Ellenzék, 1942. október (63. évfolyam, 222-246. szám)

1942-10-07 / 226. szám

V­­­íjL^­-IH nfjí Forrongó világ gyermekei Irta: Vas* Hésziö f'idélyt iS felvnUkl cuiboi,­­ 1 rí mjt itt kell laknia Budapesten, csuk. Budát szerelheti eb­­bü­l a megdu/. adt kőrengetegbol. Ilyenkor e/. a városias/, gyönyörűen hajlik bele az őszbe, terh­as bánattal és nosztalgikus emlékezéssel .­ szű­­­őföld erdők­abculatára, a Hargita vagy a gumini hegyek lankáira, ahol most vált rozs­­d­apirosra, elénk sárgára és tőt vörösre a tűnő idő. A budai oldal ezernyi színben ragyog Amerre minden nap megteszem az utat, a Sashegy és a vén Gellért környékén, csodás sz­injátékkal k­edveskedik lakóinak, a budai őta/. Néhány hét óta vidám diáksereg nótáit hallom a Cis/.terek kertjéből. Kodály-dalokat k­itubál fejem fölött a/. őszi nap szokatlan heve. Tervszerűen, majd minden nap ugyanazon­­órájában rákezdi száz meg száz friss torok,­­ v ércesen zengi, népünknek és földünknek ős­­kofájára. Istenem, a mai gimnazistáknak már kötelező tantárgy a Kodály-népdal! Nem így husz-huszonöt évvel ezelőtt. Mi még idegenből átfordított, rezbentően habarcs, ízléstelen és nyakatekert liedertafales dalokat tanultunk az iskolai énekórákon. Azóta Kodályék, Bar­tókék megharcolták a harcukat és győztek,­­legalább is az iskolákban győztek. Más ez az ifjúság, egészen más, mint a miénk. Dal és vers mélyebb és emberibb ma­gyarsággal itatja át a hazatalált ifjúságot. Mi még pad alatt olvastuk Adyt és Móricz Zsig­­mondot, ők már leckét mondanak, dolgozatot és doktori értekezést írnak belőlük. A mi egyetlen kutatómunkánk abban merült ki, hogy a tavaszi napok délutánjain a Sajó part­jára vonultak és ott gólyabirt, szarkalábat, láncfüvet préseltünk a növény­gyűjtőkbe és színes rovarokat raktunk spirituszba. — A mai fiatalok már átlépték a folyót és megszállták a falut, ahol egy nemzet gyökereit kutatják. Más a daluk, más a nyel­vük, más a retorikájuk. A szókincsük is elüt a miénktől. A hanganyag ugyanaz, csak ők mégis egészen másképpen olvassák már. A ne­velés, íme lassan talán csodát tesz. Karácsony Sándor nagyon helyesen fejtegeti új könyvé­ben, az Ocsudói Magyarság­ban, hogy a neve­lési reform ma aktuális­ problémájának a megoldása az egyetlen útja-módja a megelőző koroktól megoldatlan vagy csak feléből-har­­madából megoldott formában örökölt régebbi társadalmi kérdéseink elintézésének is. Egy két, földreformot és egyéb társadalmi kérdést a mi generációnk megoldani már nem képes, — vall­ja be Karácsony — ezeket a feladatokat is pozitívebb ifjúságunk viheti jó végre . .. Más, egészen más ifjúság ez, mint a miénk volt. A mai husz-huszonötéves ifjú lelkének tükrében, vágyaiban, ambícióiban megcsillan már a régi Magyarország nagysága is. Egész észjárása, világszemlélete, látóköre és önérzete örvendetes változásról beszél. Azelőtt, a mi­­rönkben, negyedszázadon keresztül, az Alma Mater szinte a teljes reménytelenségge küldte ki az ifjúság rajait. Mit éltünk át, Istenem­, e huszonöt esztendőben! Mit élt át az ország és szétszórt népe! Milyen szomorú emlékek kísértenek vissza a messziségből, ha az ember felidézni próbálja ezeknek a zűrzavaros idők­nek keserű élményeit és benyomásait. A négy­éves háború után­ jött Trianon, a nemzeti gyász mélysége és komoly megrendülése, a k­étségbees­és lázas önkívülete, a keserű le­vertség gyilkos bánata. Havat lapátoló ifjú­ság, diplomás villamos kalauzok, szakdíjas napszámosok és tudományos intézetekben, szel­lemi inségmunkások ezredei, B-listások, vagon­lakók... Ezek voltak a letűnt kor ismertető­­je évei. Egyszer majd, békésebb idő jöttével, beszélni­­fogunk fiainknak a sorvasztó évekről, arról, hogy mennyi magyar ifjú volt kénytelen el­hagyni a megszükült országot, mert a csonka hazában még létegzeni sem tudott s ment ki idegenbe, Brazíliába vagy Kanadába. Idegen­légióba lépett be, mert idehaza az antantha­­talmak ellenőrzése miatt a kötelező katonai szolgálat szünetelt. Idegen zsoldosság vasvesz­­szője alatt hullajtotta drága magyar vérét s a trianoni határok helyett a gall vagy a brit imperializmus érdekszféráját tágította az afri­kai sivatag bőségében vagy az Atlasz havasai között. Kis-Ázsiába ment vasutat és városokat épiteni, mert akkoriban nálunk minden vállal­kozás kilátástalan volt. — Mindenre vállalkoznék­! — mondotta két­ségbeesetten ez a letört szárnyú ifjúság beleka­paszkodva az utolsó szalmaszálba is. Futko­sott éjjel-napp­al, zsebében a kitűnő diplomával, hogy valami kenyeret, elfoglaltságot találjon. Elkészült az egyetemmel és nem tudott mit kezdeni magával és a bizonyítványaival. Friss emlékei voltak egy ezeréves birodalom és nemzet nagyságáról. S ahogy nőttek a remény­telenség sötét esztendei, úgy zsugorodott ösz­­sze vágyaiban és látókörében ez a trianoni if­júság. A fáradtság és a lelki ernyedtség iszonyú feszültsége töltötte ki a trianoni fiatal nemzedékek koratavaszát, s mire rájuk kö­szöntött volna a férfikor nyara, újabb próbák küldte őket a sors. Egyéni sorsukon szen­vedték át Magyarországnak és a magyar nem­zeti politikának életválságát. Hol kapott volna megfelelő, meszzi célokra tekintő hivatást ez a vágyaiban és hitében le­­szegényedett, elf­isztesedett fiatalság, mikor otthon, a családban is mérhetetlen anyagi le­romlást, nap mint nap, minden kulturális és szociális igényről való lemondást kellett lát­nia. E két évtized jövendő történetírója majd megállapíthatja, hogy az ország megcsonkítása óta a társadalom tekintélyes része lelkül­etében, gondolkodásmódjában, politikai szemhatásának kialakulásában mily elszomorító változáson ment keresztül. A nagyság hiánya, lelik! této­­­vaság túlzott individualizmus, egy magasabb lelki egységbe cillez e gondolat nélkidézésér­e az állapot jellemezte nagyr­észt a trianoni emberlipus magatartását. Így neves pedagógus a legsötétebb eszten­dőkben, hogy ébrentartsa az ifjúság lelkében az e 1‘űves haza eszméjét, »­riches, meghaló ,,társasjátékot talált ki. Cserkészek játszották a tábortüzek körül. Egyszerűen felosztották egymás közt a régi Nagy-Magyar­országot. Volt, aki lélekben tanárnak ment Szabadkára, Kolozs­várra vagy Kassára, tanítónak Danaszarda­­h­elyre vagy Zilátna, volt megint, aki kórházi orvosnak Marosvásárhelyre, körorvosnak a Csallóközbe, ügyvédnek Beregszászba, Mun­kácsra, bírónak Zen­tára v­ag­y Sepsiszmit­­györgyre. Lélekben. Gondolatban... Volt olyan is, aki kijelentette, hogy ő egyenesen alis­­t­oánságra pályázik, mindegy hová: Bah­b­i,­­ Torontólba vagy Csík vármegyébe, avagy Ugo­­j­csuba. Vállaltak minden elszakított várost, fa­­lut és vármegyét. Gondolatban. A komolyabb I­bak már készültek is hozzá: ki szlovákul, ki románul, ki meg szerbül kezdett tanulni.­­ Mire volt jó ez a tábortűzbe merengő ro­­s­oaantikus játék? Arra talán, hogy legalább lélekben nem adták fel a trianoni ifjak az ezeréves hazát. Sokan, nagyon sokan voltak, tíz­­tizenöt évvel ezelőtt í't.onku Magy.i­or­szágon, akik kényeihez, megfejelő ál'.e.ho/ nem jutva, ilyen úgy uc'e/.eit t­ iszteleth'dí éi (ríni ír égi .illa­­t Ül, ittak Nagy-Magyarul! i',¡ • ul.uuHyiX uv'. szállni I. 1 ■ 1 Z, 11 úgy III ~ i 11 ¡' I* el diplomával, es el­éséig ív el n /.cehükben, esetlen zsákot hor­dani, villamost vezetni, esetleg messze Ameri­kába szerencsét próbálni,­­ álm­eletUe'1 . . ! Minden Innévvég az állás- és m­unkannélküli­­ség ny­há­n­y ezreit gyarapította. Hiába volt munkakedv, tanultság, felkészültség, szellemi és erkölcsi kiválóság, mikor a szűkreszabott or­szág a megszállott részekről vn­aözönlött hivatalnoki réteggel m­egduzzasztott keretek, többé nem tudtak, m­él­tó helyet adni ezeknek a k­i.-,s­emető és term­ék­enyitő erőknek. A harminca­s évek elején történt a lasen változás, attól kezdve, hogy az ifjúság az uj magyar irodalom és a nagymagyar útra ké­szítő­ pedagógia egészséges befolyására a fal­vak népe felé fordult s annak sorsát a maga problémáinak megoldásától, a magyar élet szerves egységének megújulásától többé nem volt hajlandó elkülöníteni. E belterjes válto­zás után indult m­eg az ország bővülése. Kezd­tek visszatérni a régi részek, örvendetes fel­adataink támadtak: a hazatért területek éle­tének berendezése. Egy csapásra megoldódott az értelmiség elhelyezkedése. A munka dandárja csak most kezdődött igazán. Az ország nő és egy új szellemű fiatalság igazodik hozzá. A magyar égbolt, amely húsz éven át a mátrai­ Kékes-tetőről vett belel infix­tő, , , /.i g. terjedni szélrebégben és inn... jgb.ni ‚gy nrnnl. Nagy távlatok nyilnal mn •‚ a n‚ m/‚ •■lé, 11 Isszuk,, hogy ,i mm *f jíjs-ig. előbb a magyar Hin lakúba, ( l‚ a pala le;;/ i i |‚ sorsát n I'' * * I f IMI i I ó, ‚ g- ‚,/. m nzd­és'il le való v* zetőréteg, pr. erkütuM › lái ail-ilmi u . . ./uh- rés kovásza. Forr a világ t’us tengere, ó, magyar .. . zengik komor in (elemi, ént e baljós ős/, de a bi­bói gimnázásták, mint akik­ tudják, m­irő­­l* van szó. A kialakuló, a formátlanságból for in.it kereső korolb­an és társadalmak­ban .»/ ifjuságn­ak szokatlanul nagy alakító szerep ju' Mi vár reájuk? Milyen sors? Milyen ■./и■. r\›­­A tanulópad mellett, a könyv felé hajolv­a valóban a tisztább és emberibb világért küz­denek? A felnőttek most mással vannak el­­foglalva, de ők, a kedves fiatalok, talán mi, arra készülnek, hogy nemsokára, talán már holnapután építeni kell a romokon. Európa szörnyű romjain... Viharban és veszélyben nő fel ez az ifjú­ság, de minden reményünk, hogy a holnap nekik érik be. A boldogabb és emberibb hol­nap. A régi bűnökért mi már eleget v­ereked­­tü­nk. A mi nemzedékünk szívén egyszer már átfutott a nemlét iszonya, övék a holnap, úgy hisszük, éreztük és nekik jön a jövendő, amely bennünket, bizony, elkerült. Idő, te konok. Idő, is segítsd őket. Sors, légy kegye, tutora fiainknak.­­ Te Végzet, kerüld el őket sötétlő szárnyaiddal . . . ELLENZÉK 1 airaiiiÉmKmi'UAr. -aramei.: 1 9 \ 2 o k l 6 I) c r nme Albrecht Dezső országgyűlési képviselő beszámolóim Kalotaszegen KOLOZSVÁR, október 7. 4/Zircch­t Dezső ország­gyűlési képviselő, az Erdélyi Párt ügy­vezető alelnöke. Alusuek­tusra tervezett l­eszá­­­ínoló körútját közbejöt­t k­onta folgyalása miatt nem t­arthatja még kerületében. Harctéri szolgálatából visszatérve, szeptember utolsó hetében Kovács István bánffyhunyadii járá­si tikár ki­veret­ében a kalotaszegi községi Vjgo­­z­a­cokban tartot­t beszámolót. A beszámoló körül első­­állomása Ma­­gyarbikal község volt, ahol Kiss József ref. b­ik tsz­ tágozalti elnök üdvözölte a képvise­lői és kísérőit. Hangoztatta, hogy a lakosság egységesen tömörül az Erdélyi Párt mellett. Albrecht Dezső képviselő nagyszámú hallga­tóság előtt mondotta el beszámolóját, amely­ben elsősorban a belső front kölzsességeire és a magyar ember háborús magatartásának fontosságára mutatott rá. Hangoz',a'la­­bory a h­uszonkétéves idegen uralom alól felszaba­dult északerdé'­­i magyarságnak a jobb ma­­gyar jövendő érdekében r­ég két három ne­héz, esztendőt kell vállalnia. In­nig elérkezik a fejlődés boldogabb korszaka az új euró­pai világrendben. Magyar hazánk érdekében semmilyen áldozattól sem szabad visszariad­nunk, mert a m­­i világküzdelemben nemze­tünk feminialuridásáért harcolunk. Az átmeneti nehézségeket megértéssel kell elviselnünk, mert ezeknek áron jutunk el a jobb és boldogabb mugijai jövendőhöz. Vázolta azt a nyomorúságot, amely a szov­jetben uralkodik és amelyben a szovjet alatt­valók előkészültek a háborúra, hogy az euró­pai kultúrát és hazánkat is elpusztítsák. Magyarbikal lakossága nagy figyelemmel hallgatta végig a képviselő beszámolóját, amely után panasznap következett. Kalotaszentkihrályon és Zenlelke községek­ben Polgár Gyula ref. lelkész üdvözölte Al­brecht Dezső képviselőt. A két község lakos­sága lelkes hangulatban hallgatta végig a képviselő beszámolóját, majd a panasznap sora­i a lakosság időszerű kéréseit adta elő. Albrecht Dezső, aki a m­últban is számos e­setben elintézte a község lakóinak, jogos kéréseit, most is megígérte a méltányos ké­résekben közbenjárását. Őrizgat­ókerekén be­számolója után hosszasan elbeszélgetett a község lakóival és meghallgatta kérréseireet. Kétesd községben, ahol a lakosság fikiga­­tartása a ma*i sülve* időkben mintául szol­­gálhat, a lelkes hangulatban eltelt gyűlés után ugyancsak panasznap következett. Kádas István megköszönte, hogy a képvise­lő magyar testvéri szívvel intézi a lakos­­ság ügy­ét és az előadott panaszok orvoslását a jövőre i­s kérte. lakótelkén Csyörgy István tagozati elnök üdvözö­lte a képviselőt, Darvos községben Ropó Mihály us. lelkész, az Erdélyi Párt községi tagozati elnöke mondott megnyitó besz­édet. Albrecht Dezső képviselő mindkét köz­ségben meghallgatta beszámolója után a ■gazdák kéréseit. Zsoborcon, Sztánán és Kás­­pökriben nagy hal­lgat­óság előtt történt meg a képviselői beszámoló és a lakosság mind­három községben a legnagyobb bizalommal fordult képviselőjéhez tanácsokért, felvilá­gosításokért és közbenjárásért. Farnas községben Antal János tagozati el­nök üdvözlő szavai után tartotta meg Ali Frec­­ Dezső képviselő beszámolóját. Váral­­más községben Perédy Sándor gyógyszerész, tagozati elnök nyitotta meg az értekezletet. Biztosította a képviselőt a váralmási magyar­ság bőségéről és törhetetlen egységéről. Al­­brecht Dezső képvi­s­elő az időszerű politikai helyzetet ismertette, majd Perédy Sándor ci­ncik zárószavai után panasznap következe­tt. Középlakon Lippai János tagozati elnök és Lakatos János ref. lelkész üdvözölték a képviselőt, akinek látogatásáért Lippai János elnök mondott köszönetet. A község lakói ezután panaszaikat adták elő, amelyre Albrecht Dezső részletesen válaszolt. fiz Erdélyi Párt közbeállírására. Leányotthont létesítenek az erdélyi diáklányok számára a fővárosban KOLOZSVÁR­ október 7. Az Erdélyi Párt az iskolaév megkezdésse előtt emlék­iratot intézett a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez, amelyben a fővárosban er­délyi leányotthon felállítását kérte. Szí­­nyei-Merse Jenő kultuszminiszter az Er­délyi Párt kérésének tanulmányozása után maga is szükségesnek látta az erdélyi leányotthon létrehívását és elrendelte az otthon felállítását. A leányotthonon csakis erdélyi származású egyetemi és fő­iskolai hallgatóitok, valamint középisko­lai és középfokú iskolai tanulók és más hivatású fiatalabb lányok helyezhetők el­l A kuík­uszk­tím­szter meghí­vásából az er­délyi leányotthont az Erdélyi Párttal együtt a Székely Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Egyesülete tartja fenn. Dr. Váró György és Kiss Kárntán országgyűlési képviselők együttes Beszámoló körútja Kolozsvár, október 7. Dr. Váró György és­­ Kiss Kálmán országgyűlési képviselők együttes beszámolókörutat tartottak az Udvarhely megye­­ délnyugati sarkában fekvő Nagy- és Kissoly­­mos, Székelyhidegkút és Nagygalambfalva községekben. A képviselőket Ugrón Pál keresz­túri járási és Nagy Ferenc vármegyei titká­rok kísérték el körútjukra. Nagysolymoson Kiss István ref. lelkész köszöntötte meleg szavakkal a képviselőket. Dr. Váró György be­számolója során elmondotta, hogy most tért vissza a harctérről és a háború eshetőségeit fejtegetve megállapította, hogy a szövetséges­­ nemzetek hadseregeinek győzelme biztosnak tekinthető. A magyarság háborús hőseiről szólva, kegyeletes szavakkal megemlékezett vitéz nagybányai Horthy István kormányzó­­helyettes hősi haláláról. A gyűlés résztvevői egyperces felállással, néma kegyelettel adóz­tak a kormányzóhelyettes emlékének. Váró György képviselő a továbbiakban a belső front szilárdságának szükségességét hangoz­tatta. — Ha kevés is néha a kenyerünk — mon­dotta befejezésül — vigasztaljon az a tudat, hogy a magyar honvéd lemondásunk árán, hi­vatásának nagyszerű betöltése közepette nem szenved szükséget az orosz m®őkön. Kiss Kálmán országgyűlési képviselő a szé­kely kisgazdatársadalom időszerű kérdéseit Fejérvtír? Káror? országgyűlési képviselő beszámolója Kékesen Kékes, október 7. Fejérváry Károly ország­­gyűlési képviselő a napokban a kékesi járás magyarlakta községeinek kiküldöttei előtt be­számolót mondott. Beszédében részletesen is­mertette az Erdélyi Párt eddigi tevékenységét mely minden megnyilatkozásában az egyetem­es magyar ügyet szolgálja, továbbá foglalkozott az Erdélyi Pártnak a kormányzattal való vi­szonyával, mely az erdélyi ügyek gyorsabb intézését kívánja előmozdítani. A háborús nehézségekkel foglalkozva hang­súlyozta, hogy minden egyes honpolgárnak a legmesszebbmenő módon teljesítenie kell kö­telességeit a biztos győzelem érdekében. Fejérváry Károly beszédét rendkívüli érdek­lődés kísérte és több hozzászólás hangzott el A beszámoló ülést Hegyi Mózes ref. lelkész, járási tagozati elnök zárta be, aki e vidéken hosszú idő óta végez önzetlen, építő magyar munkát. Világpolitikai Könyvek rím alatt új, rendkívül érdekes könyvsorozat­a indult meg.­­ A most megjelent első kötet Baktay Ervin : India szabad­ságot akar A 200 oldalas, 16 eredeti fényképpel, 9 szem­léltető grafikonnal és térképpel gazdagon il­lusztrált könyv érdekes és lenyűgöző előadás­ban ismerteti India titokzatos földjét, törté­netét, népét, gazdasági, kulturális viszonyait, az angolok indiai politikáját és az indus nép szabadságküzdelmeinek megrázó történetét. Ára fűzve 5­40, kötve 180 pengő Előkészületben a következő kötetek: A csendesóceáni kérdés. Arábia feltámad. Az angol gyarmatpolitika — álarc nélkül. Az új Törökország.­­A megjelent kötet kapható, a többi előre-­e­gyezhető az elenzéki könyvesboltban -- Kolozsvár, Mátyás király-tér S. i“ ismertette, majd a panaszok során jelentkező kívánságokra válaszolt. Szakszerűen megvilá­gította a különböző nehézségek okait. N­o­r Ferenc megyei titkár az Erdélyi Párt szerve­zeteiről, munkásságáról és célkitűzéseiről be­szélt, majd Kiss István lelkész köszönte meg a látogatást. Székelyhidegkúton, Udvarhely megyének eb­ben az egyetlen, nemzetiségektől lakott köz­ségében, az állami iskola igazgató-tanítója fo­gadta az Erdélyi Párt képviselőit. A közönség soraiban nagyszámb­an foglaltak helyet a ro­mán gazdák is. Váró György és Kiss Kálmán beszámolója után Ugrón Pál járási titkár is­mertette az Erdélyi Párt munkásságát Han­goztatta, hogy a magyarság ezer esztendőn, keresztül uralkodó faj volt a Kárpátok me­dencéjében s az is fog maradni anélkül, hogy a vele élő nemzetiségeket elnyomná. Kiss­olymos községben többszáz főnyi közön­ség élén, Lőrinczi Domokos unitárius lelkész fogadta a vendégeket. A lelkes hangulatban lezajlott gyűlés utá­n Nagy János kisgazda tolmácsolta az elszigetelt község gazdáinak kívánságait, amelyekre Kiss Kálmán képviselő válaszolt részletesen. A helyileg el nem in­tézhető közérdekű panaszokat feljegyezte és megígérte, hogy közbenjár az illetékes kor­mányzati tényezőkné­l. Nagygalambfalván a zsúfolásig megtelt kul­­túrház nagytermében tartották meg a képvi­selői beszámolókat. Szabó Gyula ref. lelkész üdvözlő szavai után Váró György és Kiss Kálmán képviselőit tartották meg beszámoló­jukat. Végül Nagy Ferenc titkár ismertette, hogy az erdélyi magyarság összefogó politikai kerete az Erdélyi Párt, amelyik a hazatért magyarság egységét biztosítja.

Next