Filológiai Közlöny – XXIV. évfolyam – 1978.

1. szám - Tanulmányok - Kéry László: Eszmék, eszmények, tévedések D. H. Lawrence gondolatvilágában

TANULMÁNYOK Eszmék, eszmények, tévedések D.H. Lawrence gondolatvilágában KÉR­Y LÁSZLÓ D. H. Lawrence az imperializmus Angliájának romantikus ellenzékéhez tartozott. Eszmetörténeti ősei és rokonai minden korok irracionalistái és a kultúra értékét tagadó filozófusai, írói, látnokai közt keresendők. Egészen nyilvánvaló Nietzsche hatása, de kétségtelen érintkezési pontokat találni az irracionalizmus, az életfilozófia más képvise­lőivel is. Klagesnek az a koncepciója, amely szerint a szellem ellensége és elnyomója a léleknek, nem lehetett idegen Lawrence-től. Freudot viszont túlságosan is racionalistának tartotta, s ha át is vette gondolatainak és terminológiájának egy részét, tanításai lényegét elutasította. Jung bizonyára közelebb állt hozzá, s kimutathatók némi párhuzamok az egzisztencializmus XX. századi megalapítóival is. Hatással volt rá a keleti filozófia, különösen a teozófia közvetítésével. De minden hatásnál és párhuzamnál döntőbb Lawrence szélsőséges irracionalista alapmagatartása, hite az ösztönösség és az intuíció erejében, szembefordulása az értelemmel és a modern tudománnyal. Az emberi lényeget az elszigetelt egyéni pszichében — annak is elsősorban tudattalan, animális rétegében — és az ösztönösség szintjén létrejövő interperszonális kapcsolatokban vélte felismerni, s egyre makacsabbul ragaszkodott ahhoz a tévhithez, hogy az emberi értékek csakis olyan szférákban valósíthatók meg, amelyek kívül esnek a társadalmi viszonyokon. A lawrence-i hiedelemben kibékíthetetlen ellentét támad az élet — annak ösztönös­egyéni, illetve egyének közötti megvalósulása — és a társadalom között. Az élet, a teljes élet, szerinte a legnagyobb dolog a világon. De megvalósíthatatlan nemcsak az adott, hanem bármilyen szervezett társadalom kereteiben. Egyik cikkében azt írja: „Félre kell állnunk. S ha sokan félreállnak, egy új világban állnak; elkövetkezik az emberek új világa."1 Létre kellene tehát jönnie egy közösségnek a társadalmon kívül, amelyet nem anyagi rugók mozgatnak.2 Utópista álmodozók régi ábrándja újabb változatban. Vissza kellene szerezni az aranykor édenkerti boldoságát (nem hiába adta egyik festményének ! "We must stand aside. And when many men stand aside, they stand in a new world; a new world of man has come to pass." „Democracy", Phoenix. The Posthumous Papers of D.H. Lawrence. (Szerk. EDWARD D. McDONALD.) London, 1936, 718. 2 Vö. The Collected Letters of D.H. Lawrence. (Szerk. HARRY T. MOORE.) London, 1962. 314., 307., 311. és köv. lapok, valamint más helyek.

Next