Filológiai Közlöny – IX. évfolyam – 1963.
3–4. szám - Közlemények és vita - Pálffy Endre: Két vígeposz eszmei rokonsága
tesek a tévedésektől, a román nyelvnek a klasszikus latinból való eredeztetése például nem bizonyult időállónak, de tevékenységükkel akkoriban a haladást szolgálták, az elnyomott nép érdekében emelték fel szavukat. Mint a magyar—román tudományos kapcsolatok fontos jelenségét tartjuk számon, hogy a triász tagjait baráti szálak fűzték néhány magyar tudóshoz, íróhoz mint Virág Benedek, Aranka György, Benkő József, Kornidesz Dániel, Katona István, Tertina Mihály és mások. Rá kell mutatnunk egy másik körülményre is. A triász tagjai külföldi teológiákon végezték tanulmányaikat, felszentelt papok voltak, egyházi iskolákban tanítottak, s mindezek ellenére gondolkodásmódjukra nem az egysíkú vallásos szemlélet, hanem a felvilágosodás eszméinek üdvös hatása jellemző. Római tartózkodásuk rádöbbenti őket a pápa hatalomvágyára, udvarának fényűzésére, főpapjainak erkölcstelenségére, s műveikben ezek a tapasztalatok erőteljesen tükröződnek. A triász tagjainak antiklerikalizmusa tehát támadást jelentett a feudalizmus egyik erős bástyája, a római katolikus egyház ellen. Mindezeket azért kell előrebocsátanunk, mert csak e gondolatok fényénél válik világossá az Erdélyi Iskola szépíróinak tevékenysége, amelyben a felvilágosodás eszméi termékeny talajra találtak. Az Erdélyi Iskola ideológiájához híven ők is a román nép és a nyelv latinságát vallják, s műveikre a klasszicizáló szándék nyomja rá bélyegét. Vasile Aaaron, Ion Barac, sűrűn felvetik a római eredet kérdését, de a kor nagy problémái, a nemzeti függetlenség, a társadalmi elnyomás is hangot kapnak műveikben. írói termékenység, a felvilágosodás eszméiből táplálkozó tanítani akarás, népük kulturális felemelésének vágya fűti ezeket az írókat. A román irodalom gyors iramú gazdagodásának korszaka ez, a fordításirodalom fellendülésével, amely végső fokon a nemzeti irodalom gyarapodását jelenti. Mint akkoriban a nyugati irodalomból fordított s igen elterjedt művet említjük Gabriel Thureson Oxenstiern Pensées sur divers sujets avec des réflexions morales című elmélkedő írását. Az 1780-as, 1785-ös és 1803-as, ismeretlentől származó fordítás a mű népszerűségére mutat. Hivatkozhatunk a Vincent Voiturnek, a Rambouillet-ház lelkes tagjának Abcidalis et Zélide című mesemotívumokon nyugvó töredékes regényének Iordache Darie Darmanescu által készített fordítására is vagy a Voltairetől pártfogolt s eszméin nevelkedett Marmontelnek a Sorbonne hittudományi kara által megbélyegzett Bélisaire című regényének fordítására, amelyet Samuil Micu készített. Ezek mellé sorakoznak Vasile Aaron Vergiliusból, Klopstockból készült fordításai, illetve átdolgozásai. Ion Barac pedig tovább tágítja a fordítások körét, latin, francia, német, művek mellett Gergei Albert Argirus históriáját, Fazekas Mihály Ludas Matyiját, Dugonics András Ulisszeszét, Csokonai Mihály Békaegérharcát, Mészáros Ignác Kartigánját dolgozza át könnyed, élvezetes formában, ízes, népies hangvételű versekben. Aaron és Barac nem tartoznak a román irodalom nagy egyéniségei közé, a rangsorolásban ma is a perifériára szorulnak, pedig nagy érdemük, hogy demokratikus formában tolmácsolták az antik és későbbi irodalmak egyes nagy alkotásait. Az Erdélyi Iskola legjelentősebb szépírója azonban Ion Budai-Deleanu. Ezzé teszi életművének klasszikus veretű humanizmusa, eszmei- politikai tartalma és művészi megformálása, valamint költői hitvallása. Tudatos költő, aki a román irodalomban az elsők között vallja, hogy a poézisnak a valóságon alapuló tartalmat kell kifejeznie magas színvonalú művészi formában. Életének külső körülményeit eléggé vázlatosan ismerjük. Szászváros közelében, Csigmón (Hunyad megye) született 1760 körül. Atyja lelkész volt, akinek családjából több művelt ember került ki. Elemi iskolai tanulmányait írónk szülőfalujában végzi el, majd Balázsfalvára, az akkori görög-katolikus iskolavárosba kerül s ez a kulturális környezet, amely tanárain és diákjain keresztül eleven kapcsolatot tart a falvak népével, döntően befolyásolja az ifjú fejlődését. 1780—1786 között Bécsben fejezi be teológiai tanulmányait s megszerzi a doktorátust is. A bécsi évek látókörét tágítják, tudományos és szépirodalmi ismereteit gazdagítják. Itt ismeri meg az erdélyi triász tagjait, akik érdeklődését a történet- és nyelvtudomány felé irányiják. A világirodalommal ismerkedik, a latin, olasz, francia nyelvet tanulja, s már ekkor lefordít egy részt Metastasio Themistocles c. művéből. Anyagot gyűjt román—német szótárához s ideológiailag — a liberális jozefinista korszak igényének megfelelően — már itt elkötelezi magát a felvilágosult államforma mellett. Egy ideig a bécsi Szt. Borbála templom karénekese, majd 1787 körül hazatér Balázsfalvára, ahol Joan Bob, ez a hallatlanul nagyravágyó, szűk látókörű, irigy és maradi püspök terrorizálja az újért, a haladás eszméiért lelkesülő fiatalokat. Az ő rosszindulata, pozícióféltése keserítette meg a triász tagjainak életét is, írónk is csak rövid ideig . Vö. Sulka Szilárd : A magyar irodalom és művelődés hatása a román irodalom és művelődés fejlődésére. Szeged, 1937, 26. és Bitay Árpád : Román irodalom. Világirodalmi lexikon. Szerk. Dézsi Lajos. Budapest, Studium, én. III. 1464. 4 Mindezekre nézve bővebben Al. Piru : Literatura romma veche. Editura pentru Literatura, 1961. 571 — 578. 5 Aaron és Barac fordításairól részletesebben szól A román irodalom története, Budapest, Gondolat, 1961. c. könyvem 124 — 125. • Vö. Ion Budai-Deleanu : Jiganiada. Bucuresti, ESPLA, 1953. 64.