Ellenzék, 1940. január (61. évfolyam, 1-23. szám)

1940-01-06 / 4. szám

12 .jum&a r­miTimm FÉJA GÉZA:Dózsa György BUDAPEST. január hó. A viharokban gazdag magyar történelem i- eK mozzanata áldozatul esett a romantikus t­rténelemszem­léletnek. Nem leimten ez­­a­iai kivétel Dózsa György legendás alakja s m. A ránkmaradt puszta történeti rálátok­ihasználásával, ami magában vére nagyon ekély, kiki saját politikai nézetének megfe­­­­lőleg csat­arta ki személyét és megjelené­sét tör­tént­lmi, vagy irodalmi feldolgozásai­ban. A jobboldali vérszomjas nemes-rabló be­­­itáttól a baloldali forradalmár angyaljóság 5­­ig kaptunk arcképeket róla; csupán a tár­gyilagos és történelmi szerepet játszó ember­ről voltak leghiányosabbak ismereteink. Ad­va voltak ezek a viták a „parasztkirály“ sze­mélyével kapcsolatban. ..mivel nem tudták megmagyarázni a csodát, mely a magyar köz­­nemesből öntudatos pártvezért teremtett“. Nem is csodálkozhatunk ezen oly nagyon. A realista tör­ténelem kritikai szemléletének kel­lett jönnie, hogy megteremtse azt a ,,lég­kört.*, melynek égisze alatt nyitott szemmel és tárgyilagos értékeléssel lehessen eddig ta­buként kezelt kérdéshez nyúlni Ilyen tabu. ilyen „ne nyúlj hozzá, mert gyanúss válsz“ kérdés-csomó volt Dózsa György személye és szerepe is. It­t­ már lehullottak ezek a látást­­gátló, mesterségesen emelt falak, a józan ész ,­űzette szem a magyar történelmi múlt ed­dig elhanyagolt mélységeibe irányítja látsu­gara­t hogy a mai helyzet megoldásra váró kérdéseire ott találjon, ha nem is feleletet, de mindenesetre Útmutatást és reményt a jö­vőre nézi . Ebben a szellemben született meg Iaja Géza történelmi tanulmánya is, felüld­vén a Dózsa György alakján kívül egy sz­á­zad minden problémáját, azét a századét, mor 1139-től a mohácsi vész utánig terjed s me­lyet nyugodtan elnevezhetünk a magyar bű­nök századának. Egy pár szóval szeretnénk kitérni csupán az eddig megjelent magyar könyvek legk­o­­morabbikára, Kerék Mihály könyvére, m­ely­ben a magyar földkérdés kitűnő ismertetését kapjuk­. (Ismertetése a Vasárnapi Szóban már megtörtént.­ Rámutat a magyarság évszáza­dok óta üszkösödő sebeire — múltban és je­lenben egyaránt — de a kép csak Fája köny­vének elolt­ása«­ után teljesedik ki, midőn az okokat és okozatokat szülő­, két paraszt-for­radalmat kirobbantó század anyagi és lelki tényezőit is a maga valóságában kitappintsuk r óla megjelenítene során. Amit Kerék Mihály a történelem folyamán szemlél és a jelenheti követel, a­nnak mindenre kiterjedő elemzését kapjuk egy század keretén be­lül Féja tollá­ból, csaknem azzal a célzattal tárva elénk az eseményeket, hogy megmutassa, micsoda ve­­szélycsírákat rejt magában a csökönyös meg­­nemet­lés magatartása. Dózsa György alakját körülölelő lapok nem regényes feltárások szintere, hanem az új, valóságlátó, tudomá­nyos felkészültségű, szintézisre törekvő író kiváló munkája mivel vallja, hogy „enélkü­l nincs magyar önismeret, nem keletkezhetik helyesen kormányzó történelmi szlk­iiszervet s iránytalanul bukdácsolunk a jövő felé“. S ha ide iktatjuk Fája Gézának még egy pár mon­datát, tisztán áll előttünk az az új szellem, m­elynek jegyében és felfogásaiban megszüle­tett ez a könyv: „Nem eszményítem Dózsát, de m­eghamisításéira sem vállalkozom. E két tevékenység különben végső eredményében azonos értékű. Dózsa György nem méltó ar­ra, hogy arcát, eltorzítsuk, eszményítésre pe­dig nincsen szüksége. Az erőszakolt eszmé­nyi lét éppen olyan történelmi vétek, mint a rosszindulatú s elfogult torzítás.“ (Tört­énel­mi tanulmány, Mé­hosz könyvkiadó) A magyar ősi földközösség hosszú száza­dokon keresztül fenntartotta sajátságos for­máját, azonban a Xlll-ik század tájén elve­szíti eddigi nemzetközi jellegét és kezd ki­alakulni a térrsadalmi rétegződések már is­mert formája. A birtokok egyéni és családi kiaknázása az oligarchia melegágy­a lett: a kis­birtokos nemesség és a nagyszámú földnél­küli mélyréteg anyagi és politikai kiegyenlí­­tődésre már csak gondolni sem merhet. Nagy bajos nyomorító rendelkezései­k kétségessé tették a földnélkü­li rétegek (telkes jobbá­gyok és zsellérek) teljes kihasználását és élet­színvonaluk hihetetlen mértékre való szorítá­sát, a r­öghözkötöttség szószerinti megvalósí­tását. Ezek mellé emelkedik még a ,,véradó", mely a telekkatonaság intézményesítését te­szi lehetővé. A gazdasági és szellemi elnyo­matás legnagyobb intézményesített ereje a f­ereszténység volt: ez a földi szervezetében olyannyira megromlott és a visszaélések olyan nagyméretű tárházává burjánzott, hogy nincs csodálkozni való azon, ha a széles mélyréte­gek a huszitizmus racionalista tisztító eszméit örömmel fogadják. Prága és Tábor eszmekö­rei Lépés György gazdaságpolitikai tényke­dése alatt Erdélyben is hullámokat kevernek. A közhangulat megjavítását célzó inkvizíció kegyetlenkedései a megriasztott parasztságot ellenállásra és szervezkedésre kényszeríti s midőn a nyugtalan, lázadni készülő paraszt­ság élére alkalmas emberek állanak (mint Budai Nagy Antal Blaskó. Márton Bíró Kar­dos János) feltartóztathatatlan erők sodor­ják a tömeget a felszabadulás kivívása felé. Az első lép­ések helyi jelentőségű mozgalmak­ra csökkennek, aminek okát korántsem a köz­hangulatban, mint inkább egy tágabb látó­körű vezér­egyéniség hiányában kell keres­nünk. Helyi alkudozások, mint a kolozsmo­­nostori egyesség 1437-ben, a főnemesség és főpapság szűk látókörénél fogva a megtorlá­sok özönébe fulladtak és az engedetlenség és nyugtalanság további csiráit hintették el. Ezeknek a kísérleteknek folyaméin a ma­gyar parasztság sokkal józanabb elgondolások útján ak­arta megvalósítani szabadabb életre való jussát, mint azt a cseh husziták egyes ezdirái. ..de ne gondoljuk, hogy ebben a for­radalomban nem ébredt fel az öntudata Lelkükben élő kívánságuk korántsem volt korszerűtlen, hiszen, mint az államalkotó erő „negyedik rendje“ csupán évenként paraszt­­parlamentet akartak tartani, hogy ez a ne­mesi országgyűléssel tárgyalja le a vitás kér­déseket alkotott egyezség alapján.“ Az egyez­ség alapján tehát ..a parasztság a fennálló osztályéik­ént azeket kiegyenlítő közjogi meg­­állapodást teremtett“, melynek komoly figye­lembe vétele a magyar társadalmi fejlődést egészséges mederbe terelte volna. A nemes­ség kényszerű megalkuvásnak és komolyta­lannak nyilvánította a már f­lén­rt egyezséget, mert nem vette figyelembe, hogy a ,,magyar parasztságot a józan értelem vezette, számolt is társadalmi valósággal, a lehetőségekkel. Nem,­es h­a feldúlni a társadalmi rendet, ha­nem hehét kereste benne; tehát nemcsak a sotét társadalmi kérdéseit akarta megoldani, háttere nemzeti szerepét is kereste“. Ki ve­­csatát ebben a forradalomban? kérdi .fája Géza. Elsősorban a magyar parasztság. Az első lépés mert a ..zordon társadalmi éghajlat alatt las­san, ám biztosan fogyni kezdett '', de kétség­telen, hogy általuk „csatát vesztett az egy­ee­temes magyarság is a Duna völgyében". FAsü­­szben jelentkeztek „a magyar fajta terjesz­kedő erői“, de a nemesi önfejűségen meztört s ,Jeverd­e seben az erdélyi magyarság terjesz­kedő ereje kapott súlyos sebet“. A forradalom kihunyt lángjai után a pa­rasztság sorsában tényleges változás nem tör­tént■ bár tör­vénycikkelyek zömévé hozatott, azonban r. főrendi nagyhatalom minden cml. hérics jószándékot meghiúsított. ,^4 paraszt­ság társadalma és jogi helyzete fokozatosan visszafejlődött, ugyanakkor, mid~n súlyos elemi csapások és pusztító ragályok amúgyis megtizedelték sorait és megnehezítették éle­tét Hunyadi Mátyás de iure gondoskodásai után a királyi hatalom a kérlelhetetlen osz­tállytörekvéseknek és túlkapásoknak nem tu­dott ellensúlyozó erejévé válni. II. Ulászló szellemi és politikai képességei szerényebbek voltak, minthogy könnyű játékszerévé ne vált volna az elhatalmasodó oligarchák keze­lőn. Bal­ozz, Werbőczy és Zápolyai po­lkai elgondolásaiból pedig hiányzott az a minden réteget egyformán átfogó és megmozgató len­dület, hiányzott belőlük­ a város­­szerű­ láto­más, mellyel megragadhatták volna Mohács előre letett véres árnyékát. A társa­dalmi helyzet rosszabbodása és az alsó-papság huszita eszm­ékkal való telítettsé­ge folytán egy újabb forradalom a „levegő­ben lógott**. ..A tömegek forradalmasítható tömegekk­­­ váltak s a néphez huzó közne­mességből és alsó­papságból gyorsan kialakult a forradalom vezérkara­, melynek élére a magyar bűnök századának egyetlen vezér­­egyénisége állott: Dózsa György. I­LLE­NZ­ÉK A tüzes trón várományosa kitűnő korismeretre vall Fájának az a passzusa, hol Dózsa Györgynek a „déli vé­gek“ vitézének nyers kegyetlenkedéseit a kor­­nyújtotta erkölcsi síkra szállítja le s csak­nem párhuzamot von a Závolya-féle megfé­lemlítő eljárásokkal. A történelmi valóság­­szemlélő ezután kétségtelen emberségesnek ítéli Dózsa személyét. A névtelenségéül l­uk­­kanó szörnyeves adottságainál fogva csakha­mar az élre­ ugrik s a rendeknek látniok kel­lett volna az eljövendő eseményeket, még pedig azt, hogy a „keresztes táborban nem­zet keletkezik amelynek élére sorsszerűen a tüzes trón várományosa kerül. Bakócz miután a pápai tróntól elesett, ke­resztes háború vezetésében szándékozott ki­élni hihetetlen nagyrév ágyását. A rendektől mi sem volt távolabb, mint a háborúskodás s az egész vállalkozást könnyűszerrel bízták Bakóczra, ki a néphadsereg eszméjével elírt­­ditatta a rendeket. A keresztes hadjárat ki­hirdetése után a nyomortól szabadulni vágyó jobbágyság, zsellérség, alsópapság s a közne­messég egy része is nyomban táborba szállt. A nyugtalanság már ekkor érezhetővé­ vált. A forradalmi lázat alaposan fokozta az a hír, hogy „a katonák családjait a földesúri ön­kényeskedés veszedelme fenyegette“ s tagad­­hatatlan az, is, hogy a „papok, deákok s a polgárok egy része táplálta és tudatossá tette a tá­bor forradalmi hangulatátA mindjob­ban elmés­gesedő hangulat a toborzás betil­tását teszi a rendek és Bakócz részéről szük­ségessé ez azonban már mit sem ha­sznál. A nép vallásos hittel és buzgalommal támogat­ja Dózsa felszabadító hadjáratát. A rákosi tábor megmozdul s a szétszórtan táborozó alakulatok is .A helyi tevékenységbe­­ kezde­nek, „kitört a forradalomA néphadsereg végigsodródik az egész országon, véres elég­tételt véve a múlt bűneiért, mig Temesvár alá ér s a vár ostromába fog. A megrémült rendeknek Dózsa seregének leverését Zápolyaira kellett bizniok, mint egyetlen alkalmas emberre. Az erdélyrészi mozgalmakat hamar megsemmisítik s Zápo­­lyai Temesvár alá készülődik. Most bontako­zik ki Zápolai óriási felelőssége, mert „gő­gös, vak hatalomvágya megakadályozta“ a tárgyalások felvételét, pedig még a „Temes­várig jutott forradalmi öntudatu parasztság­gal is meg lehetett volna egyezniök a ren­deknek“, hisz példa erre a kolozsmonostori egyezmény. Most újra adva van ,,a paraszt­ság fölemelésének és korszerű nemzeti vállal­kozásokba való beillesztésének lehetősége“ (a török a határokon van!), de a politikai be­látás hiánya ismét magyar tragikumba tor­kol. A parasztság tízezreinek sorsa pecséte­lődik meg, halálszag terjeng Hunnia felett s a „vaskezü vajda a legsúlyosabb magyar meg­próbáltatások közepette sem nőtt államfér­­fiuvá“. Dózsát tüzes trón várta, bajtársait váloga­tott­ kínzásoknak vetették alá, miben a ren­dek bosszú szóraja nyilatkozott meg. Meggon­dolatlanul „az ítélkezés vérpazarlásba csapott át; egykorúép­k szerint mintegy nyolcvanezer jobbágynak kellett halállal bűnhődnie“; a nagy erőpt­ólára felkészült parasztság tüzei kialudtak Mohácsi A rendek el én f­or­rad­alma ,­öncélúság felé törekedett, az országos politika vezéralakjai nem láttak tovább a közvetlen érdekeiknél­, a mélyrétegek megfékezésénél és anyagi vesz­teségeik visszeszerzésénél nem volt másr­a gondjuk. "Az elnyomottakra és győzőkre sza­kadt nemzet, a királyválság, pártharcok, a Werbőczy által politikai szerepre szánt köz­nemesség kudarca, a vagyonos zsidóság ellen irányuló antiszemitizmus, a honvédelem kor­ vuJMIn 3T.t­ .Hfl&'-iU I •1 . (WUU kom.« co»vin »ii»in»rvt Vili., C‘­oko­lay­’i'ca H. v­. Nemzeti Színház, mi. — Családi szállód* a vá­ros szivében. — Újonnan béren­dezv, központi fűtés, hidegé* meleg folyóviz. Agyágyas szoba — —-------— 1­­3. Kétágyas szoba — — — — — P. 0. ?ro.1 WB fr~s*M1” -MrrjrWW szerű felszerelésének teljes hiánya mutat­ják azokat a kiemelkedő csúcsokat, melyen a nemzet tömege rohant Mohács karjaiba. Az ifjú II. Lajos személye és környezete katali­zátor szere­pét játszotta e­ szomorúját­ék tel­­jenedénél’­­n. Sőt „a rendek egy része a mohá­csi csata után örömmámorban úszott, mert megszabadult II. Lajostól. Az események je­lentőségét nem tudta felmérni senki sem. Ez is élénken bizonyítja, hogy milyen esendő és gyenge az egyén fejlett s az egész közön­ségből táplálkozó nemzeti tudat hijján**. Zápolyaiék egyidőben törték le a királyi hatalom tekintélyét és a nemzeti szerepet vál­lalni akozó­ parasztságot. A magyar társada­lom csődje a mohácsi torsba bukott. Tomori volt az egyetlen, hittek panaszos hangja va­lameddig is elhatott, de figyelmeztetései nem voltak „aktuálisak“ a rendek szemeiben. Vég­ső pillanatban a magyar virtus fellángol és a­­jiemzet dísze, virága“ táborba száll, meg­halni. Megtörténik Cs. Szabó szerint a mohá­csi csoda“, akik nem kímélték a parasztság vérét, vérüket áldozzák a „nemzeti­­­álság te­tőfokánTörténelmi tévedések sorozatánál; egyik gyászos jelző k­öve Mohács, s Temes­várral együtt „a magyar nemzeti vérveszte­ség gyászünnepe“. Mohács után mitsem vádlóinak a közálla­potok. Kalandorok által vezette helyi zendü­lések, a nemesi, rendi érdekek előtérbe ju­tása, majd János Zsigmondnak a székelységre mért kegyelemdöfése betetőzi e század szo­morú eseménysorozatát. A feltörekvő népi eszmék­­el zátonyra futnak, a valóság síkján mozgó erők szellemi térre tevődnek át, hogy legalább ebben a formában éljen tovább a nép kiegyenlítődésre törekvő, ezt megvalósí­tani akaró nemzeti öntudata. Felszámolást a mutt­nak, intése jelennek Féja Gáza könyvének olvasásakor az volt az érzésünk, hogy a mult eseményei a jelent lengik át. Feltárván a mult nemzetfeszítő erejét és annak vétkes elnyomását, nolens-vo­­lens átér­tékelten bár, de elsődleges nemzeti kérdésünk: a földbirtok-reform mered kér­dőjelként elénk. „A magyar nép története arról győz meg bennünket, hogy a nép tár­sadalmi megegyezésre és együttműködésre tö­rő hajlama ősi örökség“, ezt az örökséget pedig sem fegyverrel, sem semminemű esz­közzel elnyomni nem lehet. S ma, midőn az evolució-r­evolúció (Kerék Mihály) dillomája elé kerül a föld és nép megoldandó ügye, szükségszerű, hogy „ezt a hajlamot tegyük életünk tengelyévé. A múlt példát mutat a népi erőkről s egy szerem­int az azt elduga­szolni törekvés káros következményeiről. Gazdasági és politikai áthidalásokban rejtő­zik az államférfiúi és vezetői rátermettség értékmérője, ez van hivatva nemzeti egység teremtésére Akarni kell ennek a „tengely­nek“ központi gondolatrendszerré való ki­építését, hinni kell ennek a gondolatrend­­szernek megvalósulásában, mert „ez a hit nem megalkuvás, hanem józan ítélet és be­csületes számvetés eredménye“. SZABÓ EMŐRE. * Uj elektrotech­nikai szakkönyv! N JE M A K: Elektroteccnika Második átdolgozott és bővített kiadás, Tel­jesen gyakorlati alapokra fektetett szak*­könyv. Ívezet 600 oldal, 380 szöveg közötti ábrával, 22 táblázattal, 161 gyakorlati t­él­­dával és 185 kísérlettel. Ára 432.—­lej. Uj rádióskönyv: Molnár—Jovisza, Rádiósok könyve, elméleti és gyakorlati kézikönyv. 419 ábrával, az 1940. évi rádióújdonságok* kal. Bővített kiadás 445 oldalon, ára 216.— lej. Kapható az ELLENZÉK KÖNYVOSZ* TÁLYÁBAN, Kolozsvár, Piata Ud­rii. Vi*­dékre utánvéttel is azonnal szállítják.­­

Next