Filológiai Közlöny – IV. évfolyam – 1958.

2. szám - Szemle és könyvbírálatok: - Csapláros István: A magyar irodalom útja Lengyelországban (1830–1918)

Sabowskitól eltérően nem tanúsított nagyobb érdeklődést irodalmunk iránt, egyszerűen irodalmunkkal nem is foglalkozott külön. Irodalmunk Lewestami hivatásbeli munkájának csak egy egészen kicsiny töredékrésze volt. Innen származnak hibái is. Történelmi és társadalmi kérdéseket nem érint, nem szelektálja anyagát, nem arányosítja a fontosságnak megfelelően mondanivalóit, kis írókról majdnem annyit mond, mint a nagyokról. Néhány jelentékenyebb írót egyáltalán nem ismer. A dátumokkal való takarékoskodás helyenként káoszt teremt, amelyben nehéz lehetett az egykorú olvasóknak és hallgatóknak tájékozódniuk. Lewestami működése a magyar irodalom lengyelországi ismertetése terén minőségi szempontból kétség­telen visszaesést jelent elődjeihez képest, viszont feltétlenül regisztrálnunk kell munkásságát, mert olyan helyeken (kézikönyv, lexikon) jelentek meg cikkei és összefoglalásai, amelyeket az olvasó gyakran vett kezébe az elsődleges és gyors tájékozódás érdekében. Érdekes formája volt a magyar irodalom ismertetésének a külföldön élő lengyel író­emigrációnak az anyaországot az európai kulturális és irodalmi életről tájékoztató munkája. Az emigrációban élő lengyel íróknak egyik megélhetési forrásuk volt a hazai lapokhoz küldött tudósító levelekért járó honorárium. Ilyen leveleket küldözgetett Duchinska Seweryna Párizsból és Svájcból a Bibliote­ka Warszawskának, ilyen tudósításokat írt T. T. Jez néhány varsói és lwówi lapnak, ilyen a lengyel regényírás atyjának, J. I. Kraszewskinek szinte vala­mennyi fontosabb varsói irodalmi lap számára írt kulturális és irodalmi jelentései. Közülük J. I. Kraszeiwskit (1812—1887) mint a legnagyobb korabeli tekintélyt szeret­ném kiemelni, akinek külföldi „levelei", „krónikái" talán a legfontosabbak a kb. az 1865-től 1885-ig terjedő években. Kraszewski Drezdában élt 1863-tól majdnem egészen haláláig. Irodalmunknak külföldön megjelent fordításai és idegennyelvű folyóiratok magyar vonatko­zású cikkei alapján dolgozott.24 Irodalmunk ismertetését 1850-ben kezdte. A falu jegyzőjének igen alapos elemzésével 1873-ban a Kisfaludy Társaság Évlapjait ismertette. 1874-től kezdve vagy tízszer írt Jókairól, beszámolt Toldy Ferenc irodalomtörténetírói jelentőségéről halála alkalmából. 1877-ben a Magyar Akadémia német nyelvű külföldi tájékoztató folyóiratáról és híres utolsójaként, az akkor fellépő fiatal Mikszáthról. Élénken érdeklődött a magyar színház fejlődése iránt is. Színházi hírei folyamán már a hatvanas évek­ végétől kezdve több alkalommal ír a Teleki-pályázat eredményeiről, és többször melegen Szigligetiről, különösen Dóczy Lajosról. Kraszewski irodalomismertető tevékenysége teljesen elüt elődjeitől. Kraszewski egyes híreket ad, nem törekszik áttekintésre, de ezeket az egyes híreket azon melegében adja le, és ezért sikerül egy friss irodalmi hírszolgálatot megteremtenie, ami lehetővé tette azt, hogy lengyel olvasói tájékozódást szerezzenek a folyó európai irodalmi élet fejlődésének keretein belül a magyar irodalom egyes híreiről is. Kraszewski a leggyakrabban Jókairól írt, jóllehet nem mindig a legnagyobb elismerés­sel. Viszont ettől függetlenül vitathatlan tény, hogy a hetvenes évek közepétől szinte a század­végig Lengyelországban Jókai jelenti elsősorban a magyar irodalmat. A Petőfi-kultusz ezekben az évtizedekben átmenetileg csökkenőben van, hogy a századfordulón valamelyest újjáéledjen Lange Antoni Petőfi­ iránti érdeklődésében. A XIX. század utolsó évtizedei, a varsói pozitiviz­mus kora, a helyzettel való megalkuvás kora nem kedvezett Petőfi egyéniségének és költé­szetének. Mint a Petőfi-kultusz átmeneti zárókövei állanak azok a népszerű életrajzok, amelyek­nek szerzői Albert Zipper lembergi tanár a lengyel—német kapcsolatok buzgó ápolója és Plató Reussner.25 Petőfi talán az írók (szerette őt a fiatal Zeromski is), a forradalmi értelmiség ügye volt lengyel földön fogadtatásának első szakaszában. Jókai viszont hamarosan a tömegek kedvence lett. Jókai egyes művei annyi és annyiféle kiadásban (folyóiratokban, folytatásokban, könyv­alakban, garasos kiadásokban) jelentek meg, úgy, hogy elmondható, hogy eljutottak a XIX. század utolsó negyedének szinte az egész olvasóközönségéhez 26 Az ipar és mezőgazdaság 24 Fenti sorok írója jelenleg egy Kraszeski és Magyarország című nagyobb munkán dolgozik. 25 A. Zipper, Lutnia i miecz. Zycie Sandora Petőfiego. Zloczów, én. n. Bibliotéka Powszechna 1893 96—98. szám. 176. 1. —P. Reussner : Petőfi Aleksander król poetów węgier­­ skich w zyciu i w poezji. Warszawa, naklad autóra, druk „Gazety Rolniczej". 1898. 100. 1. 26 A cári Lengyelországban a Szegény gazdagok az első lengyelre fordított Jókai regény (Fatia Negra, Gazeta Polska 1873/74). — Porosz—Lengyelországban A kőszívű ember fiai jelent meg először (Kamienne serce, Dziennik Poznanski, 1874/75), Galíciában pedig Az egész az északi pólusig (Az do bieguna pólnocnege) jelent meg először mindjárt könyvalakban. Algr. Jan Slaski eddig kb. 160 Jókai kiadást tart nyilván. Ebből 67 kiadás Varsóra, 48 Galíciára, 10 Poznanra esik, több mű azonos fordítása 2. sőt 3. kiadást is megért. A Jókai iránti érdeklődés kitapintható súlypontja az 1884—1886-os évekre esik.

Next