Filológiai Közlöny – IV. évfolyam – 1958.
2. szám - Szemle és könyvbírálatok: - Csapláros István: A magyar irodalom útja Lengyelországban (1830–1918)
valamint a népoktatás fejlesztését hangsúlyozó politikailag megalkuvó pozitivista korban Jókai egyes regényei többet tettek a lengyel hazafiság, függetlenségi gondolat ébrentartásában mint a megcsonkított formában megismert Petőfi. A lengyelek egyik legnagyobb regényírójának , Stefan Zeromskinak (1864—1925) nemrégiben kiadott naplójegyzeteiből megtudjuk milyen rajongója volt a fiatal Zeromski szabadságharcos múltú hazánknak és Jókainak is. 1883. május 10-től olvassuk Zeromski valójában : „Este A kőszívű ember fiai című regényt olvastam. Jókai az igazi regényíró számomra a szó teljes értelmében. Regénye nemzeti himnusz, éposz! Olvasása közben nehéz volt ellenállnom a rokonszenves megindultságnak". Még másnap is az olvasott regény hatása alatt áll : „Majdnem úgy hallom még a művészi módon megörökített örömkiáltásokat, amikor a magyarok elfoglalták Pestet : „Éljen a haza! Istenem, Istenem. Bárha valaha mi is így kiálthatnánk. Hogy mit jelent a zsarnok által elnyomottnak az ilyen kiáltás, csak az értheti meg, akire a zsarnok szabadságtipró lába nehezedett"27 Zeromski fiatalkori naplójában több alkalommal hivatkozik Jókaira, akit akkor több olvasott regénye alapján követendő példának tart. Zeromski ítélete Jókai jelentőségéről nem egyedülálló irodalmi jelenség. Kortársak öregkori visszaemlékezéseiben hasonlóképpen ítélik meg Jókai hatását a lengyel ifjúságra. Zdzislaw Debicki író és publicista( 1871—1931) Jókai születése százéves évfordulójára írja, hogy pad alatt olvasták rejtegetve az orosz tanító előtt a És mégis mozog a föld c. könyvet, amely nemcsak a magyar nép és függetlensége iránt ébresztett szimpátiát, hanem emlékeztette a lengyel ifjúságot is kötelességeire és jogaira, szítva bennük az elnyomás elleni lázadás lángját.23 Irodalmunknak a századfordulón és a XX. század első évtizedeiben egyik legjelentősebb népszerűsítője Antoni Lange hasonló alkalomból írt cikkében mondja : „A Jókai regényeiben hirdetett szabadságkultusz maszkja alatt saját álmainkat láttuk a szabadságról. Az 1848-as forradalmi évnek szelleme szívünkben kapcsolódik a felkelések, összeesküvések és a lázadások más momentumaival.29 Jókai egyik legbuzgóbb fordítója Boleslawa Jaroszewska (00?—1920), aki irodalmunknak a múlt század végén és századunk első két évtizedében következetes apostola volt. Mint Jókaihoz 1887. november 19-én írt magyar nyelvű leveléből tudjuk (valószínűleg) magyarszármazású is volt és ez is magyarázza következetes, szinte csak a magyar irodalomra szorítkozó egész irodalmi tevékenységét. Jaroszewska fellépése új fordulópont lesz a magyar irodalom lengyelországi népszerűsítésében. Eddig az irodalomismertető cikkek többnyire külföldi íróknak főként nyugati világnyelveken megjelent cikkeinek lengyel fordításai vagy kivonatai voltak. A nyolcvanas évek közepén már magyar szerzők korszerű értékelései jelennek meg szószerinti fordításban vagy kivonatolásban. Az előbbi példa Neményi Ambrus publicista által 1883-ban Berlinben kiadott Das moderne Ungarn c. könyvének lengyel nyelvű kiadása, amely Varsóban a cenzúradátum szerint 1885. december 9-ike után jelenhetett meg Wegry wspólczesne címmel. Ebben a kiadványban már magyar irodalomtörténészek cikkeinek nem kivonatos, hanem szószerinti fordítását kapjuk teljes terjedelemben, így a magyar irodalom korszakairól Heinrich Gusztáv (1—17.1.) Kisfaludy Sándorról Széchen Antal úr (18—28. 1.), Petőfiről Péterfy Jenő (29—52.1.), Aranyról Riedl Frigyes (53—81. 1.), a magyar népköltészetről pedig Aigner Lajos (82—98. 1.) a magyar színpadról pedig Ötvös A. S. (180—196. 1.), azaz kevés kivétellel a kor kiválóbb magyar irodalomtörténészeinek cikkeit olvashatjuk lengyel nyelven szószerinti fordításban. A teljes fordulat — azaz közvetlenül, az eredeti magyar nyelvű irodalomtörténeti anyagokból, kézikönyvekből vagy tanulmányokból ismertetni a magyar irodalmat lengyel földön — Jaroszewska Boleslawa nevéhez fűződik. A varsói Zoie c. irodalmi és tudományos hetilap 1887. évfolyamában írt Egy szempillantás a magyar irodalom fejlődésére c. tanulmánya 30 lábjegyzeteiben becsületesen hivatkozik forrására az egykorú magyar középiskolákban használt és több kiadást is megért Beöthy-féle Magyar Irodalomtörténet 31 I. kötetére. Jaroszewska beszámolója, amely a legrégibb nyelvemlékektől a legújabb magyar prózaírónőkig ismerteti irodalmunkat, a beöthyi irodalomtörténetírás és értékelés bélyegeit viseli magán. Jaroszewska hangját főként a nagyobb fejezetek bevezető részeiben nyílt rokonszenve jellemzi. Név és címidézetei pontosak, utóbbiakat olykor magyarul idézi, sőt Petőfi nyelvéről szó szerint magyarul írja, hogy „gyökeresen magyaros", lengyelül is megmagyarázva ezt a kitételt. Az ismertetett írókkal kapcsolatosan csak Jókairól írva tér el a Beöthy-féle szövegtől, amikor 27 Zeromski, Dzienniki t. I. 1882—1886. (Warszawa) 1953. 161—162. 28 Kuerjer Warszawski, 1925. Nr. 60. str. 8. 29 Tygodnik Ilustrowany, 1925. Nr. 11. str. 219. 30 Rzutoka na rozwój literatury wegierskiej. Zycie, 1887, I. évf. 41—44 szám szept. 26—okt. 17. 649—651. és 689—699. — Jaroszewszka életéről alig tudunk valamit. Még irod. és általános lexikonok sem írnak róla. 31 Beöthy Zsolt: A magyar nemzeti irodalom történeti ismertetése I—II. köt. Budapest, 1877—79.