Filológiai Közlöny – X. évfolyam – 1964.
3–4. szám - Cikkek, közlemények - Pálvölgyi Endre: A nándorfehérvári diadal és a déli harangszó
felkelteni. Talán arra számított, hogy ha sikerül a kereszteshadjárat iránt szélesebb körben rokonszenvet támasztani, akkor ez a közhangulat majd nyomást gyakorol az uralkodó körökre, és tervei fokozottabb támogatására kényszerítheti őket. A kellő „közhangulat" megteremtésére bocsátotta ki a már említett Bulla orationum-ot, mely elrendelte, hogy a klérushoz tartozók naponta mondjanak meghatározott szövegű imát, melyben isten segítségét kérik a pogány török ellen; minden hónap első vasárnapján tartsanak körmeneteket, prédikációkkal lelkesítsék a hívőket; elrendelte azt is, hogy mindenütt a világon a reggeli és esti harangszó közötti időben, mégpedig az esti harangozás előtt, egy, esetleg több harang háromszori megkondításával — az angyali üdvözletre hívó harangozáshoz hasonlóan — adjanak messzire hallatszó jelet, és ezzel szólítsák a híveket imára, három Miatyánk és három Ave Maria elmondására.14 A bulla keltezése: „Anno Incarnationis dominicae millesimo quadringentesimo quinquagesimo sexto, tertio Cal[endas] Julii."15 A bulla kibocsátása után három héttel a magyar és török seregek küzdelme eldőlt. Ha külső segítség nem is érkezett, annál nagyobb volt a győzelem nemzetközi visszhangja. A hírt világszerte kitörő örömmel fogadták. A pápa, aki csak augusztus 6-án értesült a harc kimeneteléről, élete legboldogabb eseményének nevezte, és elrendelte, hogy Rómában húzzák meg valamennyi harangot, tartsanak hálaadó körmeneteket, gyújtsanak örömtüzeket, és a jó hírt ünnepélyes formában adják a hívők tudomására.16 Hunyadit a pápa ,,az egekig magasztalta és a legkiválóbb embernek nevezte, akit a világ háromszáz év óta látott."17 De nem feledkezett meg saját érdemeinek hangsúlyozásáról sem, a diadalt elsősorban az általa elrendelt mindennapi ima eredményének tekintette.18 A győzelem emlékére azt a napot — augusztus 6-át —, amelyen a kedvező eseményt hírül vette, egy esztendővel később, 1457-ben, az egész keresztény világon minden évben megülendő ünneppé tette.19 Az a tény, hogy a déli harangszó bevezetése nem a nándorfehérvári diadal következménye, nem újkeletű felfedezés, régóta ismeretes a magyar történetírásban. A tudományos művek érveit azonban — mivel ellentétben állottak a köztudatban már gyökeret vert felfogással és mert túlságosan szép volt ez az illúzió, — egyszerűen nem vették tudomásul. A meggyökeresedett tévhit bénító hatására valamennyi közül talán a legjellemzőbb Tower Vilmos írása. Tower, aki könyvében mellesleg durva módon becsmérli nemcsak a magyar paraszti tömegek, de még Hunyadi hervadhatatlan érdemeit is, és a török felett aratott győzelmet teljes egészében a pápa érdemeként tünteti fel.20 könyve 86. lapján helyesen ismerteti a tényeket, néhány lappal odább azonban erről egyszerűen megfeledkezik, és így ír: „III. Kallixt pápa. . . a nándorfehérvári diadal emlékére rendelte el az egész világon a déli (voltaképp délután egy órai) harangszót és Urunk színeváltozásának ünnepét (aug. 5.)".21 Minthogy a korszak politikusai és ideológusai jól felhasználhatták a déli harangszót militarista céljaikra, a legenda nemcsak nem veszített erejéből, hanem a harmincas és különösen a negyvenes években egyre jobban terebélyesedett,22 míg végül a II. világháború alatt bekerült a fasiszta ideológia fegyvertárába is, a déli harangszóhoz fűzött rosszemlékű rövid rádiószózat formájában, mely az értelmetlen és igazságtalan háborúhoz igyekezett igazolást szolgáltatni. 11 „. . . Et ut omnis populus cujuscumque sexus et generis orationum ct indulgcntiarum hujusmodi particeps esse possit, praecipimus et mandamus ut in singulis ecclesiis quarumcumque civitatum, terrarum, et locorum inter nonas et vesperas, videlicet ante pulsationem vesperorum, seu ei propiaquae saltem per intervallum mediae horae, singulis diebus tribus vicibus una campana vei plures sonorose, ut bene audiantur, pulsentur, quemadmodum pro angelica salutatione de sero pulsari consuevit, et tune quilibet dominicam orationem videlicet Pater noster, et Angelicam salutationem videlicet Ave Maria gratia plena etc. tribus vicibus dicere debeat . . ." 1. Odoricus Raynaldus: Annales ecclesiastici X. Lucae 1753. 69. 15 A bulla egész szövegét közli O. Raynaldus i. m. X. 67 — 70., a déli harangszóra vonatkozó részt a vatikáni levéltár titkos bulláriumgyűjteménye alapján idézi Thomas Esser is (Das Ave-Maria-Lauten und der „Engel des Herrn" in ihrer geschichtlichen Entwicklung. Historisches Jahrbuch 1902. 261—2. 18 Pastor i. m. 554 — 5. 17 L. a milániói követ, Jacopo Calcaterra beszámolóját pápai kihallgatásáról 1456. augusztus 24-én. Pastor i. m. 555. " Pastor i. m. 553-4. 19 i. m. 559. Korábban augusztus hatodikát, az Úr színeváltozásának — „transfiguratio" — ünnepét csak a keleti egyházban tartották meg. Az ünnepet elrendelő bulla — ellentétben a Bulla orationum-mal — megtalálható a különböző bullariumokban, ld. pl. Bullarum, privilegiorum ac diplomatum Romanorum pontificum. Opera et studio Caroli Cocquelines III. 3. pars. Romae 1743. 85 — 8., vagy Bullarum, diplomatum et privilegiorum sanctorum Romanorum pontificum Taurinensis editio. V. Augustae Taurinorum 1860. 133 — 8. 20 Tower Vilmos: A pápák szerepe hazánk megmentésében és fennmaradásában. Bp. 1935. 87—9. 21 Uo. 90. 22 Csak néhány műre utalunk ebből az időszakból: Katolikus lexikon. Szerk. Bangha Béla. Bp. II. köt. 1931. 475. III. köt. 1932. 372. IV. köt. 1933. 422.; Asztalos Miklós-Pethő Sándor: A magyar nemzet története. Bp. 1933. 139.; Magyar tájékoztató zsebkönyv. 2. kiad. Bp. 1943. 41. és 480. Néhány sort idézünk végül Markó Árpád könyvéből (Magyarország hadtörténete. Bp. 1943. 60.), mely a „Nemzetnevelők könyvtára" c. sorozatban jelent meg: „Hunyadi belgrádi diadala egész Európára kiható, döntő jelentőségű győzelem volt. Fontosságát egész Európa felismerte, III. Calixtus pápa még abban az évben elrendelte, hogy minden toronyban délben ennek emlékére a harangok megkonduljanak. Ez a déli harangszó tehát a magyar vitézségnek ma is világraszóló emléke."