Ellenzék, 1922. december (43. évfolyam, 271-295. szám)
1922-12-08 / 277. szám
Cluj-Kolozsvár, 1922. december 8 . Maillaux poltjája felé Bukik a francia győzelmi politika Páris, december 7. A francia politikában beállott a bomlási folyamat. A nemrég még olyan erős és tömör Nemzeti Blokk, melyet Clémenceau teremtett, nem tengelye többé az eseményeknek. Poincaré politikája, minden agreszivitása dacára, csődöt mondott s ezzel nyilvánvalóvá vált a Nemzeti Blokk tehetetlensége. Uj idők jelei mutatkoznak, a radikális párt erősen készül a hatalom átvételére. A francia radikális párt utóbbi időben megkettőzte tevékenységét s egykét esetben szinte észrevétlenül kivette a kormány kezéből a kezdeményezést. Elnöke, Harriot sikerrel járt Oroszországban a francia-orosz összeköttetés útjait egyengetni, Franklin Bouillon pedig Angolában rendezte kitűnővé a török és francia nemzet viszonyát. A végletekig vitt erőszak politikájának bukására csődöt mondott az imperialista Nemzeti Blokk tudománya s nehéz helyzetében a francia nemzet kénytelen a radikáns párthoz folyamodni. Briandot már minden két hétben a miniszterjelöltek között emlegetik. Az új orientálódás azonban valószínüleg Briandon túlmenő lesz. Szemmel láthatólag az új orientálódás nem jelent mást, mint nyílt közeledést Caillaux politikája felé. A párt Marseilleben tartott kongreszszusán Caillauxt a párt díszelnökévé jelölték. Caillauxt, kit az ököljog békéjének megteremtői pacifizmusáért hazaárulónak bélyegeztek s örökre el akartak tüntetni a francia politika színpadáról. A jelölést ugyan visszavonták, mert a párt egy része nem akart ilyen nyíltan szint vallani, de megtörtént e így is fontos jellemzője a hangulatnak. Még fontosabb jelenség az elhangzott, beszédek és a hozott határozatok, melyek kiméretlenül támadták a békeszerződések politikáját Harriot, a párt elnöke, a kongreszszust a következő szavakkal nyitotta meg: — A jelen percben urai vagyunk a helyzetnek, tegnap még csak döntőbírái voltunk. A helyzet sose volt kedvezőbb egy köztársasági akcióra. A Blokk kamarája semmit se tett sem a társadalmi élet, sem a pénzügyi élet terén. Kívül, a külpolitika az utóbbi években a gyűlölet politikája volt Márpedig a gyűlölet soha semmit se teremtett s Franciaországnak is fel kell hagynia a gyűlölet politikájával, hogy tartós barátságokat kössön. Eljött az ideje, hogy újjáépítsük a pártokat s véget vessünk az állítólagos nemzeti koalíciónak. Még nyíltabban támadta a békeszerződéseket Franklin Bouillon. — Maholnap már mindenki előtt nyilvánvaló lesz a Nemzeti Blokk csődje. Az ország, mikor a reakció és a demokrácia közt kell majd választania, mely utóbbit mi képviseljük, nem fog habozni és mellénk áll. Mindenekelőtt az igazság krízisét kell felidézni az országban. Meg kell mutatni az országnak a nyomorúságos Versailles- béke következményeit, leleplezni előtte az összes hazugságokat. Meg kell mondani neki, hogy szedje össze a bátorságát a pénzügyekben, meg kell mondani, hogy: egyedül állsz, vállald a felelősséget, készülj még nagyobb áldozatokra, mint amekkorákat a háború alatt hoztál, a többiek nemzeti önzésük szerint cselekedtek, az akkori vezetők voltak azok, akik szabotálták. gy£zelmiinket. A kongresszus Határozatot J^^Ett el, mely Oroszország bevoná^^^B- vezeti a keleti kérdéstár^^^^ra. Kívánta még a kongresszus^^^F a kormány gazdasági és ini^^Kális missziót küldjön Oroszorsz|^^F amint ezt Anglia és Olaszországá^^r meg-A francia radikális pá^^F országnak régi kormányzó pár^Jelenleg is az ország egyik tegnai^Bib pártja, melyre előbb-utóbb föltétlenül rákerül a sor a kormányalakításban. Kongreszszusa tehát nem volt üres demonstráció, hanem az európai politika egy fontos jelensége, egy új francia külpolitika alapjainak lerakása. A gyertyák harca írta: Csermely Gyula Karácsony szombatján volt, ünnepre készült a munkától elernyedt világ. A sárga ködökbe burkolt erőtlen téli nap már a Sólyom-havas orma mögé hanyatlott és kelet felől lassan, fehéren, átlátszó párákat lehelve jött az alkonyat, az angyalok estéje. A fürészgyár kürtője utolsót pöfékelt. A rakodó udvarból már az utolsó munkás is elment és mély csend borult a fürészgyár kiterjedt telepére. Szalontai Vince, a falunyi gyártelep vezető mérnöke, bezárta irodáját és kiment a ház elé. Hogy eget lásson és földet, csillagot és esti fényt, hogy lelke megteljék hangulattal s hogy úgyszólván kimosódjék abból a napi foglalkozás prózájának üledéke. így tett minden este, mert szívvel biró mélyen érző ember volt. Bent a lakásban szerető feleség, három gyermek várta; ezek miatt tette, hogy egy-egy órát kint töltött el így állt a ház előtt s közben arra gondolt, hogy ő boldog ember , beköszönt az ünnep, édes felesége, három szép gyermeke benső szeretettel ott bent apját várja. Szemközt a házzal egy zsidó munkás lakott. Viskója ablakán persze nem volt függöny s igy mindent láthatott, ami ott bent történt. Az ablak párkányán egy sor kis gyertya égett. — Mi lelte Éliást, hogy ma kivilágít? — kérdezte magában. — Ah, tudom már tudom, — eszmélt fel kis vártásvá — Neki is ünnepe van, Hanuka vagy hogy hivják, zsidók karácsonya. Janka is mondta hogy gyertyát kell gyújtani. És ezekre gondolva, egyszerre valami komorság lepte meg. Mint eddig is mindig, ahányszor keresztény ünnep és zsidó ünnep ugyanegy napra esett. Szalontai Vince buzgó keresztény volt, Janka, a felesége zsidó hitet vallott. És három gyermeke közül is kettő, a fiúcskák, atyjuk hitén nevelkedtek, a lányka a kis iius, anyja vallásán maradt. Benső szeretettel, tökéletes lelki harmóniában éltek egymás mellett; a vallások különböző volta még csak szóba sem jött köztük. De mikor úgy fordult, hogy keresztény ünnep és zsidó ünnep ugyanegy napra esett akkor Szalontai Vince mindig úgy érezte, hogy valami láthatatlan választófal ereszkedik le közéje és felesége közé. Talán csekélység volt és lényegtelen dolog de mélyen érző szivének fájdalmat okozott telküknek ilyen egy-egy napi egymástól való elválása is De jóllehet, hogy ezt a láthatatlan választófalat talán az asszony is érezte, ez nemcsak hogy hitet nem cserélt, de minden ünnephez, szokáshoz híven ragaszkodott. — Nem tehetem Vince, mondta ilyenkor az asszony. — Mindent megtettem, amit szerető leány a férfiért megtehet. Fejemre idéztem édesapám átkát, elhagytam a házat, amelyben becézett, fölnevelt; meg sem csókolhattam, mikor örökre elhagytam, de hitemet nem hagyom, sem ünnepét, szokását. Mert jó anyám tudott szivem szerelméről s mielőtt meghalt, szént eskümet vette, hogy zsidó maradok, ha követlek akkor is s hogy vallásom törvényeit mindenekben megtartom. Ezekre gondolt Szalontai Vince és azért komorodott el, mert tudta, hogy az a bizonyos választófal ma este is ott lesz közte és a felesége között A szoba sarkában ott lesz a karácsonyfa, az ablak párkányán meg hét kis gyertya lesz egy sorban, ő Jézusról fog mesélni Jancsinak és Pistának, felesége meg ölébe vonva a kisfluska fejét, talán arra fog gondolni, hogy mit jelent az a hét szál kis gyertya az ablakok párkányán. Ábrándozásából könnyű lépések zaja ébresztette fel. Az asszony volt, tótágas karcsú asszony, aki sebesen jött, hogy az urát keresse. — Itt vagy, Vince? — szólalt meg az asszony. — Az iroda már zárva volt, hát ide jöttem érted. Gyere hamar, Vince, a gyerekek már várnak. És szerelmesen, lágyan az ura karjába akaszkodott és vidám boldogsággal a lakás felé tartott. Az ő ünnepi hangulatát nem zavarta meg semmi. Szalontai arca egyszerre felderült. Azt mondta az asszony, hogy a gyerekek már várnak és nem azt, hogy a fiúcskák várnak. Tehát egységes ünnep lesz, közös mindnyájunké — gondolta örömmel. De az ebédlőbe érve, látta, hogy csalódott s arcára a nemtetszés komorsága borult. Ott volt a lenyőfa gyönyörűen diszitve, gyertyák sokasága ömölte rá fényét, de az ablak párkányán is, szép sorba rakva, csendes nyugodt lánggal hét kis gyertya égett. Az asszony látta, hogy az ura lehangolt, hát odasimult hozzá s kérdezte, mi a baja ? — Tavaly karácsonykor olyan boldog voltál, most meg mintha látnám, hogy köd ül a telkeden. — Tavaly karácsonykor együtt ünnepeltünk. — mondta Szalontai Vince s szinte szemrehányón az ablakra nézett, ahol hét kis viaszgyertya szerényen pislogott. Izgalmas interpellációk a magyar nemzetgyűlésben Vád az ellenzék működése ellen — Egy szocialista képviselő a bányászsztrájkról — A salgótarjáni incidens — A kormány beterjesztette a közrend fokozottabb biztosításáról szóló javaslatot — Az Ellenzék budapesti távirata — A nemzetgyűlés szerdai ülésén Rakovszky belügyminiszter benyújtotta a közrend fokozottabb biztosításáról szóló törvényjavaslatát. Az új törvényjavaslat egyik törvényszakasza kimondja, hogy akinek működése vagy magatartása az ország belső rendjének, külső politikájának szempontjából államérdekére aggályos, rendőri felügyelet alá helyezhető vagy a közigazgatási dologházba utalható. Közegészségügyi, közélelmezési vagy közbiztonsági szempontból közszolgáltatásokra kötelezhető minden munkaképes 18—50 év közötti férfi! A javaslat fönntartja a rendelkezést, hogy új lap alapításához miniszteri engedély szükséges. Az új lapot a belügyminiszter határozott vagy határozatlan időre betilthatja. A miniszterelnök egyébként az újságpapír korlátozásra is felhatalmazást kap. Bogya János képviselő interpellál ezután kifogásolja, hogy ma ismét ugyanez az agitációs, szélsőséges hang kap lábra, amely annak idején a forradalomhoz, később pedig a proletárdiktatúrához vezetett. Felolvassa a Dimineata cikkét, amelyben Rassaynak az azóta megszűnt 5 órai Újságnak adott intervjúja van hosszas kommentárral A kommentár alapján bizonyítja, hogy a románok ugyanazokat támadják, akiket Rassayék. Bebizonyítva látja, hogy a baloldal politikai működése ésa kisantant törekvései között összefüggés van. Szónokot a baloldal állandó közbeszólásokkal zavarja és csak nehezen tudja előterjeszteni interpellációjának szövegét az állami, társadalmi rend hatályosabb védelméről. Kéri, hogy Ruppert ellen bűnvádi eljárást helyezzenek folyamatba. Az interpelláció közben óriási botrány tör ki az ülésteremben. Bogy a demagógiának, népbolonditásnak nevezte azt, amit a munkások vezetői véghez visznek, áldozataik Zalaegerszeget vannak internálva, míg a félrevezető népbolonditók szabadon járnakkennek, sőt itt a nemzetgyűlésen is elég hangosan viselkednek. A hangzavarban elvész a szónok hangja. A szociáldemokraták felugráltak s a szidalmak özönét zúdították Bogyára, aki mosolyogva hallgatta azokat és gúnyosan integetett a szocialisták felé. A lárma csillapultával az elnök rendreutasította az interpellálót és ugyanígy több sértegető szocialistát is. Izgalmas jelenetek voltak a többi interpellációknál is. Szabó József a bányamunkások visszatartott illetményeiért interpellált. A szociáldemokraták a külön munkaidő bérét levonják a bányászotthon javára. Nincs kifogása ellene, ha a bányász otthont a munkások saját pénzükből vagy önkéntes adományokból tartják el De hogyan egyeztetik össze a szociáldemokraták ezt az erőszakos pénzlevonást eddigi elveikkel "! A sztrájkot is ezzel az erőszakossággal idézték elő. Payer Károly személyes megtámadás címén szólal fel. Tiltakozik az ellen, mintha a bányászsztrájk politikai célokat szolgált volna. Minden munkásnak joga van pénzét arra fordítani, amire akarja. A bányákban most ia többet termelnek, mint ezelőtt. A tatai bányában eddig is már plus van. Szabó József válaszában megvádolja Payert és kijelenti, hogy 1919-ben rablásra izgatta a népet, kijelentésére viharos felzúdulás tör ki a Házban. Payer szólásra emelkedik, de nem akarják meghallgatni. Az M1- elnök csak nagy nehezen tud annyira csendet teremteni, hogy Payer ismét beszélhet. Kijelenti, hogy a bécsi Abend egyik szerkesztőjét két héttel ezelőtt rágalmazásért elítélték ugyanazért, amit az interpelláló a jegyzőkönyvből felolvasott. Elvárja, hogy Szabó olyan helyen adja közre vádjait, ahol az bírói eljárás tárgyát képezheti Kun Béla január elején — folytatta Payer — Salgótarjánba ment egy gyűlésre. Ugyanakkor a leszerelt katonák és foglalkozásnélküliek megrohanták a községi romraktárt, azt feltörték és részegen az egész várost kifosztották. A fosztogatás két napig tartott. A második napon a helyszínére érkezett bányaigazgatóval rájöttek a valóságra. Az iglói géppuskások osztaga előző nap keresztülutazott az állomáson, a részeg tömeg megtámadta, mire a géppuskások visszalőttek. Ez a hiteles története a salgótarjáni lövetésnek. Szabó interpellációja közben, amikor arról beszélt, hogy Payer felesége milyen ruhát csináltatott magának, Fábián Béla demokrata közbeszólt: — ízléstelen ilyet idehozni. Mit szólnának, ha egy más képviselő feleségéről is ilyet mondanának ? — Bénárd Ágoston izgatottan integet, mire Fábián megjegyezte: — Mit szólna, ha a maga feleségéről ilyet mondanának ? Fábián és Bénárd párbeszédének lovaglás affér lett a folytatása. Mindketten megnevezték segédeiket. EILF.XI.f-K Olcsó bevásárlási forrás! Női, férfi és gyermek- , harisnyák, keztyók és reform nadrágok nagy választékban kaphatók Fischbein és Spitz áruházában ♦ Cluj, Piața Unirii (volt Mátyás király-tér) 29. szám. Bánffy-palota. • Rózsavölgyi karácsonyi albuma, mely minden évben a zenekedvelők kedvence, gazdag tartalommal már megjelent. Ára 77 lej. Postán azonnal küldi a Lepagekönyvkereskedés, Cluj-Kolozsvár.