Ellenzék, 1924. április (45. évfolyam, 74-97. szám)

1924-04-16 / 86. szám

,*z*. aprizs 1o. szerda Huj-Kolozsvár, 45. 4v, 86. nt­m Szerkesztőség: Strida I. Bratiano * oldatos szám 2 L, Bafcarestben 2 fiú (Király­ u.) 22. szám. Kiadóhivatal* a . dicitua mi­/i Ac 16 oldalos száma 4 L, Bukaresti*® S L­­itárDS-palota.Telefonszámok­: Szer- AlSpitOltfl. BAK I rlA mlKLUo Előfizetés: havonta 5©, negyedévre eszteség: 9. kiadóhivatal: 109 sz. 140, félévre 260, égési évre 500 lej. Kormánytámadás a Magyar Párt ellen A kormány a magyarság politikai egységére tör. — Ber­­nády visszautasítja Tatarescu vádjait. — A Magyar Párt tárgyalásra tűzte ki Tatarescu nyilatkozatát Az angol munkáspárt a szakértők javaslata ellen Magdonald nyilatkozata a liberálisok és konzervatívok ellen (Az Ellenzék tudósít­­ótól.) A kor­mány, illetve a belügyminisztérium kisebbségi államtitkára kolozsvári idő­­­­zését felhasználta arra, hogy egy nyi­latkozatban magyarázatát adja annak: miért nem lépett érintkezésbe a kor­mány a Magyar Párttal, a magyarság egyetlen reprezentáns szervével. Za­­tarescu nyilatkozata alkalmas arra, hogy lehangoltságot idézzen elő. Az államtitkár ugyanis azzal a nyilván­való tendenciával, hogy a magyarság egységét megbontsa s az egységes pártban egyesült politikai árnyalato­kat egymással szembeállítsa, azt a meglepő kijelentést teszi, hogy a kor­mány nem hajlandó tárgyalásokba bocsátkozni a Magyar Párttal, amely — mint mondja — nem képviseli a magyar kisebbség tömegeinek érdekeit Anélkül, hogy felesleges vitába bo­csátkoznánk Tatarescu államtitkár úr­ral, megállapítjuk, hogy a magyarság, minden rétege a Magyar Párt mögé sorakozik, tehát a legilletékesebb fó­rum, a magyar nép már eldöntötte, hogy a Magyar Párt őt képviseli. Az államtitkár úr nyilatkozatát tehát nem tekinthetjük másnak, mint ürügyet arra, hogy a kormány továbbra is el akar zárkózni a magyarsággal való tárgyalások, tehát a kisebbségi kérdés mindkét felet kielégítő megoldása elől. Tatarescu kisebbségi államtitkár az­zal a feltétellel tette meg nyilatkozatát a „Keleti Ujság“ munkatársának, hogy szóról-szóra adják közre kijelentéseit. A nyilatkozat, amelynek megjelenésére tehát az államtitkár különös súlyt helyezett s amelyet egy hivatalos ál­láspont kifejezőjének kell tekintenünk, a következőképpen hangzik: A kötelességek között, melyeket tárcám reám rótt, hivatásom a nép­kisebbségek különböző problémáival is foglalkozni. Hogy e kötelességnek eleget tehessek, tanulmányoznom kel­lett és kell a népkisebbségek minden irányú szükségleteit. S közvetlen ösz­­szeköttetésbe lépve a magyar kisebb­ség szükségleteivel, meg kellett álla­pítanom, hogy a magyar kisebbség­nek nincs olyan vezetősége, amely igazi exponense lenne a magyarság minden irányú érdekeinek. Kivéve az egyházak hivatalos fejeit, akikkel gyakran tárgyaltam a magyarság vallási kérdéseiről, nincs módom arra, hogy szóba állítassak a magyar tö­megek hivatott, au­tentikus képvi­selőivel.­­ A tudósító megkérdezte Tatarescu államtitkárt, miért nem tárgyal a Ma­gyar Párttal. A Magyar Pártot, úgy ahogyan ve­zetőinek ténykedéseiben megnyilvánult, nem tudom olyan pártnak tekinteni, amely a magyar kisebbség tömegei­nek érdekeit képviselné és védelmezné. A Magyar Pártot, vezetőinek szóbeli és írásbeli megnyilatkozásaiból ítélve, inkább akadálynak tartom a kisebb­ségi védelem fejlődésének útjában. — Én és minden román politikus vágyva­ vágynék mielőbb lefektetni a román és a magyar rgiép viszonyának, végleges alapjait. Kétségkívül vannak a Magyar Párt vezetői között komoly — és hozzáteszem — derék intenciójú emberek, akik meg tudják érteni egy párt hivatását államunk életében és akikkel természetesen hosszasan és gyakorlatilag lehetne tárgyalni e vég­leges alapok rendezését illetőleg. Ámde a Magyar Párt vezetőinek több­sége valamennyiünk megítélése szerint, olyan speciális direktívákat ad a párt akciójának, hogy azt ma már elsősor­ban osztályérdekek védelmi szervének tartjuk, amelyeket az egész magyarság érdekeinek szeretnének feltüntetni. Éppen ezért a párt csak eltávolította a magyar néptömegeket a románság­tól, de nem közelíthette, hiszen veze­tői inkább foglalkoznak a nagybirto­kosok földügyeivel és közönyösnél mutatkoznak a parasztok sorsáva szemben.­­ " Az elmúlt idők uralkodó osztályai­nak szóvivői természetesen kevéssé törődnek a dolgozó osztályok sorsá­val, már­pedig a végleges konszoli­dációt csak ez osztályok sorsának nyugvópontra juttatásával tudhatjuk mi biztosítani. De kivel tárgyaljunk erről ? Hiszen a Magyar Párt mai for­májában a vigasztalhatatlanok klub­jának („clubul neconsolabilitär”) lát­szik a szemlélő előtt. Bármily nagy és jogosult legyen azokban az ő fáj­dalmuk s bármily erősek is annak lelki reakciói, a fájdalom még­sem lehet kalauza egy párt politikájának. Bismarck mondotta: a gyűlölet nem diplomáciai érzés. A gyűlölet olyan megítélésekhez, elhatározásokhoz és tettekhez vezet, melyek már nem is hibák csupán. E tettek jelen esetben azt bizonyítják, hogy a Magyar Párt vezetőinek túlnyomó részével nincs mit kezdeni, mert füleik sokkal érzé­kenyebbek külső sugalmazások, mint­sem a dolgozó magyar nép belső ér­dekei iránt.* Már pedig a külső sugal­­mazáso­­ által felállított óhajtásokról nincs mit tárgyalni. íme, ez az igazság. /*(„ ig+A Aa — Minisztériumomban — folytatja a miniszter — mindennap tucatszámra intézem el a különböző kisebbségi kérvényeket. Két titkárom foglalkozik azzal, hogy utasításaim szerint s a méltányosság szellemében nyerjen ki­elégítést. Beszélgetek a legeldugottabb csíki földművessel is. De azt hiszem, hogy a kisebbségi kérdés lényegbeli megoldása felől a Magyar Párttal tárgyalni csak időveszteség volna. Mert mai szerkezetében és mai vezető princípiumai szerint ez a párt szociális szempontból anarchronizmus, politikai szempontból pedig képtelen arra, hogy vele a román nemzet és a magyar kisebbség iszonyának végleges sza­bályozásáról komolyan beszélhessünk. — Vizsgáljál?” még Önök maguk : miben áll e párt eddigi pozitív mun­kája ? Némi adatgyűjtés a mágnás- Birtokok kisajátítása­ ellen beadott nép­szövetségi tiltakozáshoz, néhány kelle­metlenkedő külföldi lapkommü­niké el­helyezése s propaganda, melyet nem kívánok kvalifikálni, de amely semmi­­esetre sem szolgálta a megegyezés ügyét. Ismerek néhány papot,­­anevű és nem hivatalos magánembert, akik egymagukban is többet tettek a­­ Ma­gya­r kisebbségért, mint a Magyar Párt politikája. De ezeknek a mun­káját hála helyett még akadályozni igyekeznek. Ez a véleményem a Ma­gyar Párt tevékenységéről s azt hiszem, ez a véleménye mindazoknak a román politikusoknak, akik e tevékenységet közelről ismerik.­­ Konklúzióm az, hogy nincs a magyarságnak olyan vezetősége, amely a dolgozó népnek, a parasztoknak, munkásoknak, kisembereknek, intellek­tuálisoknak kizárólagos szükségletéből fakadó politikát folytathatna s a nép­kisebbségi kívánságok kielégítését ön­­dón. (Az Ellenzék távirata.) A francia sajtó nagy gaudiummal fogadta az amerikai szakértőbizottság jelen­tését a német jóvátételi fizetésekről. Csak e legtúlzóbb lapok harcolnak a terv ellen. Az orosz kormány is he­lyesli a tervet és olyan hangok hall­­szanak Itáliában, hogy a szakértők ja­vaslata politikailag is nagyon ügyesen van fogalmazva. Egyedül Anglia és különösen az angol munkáspárt részesítik kedvezőt­len bírálatban a tervet. A munkáspárt vezetői attól félnek, hogy az amerikaiak túl­becsülték Németország teljesí­tőképességét és javaslataik még jobban lerontják a német munkásosztály életnívóját. Vé­leményük szerint, ha Németországban a munkásvédelem és a bérek mértéke lényegesen szenvedne a jóvátételi ter­vek következtében, Angliában is ne­héz volna elviselhető munkafeltételeket teremteni. A munkáspárt azt reméli, hogy a­­jóvátételi egyezményhez a vezető iparállamok nemzetközi egyezményt fognak csatolni, mely fentartja a nyolc órás munkanapot és egyforma ár­indexet vezet be a bérszer­ződések alapjául. A munkáspárti lapokból azonban kitűnik, hogy Macdonald nem mint szocialista, hanem mint az angol kormány feje fog a javaslattal szem­ben közbülső álláspontot elfoglalni. A Daily Herald örül, hogy végre megtörtént azoknak a fantasztikus követeléseknek a revíziója, melyeket a békeszerződésben Németországhoz in­téztek. Ha a szakértők javaslatát a Ruhr-megszállás előtt terjesztették volna elő, a munkáspárt ellenezte volna, mert egyetlen népnek sem kö­telessége a gazdasági életébe való külső beavatkozást eltűrni. A jelen helyzetben azonban a javaslat az egyetlen mód arra, a tó tudatos lojalitással, a román néppel való megegyezés útján keresné. Amint a magyar népnek olyan vezetősége lesz, mely a kisebbségek szociális, kulturális és gazdasági szükségleteit a román állam keretei között ilyen esz­közükkel igyekezik megoldani, a ro­mánság egyeteme készséggel fogja megtárgyalni vele a románság és a magyarság viszonyának végleges és teljes szabadságát. /loj/StCjizc!) A Magyar Párt ma délelőtti ülésén, amelyen Ugrón István elnökölt, Czer­­nády György dr. tette szóvá Tatarescu nyilatkozatát. A maga részéről vissza­utasította az államtitkár vádjait s ja­vasolta, hogy a kérdést tűzzék az ülés napirendjére. Hajdú István és Paál Árpád dr. felszólalásai után az intéző bizottság elfogadta Bernády javasla­tát. A nyilatkozat kérdésében való ál­lásfoglalásra valószínűleg délután ke­rül sor, hogy a helyzeten javítani le­hessen. A Times a szakértők javaslatát „új reménységnek“ nevezi. A „Manchester Guardian” szerint azokat a kérdése­ket, amelyeket a javaslat látszólag nem érintett, Macdonald és Poincaré megbeszéléseinek tartották fenn. A „Daily Telegraph” szerint Macdonald ezekben a kérdé­sekben most már hamarosan meg fogja ragadni a kezde­ményezést. Macdonald egy nyilatkozatban ke­servesen panaszkodik a parlamenti helyzet ellen. Hevesen megtámadta a liberálisokat és a konzervatívokat. Ki­jelentette, hogy ha a parlamenti praxis­ban nem lesz meg bizonyos tisztesség, nemcsak a kormányt, hanem az alsó­házat se fogják sokra becsülni. O, Macdonald, még soha életében nem látott olyan pártszenvedélyt, mint je­lenleg. A lakástörvénnyel csak a bi­zottságnak kellett volna foglalkoznia. A liberálisok és a konzervatívok azon­ban az alsóház előtt ismét tövéről­­hegyére tárgyalták a kérdést, mert a kormányt meg akarják alázni és valami leánynevelőintézeti fegyelmet akarnak bevezetni. Az ilyen obstrukció azonban a tör­vényhozást egyszerűen lehetetlenné teszi. A kormány nem tűrhet ilyen humbugot, mely csak egy zugügy­védre volna méltó. A kormány ke­resztül fogja vinni azt az ígéretét, hogy a munkanélküliséget megoldja és ezáltal emeli az életnívót. Az angol parlamentben olyan jele­netek játszódtak le, melyekre Angliá­ban még nem volt példa. Amery volt tengerészetügyi miniszter az ülés után felpofozta Buchanan munkáspárti kép­viselőt, aki őt piszkos csirkefogónak nevezte. Buchanan erre rá akart ro­hanni Ameryre s csak nagy nehezen lehetett a botrány folytatását megaka­dályozni.

Next