók Fischbein és Spitz­­ áruházában ♦ Cluj, Piața Unirii (volt Mátyás király-tér) 29. szám. Bánffy-palota. • Rózsavölgyi karácsonyi albuma, mely minden évben a zenekedvelők kedvence, gazdag tartalommal már megjelent. Ára 77 lej. Postán azonnal küldi a Lepage­­könyvkereskedés, Cluj-Kolozsvár.

Next